10501/03

RATALICS v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   RATALICS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (10501/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 11.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   RATALICS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Ratalics kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   V. BUTKEVYCH,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIAE, bírák,   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. március 21-én tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (10501/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Ratalics Ágnes (a “kérelmező”) 2002. december 30-án terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az   eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.   bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát   együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1959-ben született és Budapesten él.   5. 1995. december 14-én a kérelmező házassági bontópert indított, kérte   a házassági közös vagyon megosztását, továbbá a házaspár közös   tulajdonban álló lakása használatának rendezését.   RATALICS v. HUNGARY JUDGMENT   6. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1996. április 24-én és október 20-   án, továbbá 1997. február 16-án és december 4-én tárgyalást tartott. A   december 4-i tárgyaláson a Kerületi Bíróság kimondta a válást és a felek   kérelmére felfüggesztette a házassági közös vagyon megosztásával, továbbá   a lakáshasználat rendezésével kapcsolatos eljárást. 1997. december 11-én a   kérelmező az ügy tárgyalásának folytatását kérte.   7. Ezt követően a Kerületi Bíróság 1998. június 12-én, december 16-án,   1999. május 6-án, 2000. május 24-én, december 8-án és 2001. január 23-án   tárgyalást tartott.   8. 2001. február 8-án a Kerületi Bíróság megosztotta a felek vagyonát, a   lakás tulajdonjogát az alperesnek ítélte, s egyben arra kötelezte, hogy   kártérítést fizessen a kérelmező számára. A felek fellebbeztek.   9. 2001. július 3-án a Fővárosi Bíróság visszautalta az ügyet a Kerületi   Bírósághoz, a határozat kiegészítésére, s különösen arra utasította a   Bíróságot, hogy határozzon a kérelmező lakáshasználattal kapcsolatos   igényéről.   10. A folytatódó elsőfokú eljárásban 2001. október 30-án a Kerületi   Bíróság elutasította a kérelmező elfogultsági kifogását.   11. 2002. február 22-én a bíróság kiegészítette eredeti határozatát.   Megszüntette a kérelmező lakásélvezeti jogát és elutasította ezzel   kapcsolatos igényét.   12. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 2002. július 4-én és október   10-én tárgyalást tartott. Az október 10-i tárgyaláson részben megváltoztatta   az elsőfokú ítéletet, a lakás tulajdonjogát a kérelmezőnek ítélte,   megszüntette az alperes lakáshasználati jogát, az alperest a lakás 30 napon   belüli elhagyására, a kérelmezőt pedig kártérítés fizetésére kötelezte.   13. Mivel az alperes nem tett eleget a határozatban foglaltaknak, 2002.   december 19-én végrehajtási eljárás indult ellene. 2003. március 20-án a   Kerületi Bíróság kijavította a végrehajtást elrendelő határozatot.   14. 2003. április 22-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította az alperes 2002.   október 10-én előterjesztett felülvizsgálati kérelmét.   15. 2003. április 26-án a Kerületi Bíróság bírósági végrehajtót rendelt ki.   2003. június 16-án a kérelmező a végrehajtás mielőbbi foganatosítására   kérte a végrehajtót. Ugyanezen a napon a Kerületi Bíróság elutasította az   alperes eljárás felfüggesztése iránti kérelmét. 2003. december 9-én a   Fővárosi Bíróság elutasította fellebbezését.   16. 2004. február 19-én a kérelmező a végrehatás rendőri segédlettel   történő foganatosításának elrendelését kérte a Kerületi Bíróságtól. 2004.   március 2-án a bíróság helyt adott a kérelemnek, s a bírósági végrehajtásról   szóló törvény 174(d). szakasza alapján kibocsátotta a végzést.   17. 2004. április 9-én az alperest kilakoltatták.   RATALICS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   18. A kérelmező panaszolta, hogy a házassági közös vagyon megosztása   iránti per hossza összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1.   bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül...hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   19. A Kormány vitatta a panaszt.   20. A figyelembe veendő időszak 1995. december 14-én kezdődött és   2004. április 9-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem   nyolc évig és négy hónapig tartott, beleértve a végrehajtási szakot is.   A. Elfogadhatóság   21. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   22. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között   Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   23. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   24. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   RATALICS v. HUNGARY JUDGMENT   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   25. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok előtt   lefolytatott eljárás tisztességtelen volt. Az Egyezmény 6. és 13. Cikkeire,   továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére és a Hetedik kiegészítő   jegyzőkönyv 5. Cikkére hivatkozott.   26. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a   bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét   érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének   megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel   kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen   nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan   elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e   tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.   Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok   elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket   elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk   (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999,   Reports of Judgments and Decisions 1999-I, pp. 98-99, § 28).   27. A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, az ügyiratok alapján nincs jele   annak, hogy a bíróságok a 6. Cikket megsértve elfogultak lettek volna, vagy   hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, a   kérelmező beadványai alapján nincs jele annak, hogy az Egyezményben   vagy annak jegyzőkönyveiben a kérelmező számára biztosított egyéb   jogokat megsértették volna. Ebből következően a panasznak ez a része   nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése   szerinti értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése   alapján el kell utasítani.   RATALICS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   28. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek   megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak   részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos   elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   29. Vagyoni kár tekintetében a kérelmező 85.227 eurót követelt, amely   összeg megegyezik azon többlettel, amit volt férje számára az eljárás   elhúzódása miatt kártérítésként fizetnie kell, továbbá magában foglalja a   volt férj lakáshasználati díját a szóban forgó időszakban. Nem vagyoni kár   tekintetében a kérelmező 20.000 eurót követelt.   30. A Kormány vitatta az igényt.   31. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon ítélve 3.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   32. A kérelmező továbbá 3.050 eurót követelt alapvetően a hazai   bíróságok előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   33. A Kormány vitatta az igényt.   34. A Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek a jogi   képviselő által nem képviselt kérelmező számára.   C. Késedelmi kamat   35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   RATALICS v. HUNGARY JUDGMENT   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az   Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   3.000 eurót (háromezer euró), költségek és kiadások tekintetében 500 eurót   (ötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell   kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott   átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető