11213/03

ZAVECZKY v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   ZAVECZKY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (11213/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 25.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   ZAVECZKY v. HUNGARY JUDGMENT   A Zaveczky kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. április 4-én tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (11213/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Zaveczky Zsuzsanna (a “kérelmező”) 2003. február 17-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Petruska E. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte.   A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 17-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt. Az   Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1967-ben született és Diósdon él.   5. 1994. február 25-én a kérelmező közös tulajdon megosztása iránti pert   indított a Ráckevei Városi Bíróság előtt. Az ügy sürgős elbírálását kérte.   6. A Bíróság 1994. április 28-án és október 7-én, továbbá 1995. február   16-án tárgyalást tartott. 1995. március 7-én két szakértőt rendelt ki. 1995.   szeptember 18-án és december 8-án, valamint 1996. április 25-én és június   28-án további tárgyalásokra került sor.   ZAVECZKY v. HUNGARY JUDGMENT   7. 1996. július 5-én a Városi Bíróság ítéletet hozott.   8. Fellebbezés nyomán a Pest Megyei Bíróság 1997. február 20-án és   október 9-én tárgyalást tartott. Az október 9-i tárgyaláson a Bíróság   felfüggesztette az eljárást egy előzetes kérdés eldöntéséig. 1998. május 26-   án a Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatot és az   ügyet visszautalta a Városi Bíróság elé azzal, hogy a Városi Bíróság   intézkedjen a szóban forgó ingatlan kiskorú tulajdonosának perbevonásáról.   E célból 1998. október 7-én ügygondnok kirendelésére került sor.   9. A folytatódó eljárásban 1999. február 25-én és április 19-én   tárgyalásra került sor. 2000. április 10-én a kérelmező ügyvédje tárgyalás   mielőbbi kitűzését kérte a bíróságtól. 2000. június 13-án a bíróság tárgyalást   tartott és szakértőket rendelt ki.   10. 2000. szeptember 7-én több más alperes is perbe lépett. 2000.   szeptember 12-én a bíróság tárgyalást tartott és helyszíni szemlét rendelt el.   Erre 2000. november 6-án került sor. A szakvélemény 2000. december 4-én   érkezett meg a bíróságra.   11. 2001. január 30-án a bíróság elrendelte a szakvélemény pontosítását.   2001. március 13-án, április 24-én, május 22-én és 2002. január 10-én   további tárgyalásokra került sor.   12. A 2002. június 25-i tárgyaláson a bíróság újabb szakértő   kirendeléséről határozott. E szakértő kirendelésére július 12-én került sor, s   szakvéleményét 2002. november 30-án kapta meg a bíróság. A 2003.   február 11-re kitűzött tárgyalást a bíróság a szakértő betegsége miatt   elhalasztotta.   13. 2003. március 11-én az alperesek pontosították ellenkeresetüket.   2003. december 3-án a bíróság ellenkeresetük további pontosítására hívta fel   az alpereseket. 2004. január 30-án a bíróság elutasította elfogultsági   kifogásukat. 2004. február 18-án a bíróság keresetük további pontosítására   hívta fel az alpereseket.   14. 2004. április 20-án a bíróság megalapozatlanság miatt elutasította az   ellenkeresetet. A határozatot a Megyei Bíróság 2004. szeptember 23-án   hatályon kívül helyezte.   15. 2004. december 1-én egyes alperesek vonatkozásában a bíróság   részben megszüntette az eljárást.   16. 2005. február 15-én a bíróság tárgyalást tartott és egy   mellékkérdésben részhatározatot hozott. 2005. szeptember 22-én a Megyei   Bíróság helybenhagyta a részhatározatot.   17. Az ügy a főkérdés tekintetében jelenleg is első fokon folyamatban   van.   ZAVECZKY v. HUNGARY JUDGMENT   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   18. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   19. A Kormány vitatta a panaszt.   20. A figyelembe veendő időszak 1994. február 25-én kezdődött és még   nem zárult le. Mostanáig két bírósági szinten tizenkét éve és egy hónapja   tart.   A. Elfogadhatóság   21. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   22. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   23. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   24. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   ZAVECZKY v. HUNGARY JUDGMENT   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   25. A kérelmező a 6. Cikk 1. § alapján azt a módot is panaszolta,   ahogyan a bíróságok eddig az ügyet vizsgálták. A Bíróság észrevételezi,   hogy az eljárás jelenleg is folyamatban van. A Bíróság úgy találja, hogy   ezért a panasz idő előtti, s a hazai jogorvoslatok kimerítésének elmulasztása   miatt az Egyezmény 35. Cikkének 1. és 4. §-e alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   26. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   27. A kérelmező 21.000 euró vagyoni és 10.000 euró nem vagyoni   kártérítést követelt.   28. A Kormány vitatta az igényt.   29. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett, s az ilyen címen   kért teljes összeget megítéli számára.   ZAVECZKY v. HUNGARY JUDGMENT   B. Költségek és kiadások   30. A kérelmező 3.200 eurót kért a Bíróság előtti eljárásban felmerült   költségek és kiadások megtérítéseként.   31. A Kormány vitatta az igényt.   32. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 1.500 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   33. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   10.000 eurót (tízezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.500 eurót   (egyezerötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell   kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott   átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   ZAVECZKY v. HUNGARY JUDGMENT   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 25-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető