12935/05

WyrokETPCz2008-10-07ECLI:CE:ECHR:2008:1007JUD001293505

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego dotyczącego prawa przejścia naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?
Ratio decidendi
Trybunał stwierdził naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji, uznając, że postępowanie cywilne, trwające ponad 10 lat i 4 miesiące (z czego 5 lat i 2 miesiące było aktywnie rozpatrywane przez sąd pierwszej instancji po odliczeniu okresów zawieszenia z powodu śmierci stron), przekroczyło rozsądny termin. Trybunał ocenił długość postępowania w świetle kryteriów złożoności sprawy, zachowania stron i władz krajowych oraz znaczenia sprawy dla skarżącego. Mimo że część opóźnień wynikała ze śmierci stron, Trybunał uznał, że ogólna długość postępowania była nadmierna i nieuzasadniona.
Stan faktyczny
Skarżąca, Temesvári Zoltánné, była pozwaną w sprawie cywilnej wszczętej 8 maja 1998 r. przez jej sąsiadów, dotyczącej zasiedzenia prawa przejścia. Postępowanie było kilkukrotnie zawieszane z powodu śmierci powoda (1999-2001) oraz jednego z pozwanych (od 2005 r.). Pomimo upływu ponad 10 lat, sprawa nadal toczyła się w pierwszej instancji w chwili wydania wyroku ETPCz.
Rozstrzygnięcie
Skarga dotycząca nadmiernej długości postępowania uznana za dopuszczalną, pozostałe części skargi za niedopuszczalne. Stwierdzono naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji. Zasądzono na rzecz skarżącej 4000 EUR tytułem szkody niemajątkowej oraz 1200 EUR tytułem kosztów i wydatków. Odrzucono pozostałe roszczenia skarżącej dotyczące słusznego zadośćuczynienia.

Pełny tekst orzeczenia

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   TEMESVÁRI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (12935/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. október 7.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   TEMESVÁRI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Temesvári kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Işıl Karakaş bírák,   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes   2008. szeptember 16-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (12935/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Temesvári Zoltánné („a kérelmező”) 2005. március   25-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Gaudi-Nagy T., Budapesten praktizáló ügyvéd   képviselte. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. január 9-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.   bek.).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1950-ben született és Budaörsön él.   5. 1998. május 8-án a kérelmező szomszédjai pert indítottak a kérelmező   és más alperesek ellen átjárási jog elbirtoklása iránt.   6. 1999. május 1. és 2001. február 5. között a felperes halála miatt az   eljárás félbeszakadt.   7. 2001. május 18. és 2005. március 16. között a Budaörsi Városi Bíróság   több tárgyalást tartott és szakvéleményt szerzett be.   TEMESVÁRI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   8. 2005. április 21. óta az eljárás félbeszakadt, mivel az egyik alperes   elhalálozott, jogutódja önként nem lépett perbe, a felperesek pedig   elmulasztották a jogutód perbevonását.   9. Az ügyiratban fellelhető információk szerint az ügy első fokon   jelenleg is folyamatban van.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   10. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   11. A Kormány vitatta az állítást.   12. A figyelembe veendő időszak 1998. május 8-án kezdődött, és az   ügyiratokban fellelhető információk alapján a jelen ítélet meghozatalának   időpontjában még nem ért véget. Ilyen módon az eljárás már több mint tíz   éve és négy hónapja tart. A Bíróság véleménye szerint azonban az 1999.   május 1. és 2001. február 5., továbbá a 2005. április 21. óta tartó (összesen   több mint öt év és két hónapos) időszakot – amely alatt az eljárást egyes   felek elhalálozása miatt félbe kellett szakítani – a többi fél intézkedéstételi   passzivitása miatt le kell vonni az eljárás teljes hosszából. Ilyen módon a   releváns időszak egy bírósági szinten öt év és két hónap.   A. Elfogadhatóság   13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá   megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   TEMESVÁRI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   16. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   17. A kérelmező az eljárás tisztességtelen voltát is panaszolta. Az   Egyezmény 8., 13. és 17. Cikkére, valamint az Első kiegészítő jegyzőkönyv   1. Cikkére és a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 3. Cikkére hivatkozott.   18. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás még folyamatban van, ezért   véli, hogy ezt a panaszt mint idő előttit az Egyezmény 35. Cikkének 1. és 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   19. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   20. A kérelmező 11000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.   21. A Kormány vitatta az igényt.   22. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem   vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon 4000 eurót ítél meg számára   ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   TEMESVÁRI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   23. A kérelmező további 2640 eurót követelt a Bíróság előtti eljárás   során felmerült költségek és kiadások megtérítésére. Ez az összeg   megegyezik a kérelmező ügyvédjének munkadíjával, aki 100 eurós óradíjjal   25,4 órát fordított az ügyre, valamint a fordítás díjával, amely 100 eurót tett   ki.   24. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.   25. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   tekintettel, a Bíróság 1200 euró megítélését tartja ésszerűnek az összes   felmerült költség megtérítésére.   C. Késedelmi kamat   26. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 4000 (négyezer) eurót, költségek és kiadások   tekintetében 1200 (ezerkétszáz) eurót, továbbá az ezen összegeket   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   TEMESVÁRI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 7-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök

© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło