14276/04

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (14276/04. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. március 27.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Bergmann kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Rıza Türmen,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes,   2008. március 4-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (14276/04. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Bergmann Andrea (a “kérelmező”) 2001. május 15-én   terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2006. október 9-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1951-ben született és Pécsett él.   5. 1998. szeptember 4-én Nagyszokoly Önkormányzata ingatlan   adásvételi szerződés érvénytelenítése iránti pert indított a kérelmező ellen a   Tamási Városi Bíróság előtt. A Bíróság több tárgyalást tartott és két   szakvéleményt szerzett be.   6. 2000. május 29-én a bíróság a pert megszüntette, és az ügyet áttette a   Tolna Megyei Bírósághoz mint első fokú bírósághoz, mivel a kérelmező   BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   viszontkeresetében megjelölt követelés nagysága folytán a jogvita ezen   bíróság hatáskörébe került át.   7. Két tárgyalást követően 2000. október 5-én a Megyei Bíróság helyt   adott a felperesi keresetnek. 2000. november 2-án a kérelmező fellebbezett.   8. 2002. október 15-én a Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli tanácsa   helyben hagyta a Megyei Bíróság ítéletét. Ezt a határozatot a kérelmező   csak 2003. július 18-án kapta kézhez. 2003. november 19-én a kérelmező   felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.   9. 2004. szeptember 1-jén a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa   elfogadhatatlanná nyilvánította a kérelmet, mivel az ratione materiae   összeegyeztethetetlen volt a polgári perrendtartásról szóló törvényben   foglalt releváns követelményekkel. A bíróság a polgári perrendtartásról   szóló törvény 270. § (2) bekezdésének a szóban forgó időszakban hatályos   szövegét alkalmazta, amely szerint felülvizsgálati kérelem akkor   terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására   kihatóan jogszabálysértő, és a felülvizsgálat a joggyakorlat egysége,   továbbfejlesztése érdekében szükséges.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   10. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   11. A Kormány vitatta a panaszt.   12. A figyelembe veendő időszak 1998. szeptember 4-én kezdődött és   2004. szeptember 1-jén zárult le. A 2003. július 18-át – amely napon a   másodfokú határozatot kézbesítették a kérelmező számára – követő időszak   azonban a Bíróság szerint nem róható az állam terhére, mivel az   eredménytelen felülvizsgálati eljárást a siker reménye nélkül indította meg a   kérelmező. Ilyen módon a releváns időszak két bírósági szinten négy évig,   tíz hónapig és két hétig tartott.   BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   16. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra, továbbá a Legfelsőbb   Bíróság fülvizsgálati tanácsa előtti, csaknem két éves teljes mértékű   inaktivitásra, valamint a másodfokú határozat kézbesítésének kilenc   hónapos késedelmére figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás   túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   17. A kérelmező az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján az   eljárás tisztességtelen voltát is panaszolta. A Bíróság úgy véli: az   ügyiratokban nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak voltak, vagy   hogy az eljárás más módon tisztességtelen volt. Ebből következően a   panasznak ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35.   Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35.   Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   18. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   19. A kérelmező 44000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.   20. A Kormány vitatta az igényt.   21. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon ítélve 3000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   22. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   23. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 3000 (háromezer) eurót, továbbá az ezen összeget   BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. március 27-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Tulkens   Elnök   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes