14308/07

WyrokETPCz2010-06-08ECLI:CE:ECHR:2010:0608JUD001430807

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne

Czy przewlekłość postępowania karnego przeciwko skarżącym naruszyła ich prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie, gwarantowane przez art. 6 ust. 1 Konwencji?

Ratio decidendi

Trybunał uznał, że okres postępowania karnego, trwający prawie 13 lat i 11 miesięcy (od 1992 do 2006 roku), był nadmierny i nie spełniał wymogu „rozsądnego terminu” z art. 6 ust. 1 Konwencji. Trybunał wziął pod uwagę cały okres postępowania, choć do oceny rozsądności terminu liczył się okres od daty ratyfikacji Konwencji przez Węgry. Rząd nie przedstawił żadnych przekonujących argumentów uzasadniających tak długi czas trwania postępowania, co doprowadziło do stwierdzenia naruszenia Konwencji.

Stan faktyczny

Skarżący, Medgyes Gábor i Rusz János, byli stronami postępowania karnego wszczętego przeciwko nim na Węgrzech w 1992 roku. W 1994 roku postawiono im zarzuty oszustwa i fałszerstwa dokumentów. Postępowanie to trwało przez prawie 14 lat, obejmując dwukrotne rozstrzygnięcia w pierwszej instancji (uniewinnienie w 2002 i 2005 roku) oraz dwukrotne w drugiej instancji (uchylenie w 2002 roku i podtrzymanie uniewinnienia w 2006 roku). Ostatecznie skarżący zostali uniewinnieni.

Rozstrzygnięcie

Trybunał jednogłośnie: 1. Uznał skargę za dopuszczalną. 2. Stwierdził naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji. 3. Zasądził na rzecz każdego skarżącego 12 000 EUR tytułem szkody niemajątkowej oraz łącznie 500 EUR na rzecz obu skarżących tytułem kosztów i wydatków. 4. Odrzucił pozostałe żądania skarżących dotyczące słusznego zadośćuczynienia.

Pełny tekst orzeczenia

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA MÁSODIK SZEKCIÓ MEDGYES ÉS RUSZ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY (14308/07. sz. kérelem) ÍTÉLET STRASBOURG 2010. június 8. Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet. MEDGYES ÉS RUSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET A Medgyes és Rusz kontra Magyarország ügyben, Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott ülésén, melynek tagjai voltak: Françoise Tulkens, elnök, Danutė Jočienė, Dragoljub Popović, Sajó András, Nona Tsotsoria, Kristina Pardalos, Guido Raimondi, bírák és Sally Dollé, a Szekció hivatalvezetője, 2010. május 18-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza: AZ ELJÁRÁS 1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem (14308/07. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján két magyar állampolgár, Medgyes Gábor és Rusz János („a kérelmezők”) 2007. március 21-én terjesztett a Bíróság elé. 2. A kérelmezőket Gabos S., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Kormányképviselő képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. 3. 2010. február 8-án a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3. bekezdés). A TÉNYEK AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI 4. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1949-ben, illetve 1941-ben születtek és Budapesten élnek. 5. 1992. május 27-én büntetőeljárás indult a kérelmezők ellen. 1994. július 19-én a Fővárosi Főügyészség csalás és okirat hamisítás miatt vádat emelt ellenük. MEDGYES ÉS RUSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 6. 2002. január 9-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság felmentette a kérelmezőket. 2002. november 12-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte a határozatot, és új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú bíróságot. A megismételt eljárásban három tárgyalásra került sor. 2005. szeptember 7-én a Kerületi Bíróság ismét felmentette a kérelmezőket. 2006. szeptember 29-én a Fővárosi Bíróság helyben hagyta a határozatot. A JOG 7. A kérelmezők azt panaszolták, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány nem vitatta az állítást. 8. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött, amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság megjegyzi, hogy azon időpontban az eljárás már több hónapja folyamatban volt. A szóban forgó időszak 2006. szeptember 29-én zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten csaknem tizenhárom évig és tizenegy hónapig tartott. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani. 9. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló kérdéseket vetettek fel (ld., többek között, Pélissier and Sassi v. France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették. 10. Az Egyezmény 41. cikkére hivatkozva a kérelmezők fejenként 12000 euró nem vagyoni kártérítést követeltek. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt szenvedtek. Méltányossági alapon a Bíróság a teljes kért összeget megítéli számukra. 11. A kérelmezők fejenként további 1000 eurót követeltek a Bíróság előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban. 12. A Bíróság esetjoga szerint egy kérelmező csak annyiban jogosult költségei és kiadásai megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy e MEDGYES ÉS RUSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET költségek ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, és összegüket tekintve ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra figyelemmel, a Bíróság ilyen címen együttesen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek a kérelmezők számára. 13. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni. EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG 1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet; 2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették; 3. Megállapítja: (a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára (i) nem vagyoni kár tekintetében fejenként 12000 (tizenkétezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét, (ii) költségek és kiadások tekintetében együttesen 500 (ötszáz) eurót, továbbá a kérelmezőket ezen összeg tekintetében esetlegesen terhelő adók összegét kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával; (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a fenti összeg után. 4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit elutasítja. Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. június 8-án a Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően. Sally Dollé Françoise Tulkens hivatalvezető elnök