14338/03

VARGA v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   VARGA kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (14338/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. március 28.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   VARGA v. HUNGARY JUDGMENT   A Varga kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   M. UGREKHELIDZE,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes   2006. március 7-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (14338/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Varga Béláné (a “kérelmező”) 2003. március 30-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Barbalics I. Nagyatádon praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt. Az   Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1928-ban született és Budapesten él.   5. 1990 decembere és 1992 októbere között egy pontosan meg nem   határozott időpontban a kérelmező birtokháborítási pert indított szomszédja   ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt.   6. 1993. október 19. és 1998. november 17. között a Kerületi Bíróság   kilenc tárgyalást tartott, ismételten felhívta a kérelmezőt kereseti   kérelmének pontosítására, s pártfogó ügyvédet rendelt ki számára. A   VARGA v. HUNGARY JUDGMENT   november 17-i tárgyaláson a Bíróság elutasította a kérelmező keresetét,   megállapítva, hogy a kérelmező telkén áthaladó csővezetéken végzett   karbantartási munka által okozott zavarás ésszerű mértékű, s a szomszédot   megillető szolgalmi jog alapján indokolt volt.   7. 1999. november 19-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező   fellebbezését.   8. 2000. március 16-án a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett   elő.   9. 2002. június 26-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   felülvizsgálati kérelmét, megállapítva, hogy az első- és a másodfokú ítéletek   a jogszabályokkal összhangban álltak. E határozatot 2002. október 17-én   kézbesítették a kérelmező ügyvédje számára.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   10. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   11. A Kormány vitatta a panaszt.   12. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. (Mindenesetre nem ismert, hogy az eljárás eredetileg, 1992 októberét   megelőzően, mely időpontban kezdődött.)   13. A szóban forgó időszak a Legfelsőbb Bíróság határozatának   kézbesítésével, 2002. október 17-én zárult le. Ilyen módon három bírósági   szinten csaknem tíz évig tartott.   VARGA v. HUNGARY JUDGMENT   A. Elfogadhatóság   14. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   15. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között   Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   16. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   17. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   18. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   19. Az Egyezmény 6. és 14. Cikkei, valamint az Első kiegészítő   jegyzőkönyv 1. Cikke alapján a kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai   hatóságok határozatai tévesek voltak.   20. A Bíróság szerint az ügy iratai alapján nincs jele annak, hogy az   ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, hogy a kérelmező – aki   kirendelt jogi képviselővel rendelkezett – ne adhatta volna elő ügyét, vagy   hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, a hazai   bíróságok magánfelek vitáját érintő, az önkényesség bármilyen jelétől   mentes eljárás során meghozott határozatai nem tekinthetők tulajdontól való   megfosztásnak. Ilyen körülmények között a Bíróság megállapítja: a   VARGA v. HUNGARY JUDGMENT   kérelmező beadványai alapján nincs jele annak, hogy az Egyezményben és   annak jegyzőkönyveiben számára biztosított jogokat megsértették.   21. Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s   ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell   utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   23. A kérelmező 4.000 euró vagyoni és 20.000 euró nem vagyoni   kártérítést követelt.   24. A Kormány túlzottnak találta az igényt.   25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Azonban úgy véli,   hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve   6.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező további 2.500 eurót követelt a hazai bíróságok és a   Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek megtérítésére.   27. A Kormány vitatta az igényt.   28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság elutasítja a hazai eljárással kapcsolatos költségek és   kiadások tekintetében előterjesztett igényt, a Bíróság előtti eljárás   tekintetében pedig 1.000 euró megítélését tartja ésszerűnek.   VARGA v. HUNGARY JUDGMENT   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a panasz   többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   6.000 eurót (hatezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.000 eurót   (egyezer euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell   kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott   átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. március 28-án került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. NAISMITH   Hivatalvezető-helyettes