14966/03

KESZTHELYI v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   KESZTHELYI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (14966/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 25.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KESZTHELYI v. HUNGARY JUDGMENT   A Keszthelyi kontra Magyarország ügyben   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   M. UGREKHELIDZE,   E. FURA-SANDSTRÖM,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. április 4-én tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (14966/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Keszthelyi Tiborné (a “kérelmező”) 2003. március 12-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a   panaszt az alperes Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése   alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen   vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1928-ban született és Budapesten él.   KESZTHELYI v. HUNGARY JUDGMENT   5. Egy ingatlannal kapcsolatos jogvitával összefüggésben a kérelmező és   néhai férje 1987 júliusában pert indított a Budakörnyéki Bíróságon. A   perben a vitatott ingatlan egy részének birtoka iránti igénnyel léptek fel,   továbbá a releváns ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kijavítását kérték.   6. 1996. november 20-i részhatározatában a Budakörnyéki Bíróság   meghatározta a vitatott ingatlan térképi határvonalát. Az ingatlan-   nyilvántartási bejegyzés kérdését elkülönítette, s tárgyalását a bíróság   Közigazgatási Kollégiuma elé utalta.   7. 1997. szeptember 23-án a Pest Megyei Bíróság felfüggesztette a   részhatározattal kapcsolatos másodfokú eljárás tárgyalását a Budakörnyéki   Bíróság Közigazgatási Kollégiuma előtt folyamatban lévő eljárás lezárásáig.   A Közigazgatási Kollégium 1997. október 7-én és december 2-án, továbbá   1998. január 27-én tárgyalást tartott. Az 1998. január 27-i tárgyaláson a   Közigazgatási Kollégium elutasította a kereset egy részét, az ügy egy másik   aspektusának tárgyalását pedig felfüggesztette.   8. Közben a kérelmező és néhai férje kérelmet (26209/95. sz.) terjesztett   az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé, amelyben lényegében az eljárás   elhúzódását panaszolták. 1997. május 21-én   a Bizottság részben   elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet. 1997. december 9-én a Bizottság   Első Kamarája az Egyezmény korábbi 28. Cikke alapján elfogadta   Jelentését, amelyben észrevételezte, hogy a felek békés rendezést értek el.   9. 1998. június 22-én a Pest Megyei Bíróság elutasította a felperesek által   az 1998. január 27-i határozat ellen benyújtott fellebbezést. 1999. június 14-   én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a felperesek felülvizsgálati kérelmét.   10. Ezt követően – annak a kérdésnek az elbírálása után, amelynek   tárgyalását a Budakörnyéki Bíróság 1998. január 27-én felfüggesztette, és   amellyel kapcsolatban a Megyei Bíróság 2001. június 18-án tárgyalást   tartott és 2001. június 25-én ítéletet hozott – a Megyei Bíróság előtt   folytatódott az eljárás azon része, amelyet a Megyei Bíróság 1997.   szeptember 23-án felfüggesztett.   11. 2002. május 9-én, június 13-án és október 1-én a Megyei Bíróság   tárgyalásokat tartott. 2002. október 22-én a Megyei Bíróság helyt adott a   felperesek keresetének, s a földhivatalt az eredeti állapot helyreállítására   kötelezte. 2003. október 22-én elutasította a felperesek kijavítás iránti   kérelmét.   12. A folytatódó közigazgatási eljárásban 2004. július 7-én a   Budakörnyéki Földhivatal megtagadta az eredeti állapot helyreállítását,   észrevételezve, hogy a vitatott ingatlannal kapcsolatban időközben   bekövetkezett fizikai és jogi változások lehetetlenné tették a helyreállítást.   13. 2004. december 10-én a Pest Megyei Földhivatal elutasította a   kérelmező közigazgatási határozat elleni fellebbezését.   14. 2005. január 24-én a kérelmező közigazgatási pert indított. A Megyei   Bíróság 2005. szeptember 15-re tűzte ki az első tárgyalást.   KESZTHELYI v. HUNGARY JUDGMENT   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   15. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   16. A Kormány vitatta a panaszt.   17. A Bíróság úgy véli, hogy a jelen ügy szempontjából figyelembe   veendő időszak 1997. december 10-én kezdődött, amikor a Bizottság az   Egyezmény korábbi 28. Cikke alapján elfogadta Jelentését, amelyben   észrevételezte, hogy az eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt illetően a   felek békés rendezést értek el. 2005. szeptember 15-én az eljárás még nem   ért véget, ilyen módon abban az időpontban két közigazgatási és három   bírósági szinten hét éve és kilenc hónapja volt folyamatban.   A. Elfogadhatóság   18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   KESZTHELYI v. HUNGARY JUDGMENT   21. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYVE 1.   CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   22. A kérelmező továbbá panaszolta, hogy a panaszolt eljárás hossza   sértette az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján számára biztosított   jogot tulajdonának békés élvezetére.   23. A Kormány nem foglalkozott ezzel a kérdéssel.   24. A Bíróság megjegyzi, hogy ez a panasz a fent vizsgált panaszhoz   kapcsolódik, ezért ezt is elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   25. A 6. Cikk 1. § (ld. fenti 21. bekezdés) alapján hozott döntésére   figyelemmel a Bíróság úgy véli, nem szükséges megvizsgálnia, hogy ebben   az ügyben megsértették-e az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkét (ld.   Zanghì v. Italy, judgment, 1991. február 19, Series A no. 194-C, 47. o., 23.   §).   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   26. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   27. A kérelmező 35 millió forint1 nem vagyoni kártérítést követelt.   28. A Kormány vitatta az igényt.   131.700 EUR   KESZTHELYI v. HUNGARY JUDGMENT   29. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon 3.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   30. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   31. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   3.000 eurót (háromezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók   összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor   alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   KESZTHELYI v. HUNGARY JUDGMENT   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 25-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető