14996/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   CSABAINÉ GYŐRI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (14996/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. március 27.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   CSABAINÉ GYŐRI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Csabainé Győri kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök   Ireneu Cabral Barreto,   Rıza Türmen,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes,   2008. március 4-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (14996/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Csabainé Győri Margit (a “kérelmező”) 2005. április   6-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Gyuris Á. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte   az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2007. március 6-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1935-ben született és Passauban, Németországban él.   5. 1990-ben a kérelmező végrendelet érvénytelenítése iránti pert indított.   1995. március 20-án elsőfokú ítélet meghozatalára került sor.   6. 1995. október 26-án a Fővárosi Bíróság másodfokú határozatában   helyt adott a kérelmező keresetének.   7. A Legfelsőbb Bíróság 1997. január 23-án felülvizsgálati eljárásban   módosította a jogerős határozatot.   CSABAINÉ GYŐRI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   8. 2001-ben az alperes perújítási kérelmet terjesztett elő.   9. 2002. április 23-án a XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság elutasította   a kérelmet.   10. 2003. március 7-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte a   határozatot, és a Kerületi Bíróságot új eljárásra utasította. Az ügyiratokban   rendelkezésre álló információ szerint az eljárás azóta is tart.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   11. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   12. A Kormány vitatta a panaszt.   13. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell   venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság megjegyzi, hogy   novemberében az eljárás már mintegy két éve folyamatban volt.   14. A felektől kapott információ és az ügyiratban jelenleg fellelhető   tényállási elemek alapján az eljárás még nem zárult le. A figyelembe veendő   időszak ilyen módon több mint 15 éve tart. A fő eljárás 1997. január 23-i   lezárulása és a 2001-ben benyújtott perújítási kérelem között eltelt csaknem   négy éves időtartam azonban a Bíróság véleménye szerint nem róható az   Állam terhére. Következésképpen a figyelembe veendő időszak három   bírósági szinten mintegy tizenegy év.   A. Elfogadhatóság   15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   CSABAINÉ GYŐRI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   19. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   20. A kérelmező 9570 euró vagyoni kártérítést követelt azon   jövedelemkiesés megtérítésére, amely amiatt keletkezett, hogy a hazai   eljárásban számos bírósági tárgyaláson kellett megjelennie. Továbbá 30000   euró nem vagyoni kártérítést követelt.   21. A Kormány vitatta az igényt.   22. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon ítélve 8000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   23. A kérelmező további 5512 eurót követelt a hazai bíróságok előtti   eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   24. A Kormány vitatta az igényt.   CSABAINÉ GYŐRI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   25. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel, a Bíróság elutasítja a hazai eljárással kapcsolatos költségek és   kiadások megtérítése iránti igényt, mivel az semmilyen kapcsolatban nem   áll a megállapított jogsértéssel.   C. Késedelmi kamat   26. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. március 27-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   CSABAINÉ GYŐRI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Françoise Tulkens   Elnök   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes