15652/04
WyrokETPCz2006-07-18ECLI:CE:ECHR:2006:0718JUD001565204
Analiza orzeczenia
Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.
Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania likwidacyjnego trwającego ponad dziesięć lat naruszyła prawo skarżącej do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie, zgodnie z art. 6 ust. 1 Konwencji?Ratio decidendi
Trybunał przypomniał, że rozsądność długości postępowania ocenia się w świetle okoliczności danej sprawy, biorąc pod uwagę złożoność sprawy, zachowanie skarżącego i władz, a także stawkę sporu dla skarżącego. W niniejszej sprawie postępowanie trwało ponad dziesięć lat i dziewięć miesięcy na dwóch instancjach sądowych. Rząd nie przedstawił żadnych faktów ani przekonujących argumentów, które uzasadniałyby tak długi czas trwania postępowania, co doprowadziło do stwierdzenia naruszenia art. 6 ust. 1 Konwencji.Stan faktyczny
Skarżąca, obywatelka Węgier, była członkinią spółdzielni, której likwidację zarządził Fővárosi Bíróság 28 lutego 1995 roku. Skarżąca, jako wierzycielka, uczestniczyła w postępowaniu likwidacyjnym, które obejmowało m.in. spory dotyczące klasyfikacji roszczeń i zatwierdzenia sprawozdania końcowego likwidatora. Postępowanie to, z licznymi odwołaniami i przekazaniami sprawy do ponownego rozpoznania, trwało ponad dziesięć lat i w momencie wydania wyroku przez ETPCz nadal było w toku.Rozstrzygnięcie
Skarga uznana za dopuszczalną. Stwierdzono naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji. Zasądzono 10 000 EUR tytułem zadośćuczynienia za szkodę niemajątkową oraz 200 EUR tytułem zwrotu kosztów i wydatków. Odrzucono pozostałe roszczenia skarżącej dotyczące słusznego zadośćuczynienia.Pełny tekst orzeczenia
BÍRÓ v. HUNGARY JUDGMENT
MÁSODIK SZEKCIÓ
Bíró kontra MAGYARORSZÁG ÜGY
(15652/04 sz. Kérelem)
ÍTÉLET
STRASBOURG
2006. július 18.
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.
BÍRÓ v. HUNGARY JUDGMENT
A Bíró kontra Magyarország ügyben
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott
ülésén, melynek tagjai voltak:
J.-P. COSTA, Elnök
A. B. BAKA,
I. CABRAL BARRETO,
R. TÜRMEN,
M. UGREKHELIDZE,
A. MULARONI,
D. JOČIENĖ, bírák
és S. DOLLÉ, Hivatalvezető
2006. június 27-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően
az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:
AZ ELJÁRÁS
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (15652/04
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Bíró Istvánné magyar
állampolgár 2004. február 24-én terjesztett a Bíróság elé.
2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót, az
Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.
3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a
panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött,
hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.
A TÉNYEK
4. A kérelmező 1950-ben született és Budapesten él.
5. 1995. február 28-án a Fővárosi Bíróság elrendelte egy olyan
szövetkezet felszámolását, amelynek a kérelmező is tagja volt.
6. 1995. március 1-én a Fővárosi Bíróság kijelölte a felszámolót és
felhívta a hitelezőket, beleértve a kérelmezőt is, hogy terjesszék elő pontos
követeléseiket.
BÍRÓ v. HUNGARY JUDGMENT
7. 1995. május 19-én a tagok “hitelezői csoportot” (Célrészjegyes
Hitelezői Választmány) alapítottak igényeik együttes érvényesítésére.
8. 1995. július 26-án a kérelmező és más hitelezők kifogást nyújtottak be,
mert a felszámoló a szövetkezet elnöke által foganatosított rendkívüli
felmondásokat hatálytalanította. A kifogással kapcsolatos eljárást később
elkülönítették.
9. 1996. január 20-án a bíróság végzésében meghatározta a célrészjegyek
besorolását. A hitelezői csoport fellebbezett a határozat ellen. 1996. július 4-
én a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a határozatot. A
célrészjegyek újabb besorolását 485 hitelező elfogadta, 157 hitelező
elutasította, a Legfelsőbb Bíróság pedig 1997. június 18-án megerősítette.
10. 1998. március 30-án a felszámoló elkészítette a felszámolási
zárómérleget, amelyet a bíróság 1999. július 28-án jóváhagyott. A
zárójelentés összesen 1253 db hitelezői igényt vizsgált meg és 581 db igényt
visszaigazolt.
11. 1999. október 7-én a hitelezői csoport fellebbezést nyújtott be a
zárójelentést jóváhagyó végzés ellen. A bíróság elutasította a fellebbezést. A
Legfelsőbb Bíróság azonban 2001. június 21-én hatályon kívül helyezte a
határozatot, és a kérdést visszautalta a Fővárosi Bíróság elé. A megismételt
eljárásban a bíróság 2002. október 10-én és 2003. november 6-án tárgyalást
tartott.
12. 2003. december 5-én a Fővárosi Bíróság elutasította a zárójelentési
kifogást. 2004. július 12-én a Legfelsőbb Bíróság a zárómérleg
vonatkozásában hatályon kívül helyezte a határozatot és e kérdés
vonatkozásában új eljárásra utasította a Fővárosi Bíróságot.
13. 2005. május 5-én újabb tárgyalásra került sor.
14. 2005. május 18-án a bíróság a felszámoló határozataival kapcsolatos
kifogásokat elutasította. A kérelmező – aki időközben a hitelezői csoport
elnöke lett – által 2005. december 9-én előterjesztett fellebbezés elbírálása
még folyamatban van.
15. Időközben, 2005. július 14-én, a felszámoló új zárójelentést
terjesztett elő, továbbá a kérelmező számára a bíróság pártfogó ügyvédet
rendelt ki.
16. A felszámolási eljárás jelenleg is folyamatban van.
BÍRÓ v. HUNGARY JUDGMENT
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
17. A
kérelmező
panaszolta,
hogy
az
eljárás
hossza
összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében
lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének
releváns része kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot
polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”
18. A Kormány vitatta a panaszt.
19. A figyelembe veendő időszak 1995. február 28-án kezdődött és
2005. december 9-én még nem zárult le. Ezen időpontban az eljárás két
bírósági szinten már több mint tíz éve és kilenc hónapja tartott.
A. Elfogadhatóság
20. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
21. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát
az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett
kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset
bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,
hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között
Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
22. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).
23. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a
Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a
Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel
kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen
BÍRÓ v. HUNGARY JUDGMENT
ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”
követelményének.
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA
24. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”
A. Károk
25. A kérelmező 7.994.9001 forint vagyoni és 9.732.8002 nem vagyoni
kártérítést követelt.
26. A Kormány túlzottnak találta az igényt.
27. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az
állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Azonban úgy véli,
hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve
10.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.
B. Költségek és kiadások
28. A kérelmező további 52.6543 forintot követelt a hazai bíróságok és a
Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek megtérítésére.
29. A Kormány vitatta az igényt.
30. A Bíróság úgy véli, hogy a követelt összeget teljes egészében meg
kell ítélni (200 euró – 52.654 forintnak megközelítőleg megfelelő összeg). EUR 30,174 EUR 36,728 EUR 200
BÍRÓ v. HUNGARY JUDGMENT
C. Késedelmi kamat
31. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz
további három százalékpontot kell hozzáadni.
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG
1. Elfogadhatónak nyilvánítja a panaszt;
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését
megsértették;
3. Megállapítja:
(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése
szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében
10.000 eurót (tízezer euró), költségek és kiadások tekintetében 200 eurót
(kétszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell
kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott
átváltási árfolyam alkalmazásával;
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális
kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a
fenti összeg után;
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.
Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.
szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. július 18-án került
kiküldésre.
J.P. COSTA
Elnök
S. DOLLÉ
Hivatalvezető
© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło