16054/06

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (16054/06. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2009. január 20.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Borsódy és Mások kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović   Sajó András,   Işıl Karakaş, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető   2008. december 16-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (16054/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján három   magyar állampolgár, Borsódy Sándor, Tóth Tibor és Fodor Károly („a   kérelmezők”) 2006. április 9-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőket Petróczy Z. Kecskeméten praktizáló ügyvéd   képviselte. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. február 4-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött,   hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát egyidejűleg vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1951-ben, 1961-ben,   illetve 1956-ban születtek és Kiskunhalason élnek.   5. 1995. február 1-jén a kérelmezőket üzletszerű kéjelgés elősegítésével   vádolták meg. A bűnüldöző hatóságok azt állították, hogy a kérelmezők   bűnszervezetként kiskorú prostituáltakat foglalkoztató nyilvánosház   működtetésében vettek részt.   6. Hét tárgyalást követően a Kiskunhalasi Városi Bíróság 1997.   november 21-én bűnösnek találta a kérelmezőket az ellenük felhozott   vádakban. A kérelmezők fellebbeztek. 1998. június 18-án a Bács-Kiskun   BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, és új eljárásra utasította   a Városi Bíróságot.   7. A megismételt eljárásban a Városi Bíróság három tárgyalást tartott, és   2005. április 12-én felmentette a vádlottakat. Az ügyész fellebbezett.   8. 2005. október 20-án a Megyei Bíróság bizonyítottság hiányában   helyben hagyta a kérelmezők felmentését. A Bíróság megjegyezte, hogy az   eljárás során fontos bizonyítékok – különösen egy, az ügyben nyomozó   újságíró által készített hangfelvétel – elvesztek, s hogy a vád   kulcsfontosságú tanúi közül néhányan egy romániai közjegyző előtt   visszavonták vallomásukat. A bíróság azonban nem vizsgálta ezen   események körülményeit.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   9.   A kérelmezők panaszolták, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése   kimondja:   “1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a … bíróság … ésszerű időn belül   tárgyalja, és hozzon határozatot … az ellene felhozott büntetőjogi vádak   megalapozottságát illetően ...”   10. A Kormány vitatta a panaszt.   11. A figyelembe veendő időszak 1995 februárjában kezdődött és 2005   októberében zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten tíz évig és nyolc   hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. A Bíróság azt is   megjegyzi, hogy a panasz semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, valamint a kérelmező és   BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.   France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).   14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).   15. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   16. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   17. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   18. A kérelmezők fejenként 15000 euró vagyoni és nem vagyoni   kártérítést követeltek.   19. A Kormány vitatta az igényeket.   20. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezők felmentése láthatólag   kulcsfontosságú bizonyítékok elveszésével, és fontos tanúvallomások   eljárás közbeni visszavonásával függ össze. Ezen események az eljárás   elhúzódásával kapcsolatban állóknak tekinthetők. A Bíróság ezért úgy véli,   hogy a kérelmezőknek előnyük származott az eljárás hosszából.   Következésképpen a Bíróság meggyőződött arról, hogy a jogsértés   megállapítása önmagában elegendő igazságos elégtételt jelent minden olyan   nem vagyoni kár tekintetében, amelyet esetleg elszenvedtek.   B. Költségek és kiadások   21. A kérelmezők ilyen címen nem terjesztettek elő igényt.   BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja, hogy a jogsértés megállapítása önmagában elegendő   igazságos elégtételt jelent minden olyan nem vagyoni kár tekintetében,   amelyet a kérelmezők esetleg elszenvedtek;   4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. január 20-án, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök