16407/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (16407/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. július 22.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Sztergár kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Işıl Karakaş bírák,   és Sally Dollé, Hivatalvezető,   2008. július 1-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (16407/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Sztergár Gusztáv (a “kérelmező”) 2005. április 15-én   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Slezák E. Pécsett praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte   az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. január 15-én a Bíróság részben elfogadhatatlanná nyilvánította a   kérelmet, és úgy határozott, hogy a felszámolási eljárás hosszával   kapcsolatos panaszt közli a Kormánnyal. Egyúttal úgy döntött, hogy a   kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja (29. Cikk 3.   bekezdése).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1954-ben született és Pécsett él.   5. 1991. október 8-án felszámolási eljárás indult a kérelmező   munkáltatója ellen. 1991. december 14-én a kérelmezőt elbocsátották   állásából és 174135 forint (megközelítőleg 690 euró) végkielégítésben   részesítették. A kérelmező korábbi munkáltatójával szemben fennálló   SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   további követelései a folyamatban lévő felszámolási eljárás keretében   kerültek elbírálásra. Végül a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa   1997-ben 124480 forint (megközelítőleg 494 euró) kártérítést ítélt meg a   kérelmező számára, amely – amennyire az ügyiratok alapján megállapítható   – sohasem került kifizetésre. Ezen hitelezői igény miatt a kérelmező   „hitelező”, s emiatt fél maradt az eljárásban.   6. 2006. január 23-án a Baranya Megyei Bíróság elrendelte a kérelmező   korábbi munkáltatójának törlését a cégjegyzékből. 2006 áprilisában a Pécsi   Ítélőtábla az adós jogutódának perbelépéséig az eljárás félbeszakadását   állapította meg. A kérelmező fellebbezett a végzés ellen.   7. 2006 októberében a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a   végzést, és az Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. 2007 januárjában   a Pécsi Ítélőtábla végzésével megállapította a jogutód személyét, és folytatta   az eljárást, amely jelenleg is folyamatban van.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   9. A Kormány vitatta a panaszt.   10. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell   venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is, mivel az eljárás akkor már   csaknem egy éve folyamatban volt. A felek által előterjesztett információk   és az ügyiratok alapján a szóban forgó időszak még nem zárult le. Ilyen   módon két bírósági szinten már tizenöt éve és hét hónapja tart.   A. Elfogadhatóság   11. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Érdem   12. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   13. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   14. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   15. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   16. A kérelmező 69937 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.   17. A Kormány vitatta az igényt.   18. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági   alapon azonban a Bíróság nem vagyoni kártérítésként 16000 eurót ítél meg   a kérelmező számára.   B. Költségek és kiadások   19. A kérelmező további 4462 eurót kért a hazai bíróságok, illetve a   Bíróság előtt felmerült költségek megtérítésére.   20. A Kormány nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben.   21. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben az ügyvéd által képviselt kérelmező tételes elszámolást   nyújtott be a költségekről (postai, adminisztratív és utazási költségek, stb.).   A birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra tekintettel a   Bíróság az összes költség fedezésére 1000 euró megítélését tartja   ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   22. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. A kérelem fennmaradt, az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos részét   elfogadhatóvá nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, az alábbi összegeket kell kifizetnie a   kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a   teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával:   (i) nem vagyoni kár tekintetében 16000 (tizenhatezer) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét;   (ii) költségek és kiadások tekintetében 1000 (egyezer) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   SZTERGÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 22-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Tulkens   Elnök   Sally Dollé   Hivatalvezető