16412/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   BODON kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (16412/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2007. október 30.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Bodon kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   F. TULKENS, Elnök   A.B. BAKA,   G. BONELLO,   I. CABRAL BARRETO,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI,   D. POPOVIĆ, judges   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető-   2007. október 9-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (16412/05.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Bodon Ferenc (a “kérelmező”) 2005. május 3-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Barbalics I. Nagyatádon praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte   az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2007. április 16-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1955-ben született és Budapesten él.   5. 1996. június 13-án a kérelmezőt csempészet gyanúja miatt őrizetbe   vették, és 1997. június 10-ig fogva tartották.   6. 1998. május 26-án a XVIII.-XIX. Kerületi Ügyészség vádat emelt a   kérelmező és 11 társa ellen bűnszövetségben elkövetett csempészet miatt   (100 millió forint értékű áru – főként illatszerek és édességek – illegális   behozatala Ausztriából Magyarországra).   7. 1998. december 17-én a Vámügyőrség nagy mennyiségű árut, főként   szeszes italokat és kozmetikai szereket foglalt le a kérelmezőnél.   BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   8. A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság több tárgyalást tartott,   szakvéleményeket szerzett be, majd a 2004. június 18-i tárgyaláson –   amelyen a kérelmező védőügyvéde is jelen volt– megszüntette a kérelmező   és társai ellen folytatott eljárást, megállapítva, hogy Magyarország Európai   Unióhoz történt csatlakozását követően az általuk elkövetett cselekmény   nem büntetendő. A bíróság elrendelte a lefoglalt áruk visszajuttatását a   kérelmezőnek. A kérelmező állítása szerint azonban a Vámügyőrség   időközben eladta az árucikkeket. A bírósági határozatot a kérelmező   ügyvédje 2004. november 8-án kapta kézhez.   9. 2005. április 1-jén a kérelmező kártérítési pert indított az állam ellen   előzetes letartóztatása miatt. 2005. június 7-i végzésével a Fővárosi Bíróság   elutasította a keresetet arra hivatkozva, hogy a kereset a törvényben   meghatározott hat hónapos határidőn túl került benyújtásra, mivel a határidő   a jogerős határozat 2004. június 18-i kihirdetésével kezdődött el.   10. 2005. november 24-én a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a   határozatot, megállapítva, hogy a Fővárosi Bíróságnak vizsgálnia kellett   volna a kereset érdemét.   11. A megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság 2006. március 1-jén   elutasította a keresetet azzal az indokkal, hogy a törvényes határidőn túl   került benyújtásra.   12. 2006. szeptember 26-án az Ítélőtábla helyben hagyta a határozatot.   Az Ítélőtábla megvizsgálta a keresetet a büntetőeljárás, a polgári   perrendtartás, az Egyezmény 5. Cikkének 5. bekezdése, valamint a 13. Cikk   által támasztott követelmények szempontjából, s meggyőződött arról, hogy   a jogerős ítélet 2004. június 18-án került kihirdetésre, ezért a kereset   megkésetten került benyújtásra.   13. 2007. április 26-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   felülvizsgálati kérelmét.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   14.   A kérelmező panaszolta, hogy   a büntetőeljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … tisztességesen és ésszerű időn belül ...   hozzon határozatot … az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően ...”   15. A Kormány vitatta a panaszt.   BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   16. A figyelembe veendő időszak 1996. június 13-án kezdődött és 2004.   november 8-án ért véget, amikor a 2004. június 18-i jogerős határozat   kézbesítésére sor került. Ilyen módon az eljárás egy bírósági szinten több   mint nyolc évig és négy hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, valamint a kérelmező és   a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.   France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).   19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).   20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   21. A kérelmező az Egyezmény 5. Cikke alapján előzetes letartóztatásba   helyezését is panaszolta. Továbbá, az Egyezmény 13. és 17. Cikke, valamint   az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján azt is panaszolta, hogy a   lefoglalt áru visszajuttatását elrendelő határozat kibocsátására csak egy   hosszadalmas eljárás végén került sor, akkor is hiába, mivel a Vámügyőrség   időközben eladta az árut.   22. A kérelmező előzetes fogvatartásával kapcsolatban a Bíróság   megjegyzi, hogy a fogvatartás 1997. június 10-én, több mint hat hónappal a   kérelem Bírósághoz történt benyújtása előtt véget ért. Ezért a kérelemnek   BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   ezt a részét a határidő elmulasztása miatt el kell utasítani. Amennyiben az 5.   Cikk alapján előterjesztett panasz a kérelmező kártérítési igényével is   kapcsolatos, úgy a Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező elmulasztotta a   hazai jogorvoslatok határidőn belül és megfelelő formában történő   kimerítését (fenti 9-11. bek.). Ezért a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének   1. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   23. Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére alapozott panaszt illetően   a Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező árukészletének lefoglalása az Első   kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkének második bekezdése szerinti értelemben   szükséges volt a javak használatának ellenőrzése, illetve bírságok   megfizetésének biztosítása érdekében. Mivel semmilyen bizonyíték nem   került előterjesztésre arra vonatkozóan, hogy az intézkedés önkényes lett   volna, a Bíróság megállapítja, hogy ez a panasz nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben.   24. Amennyiben a panasz az árukészlet természetbeni visszaszerzésének   a lehetetlenségével kapcsolatos, úgy a Bíróság megállapítja: a kérelmezőnek   pert kellett volna indítania a Vámügyőrség ellen az őrizetében tartott, majd   – romlandósága miatt – eladott áru értékének visszakövetelése, illetve a   kérelmező által emiatt elszenvedett kár megtérítése iránt. Ilyen módon a   kérelmező elmulasztotta az Egyezmény 35 Cikkének 1. bekezdésében előírt   hazai jogorvoslatok kimerítését.   25. Végül, mivel a kérelmezőnek lehetőségében állt – bár nem élt a   lehetőséggel –, hogy polgári perben követelje az elvesztett áru értékének   megtérítését, a 13. Cikk alapján tett panasza is nyilvánvalóan   megalapozatlan.   26. Ebből következően a panasznak ezt a részét az Egyezmény 35.   Cikkének 1., 3. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   27. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt íl meg a sértett félnek.”   A. Károk   28. A kérelmező 20 000 euró nem vagyoni kártérítést, továbbá minden   fogva tartott nap után 100 eurót követelt.   29. A Kormány vitatta az igényt.   BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   30. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem   vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve 8000 eurót ítél meg   számára.   B. Költségek és kiadások   31. A kérelmező 5068 eurót követelt a hazai eljárásban felmerült   költségek, s további 2500 eurót kért a Bíróság előtti eljárásban felmerült   költségek és kiadások megtérítésére.   32. A Kormány vitatta az igényt   33. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy a költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   fegyelemmel a Bíróság elutasítja a hazai eljárás költségeivel és kiadásaival   kapcsolatos igényeket. Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság előtti   eljárással kapcsolatos igényét a kérelmező semmilyen dokumentummal nem   valószínűsítette, ezért ezt az igényt is el kell utasítani.   C. Késedelmi kamat   34. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a panasz   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2007. október 30-án, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   F. TULKENS   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető