17623/04

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (17623/04. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. április 1.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Szilvássy kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök   Antonella Mularoni,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák,   Sally Dollé Hivatalvezető,   2008. március 11-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (17623/04. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Szilvássy Béla (a “kérelmező”) terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2007. szeptember 10-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt   a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1944-ben született és Budapesten él.   5. 1989 májusában egy magánszemély tulajdonjog megállapítása iránti   pert indított a Pesti Központi Kerületi Bíróságon M.M. ellen.   6. 1989 májusa és 1992 novembere között a Kerületi Bíróság tizenegy   tárgyalást tartott, számos tanút hallgatott meg, és ingatlanforgalmi szakértőt   rendelt ki.   7. 1992. november 5-én a felperes tárgyalás kitűzését kérte a Kerületi   Bíróságtól. Ezt követően a Kerületi Bíróság igazságügyi elme-   SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   orvosszakértőt rendelt ki a kérelmező elmeállapotának kivizsgálására. A   szakértő 1993. június 23-án terjesztette elő szakvéleményét, megállapítva az   alperes cselekvőképességének korlátozott voltát.   8. Július 2-án a Kerületi Bíróság ügygondnokot rendelt ki az alperes   számára.   9. 1993. december 9-én és 1994. január 18-án a Kerületi Bíróság   tárgyalásokat tartott. Január 19-én visszavonta az ügygondnok kirendelését.   10. 1994. február 28-án az alperes elhunyt. 1994. március 7-én a Kerületi   Bíróság megállapította az eljárás félbeszakadását.   11. 1995. április 28-án a kérelmező, mint az alperes jogutódja, perbe   lépett.   12. 1995. október 24-én, 1996. július 4-én és november 21-én, 1997.   január 23-án, 1997. március 14-én és május 14-én a Kerületi Bíróság   tárgyalásokat tartott és tanúkat hallgatott meg.   13. 1997. június 16-án a felperes megváltoztatta keresetét.   14. 1997. szeptember 15-én és november 25-én, 1998. március 23-án,   június 26-án és november 3-án a Kerületi Bíróság további tárgyalásokat   tartott és tanúkat hallgatott meg.   15. 1999. február 1-jén a felperes a Kerületi Bíróság felhívására   előkészítő iratot nyújtott be, az abban foglalt kérdés megválaszolása   ingatlanforgalmi szakértőt igényelt.   16. 1999. február 19-én, illetve 1999. február 22-én a Kerületi Bíróság   ingatlanforgalmi, illetve tárgyszakértőt rendelt ki. Az ingatlanforgalmi   szakértő helyszíni szemléről határozott. Mivel a szemlén a kérelmező nem   jelent meg, 1999. szeptember 28-án meg kellett ismételni a szemlét. Az   ingatlanforgalmi szakértő 1999. október 4-én nyújtotta be szakvéleményét.   17. Ezt követően az ügyet a Kerületi Bíróság egy másik bírájához tették   át.   18. 1999. október 8-én és november 11-én a felek észrevételeket   terjesztettek elő.   19. 2002. március 22-én a Kerületi Bíróság tájékoztatta a feleket, hogy   további írásos észrevételeket tehetnek a szakvéleménnyel kapcsolatban.   2002. május 30-án a Kerületi Bíróság tárgyalást tartott. Mindkét fél   előkészítő iratot nyújtott be a Kerületi Bírósághoz.   20. 2002. július 26-án a Kerületi Bíróság kiegészítő szakvélemény   elkészítését rendelte el. A szakvélemény november 25-én készült el.   21. 2002. szeptember 26-án a bíróság tárgyalást tartott, amelyen a feleket   meghallgatta. 2003. április 23-án a tárgyszakértőt szakvéleménye   kiegészítésére hívta fel. A szakértő a felhívásnak nem tett eleget, ezért a   bíróság végzésével pénzbírsággal sújtotta. 2003. augusztus 29-én a Kerületi   Bíróság a szakértő kérelmére felmentette őt a kirendelés alól. Szeptember 9-   én a felperes újabb tárgyszakértő kirendelését kérte a Kerületi Bíróságtól.   22. 2003. augusztus 23-án a Városi Bíróság új szakértő rendelt ki, aki   2004. január 24-én nyújtotta be szakvéleményét.   SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   23. 2003. szeptember 16-án, 2004. február 18-án, március 30-án, október   25-én, 2005. február 14-én, április 11-én és május 20-án a bíróság további   tárgyalásokat tartott.   24. 2005. május 30-án a Kerületi Bíróság ítéletet hozott. A felperes   fellebbezett az ítélet ellen.   25. 2006. április 6-án a Fővárosi Bíróság részben megváltoztatta az   ítéletet.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   26. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   27. A Kormány vitatta a panaszt.   28. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell   venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság észrevételezi,   hogy1992 novemberében az ügy már három éve és hat hónapja folyamatban   volt.   29. A szóban forgó időszak 2006. április 6-án zárult le. Ilyen módon két   bírósági szinten tizenhárom évig és öt hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   30. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   31. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   32. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   33. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   34. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   35. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   36. A kérelmező 18000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.   37. A Kormány vitatta az igényt.   38. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági   alapon azonban 12800 euró nem vagyoni kártérítést ítél meg a kérelmező   számára.   B. Költségek és kiadások   39. A kérelmező további 31000 eurót követelt a hazai bíróságok és a   Bíróság előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   40. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdésben.   41. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítési igényét semmilyen   releváns dokumentum nem támasztotta alá, ezért az igényt el kell utasítani.   SZILVÁSSY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   C. Késedelmi kamat   42. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 12800 (tizenkétezer nyolcszáz) eurót, továbbá az ezen   összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. április 1-jén, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Tulkens   Elnök   Sally Dollé   Hivatalvezető