18328/03

AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   AJZERT kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (18328/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. november 7.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   kőrülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT   Az Ajzert kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRA BARRETO,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ bírák   és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes   2006. október 17-i zárt ülésén folytatott tanácskozását kővetően   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (18328/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Ajzert János magyar   állampolgár 2003. május 8-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) dr. Höltzl Lipót képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2005. szeptember 13-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a   Kormánnyal a panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján   úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen   vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KŐRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1930-ban született és Budapesten él.   5. 1993. március 9-én a kérelmező öröklési igény megállapítása iránti   pert indított a Siófoki Városi Bíróságon. A Városi Bíróság 1993.   szeptember 9-én, november 23-án és december 16-án, továbbá 1994. február   3-án tárgyalást tartott. 1994. február 24-én a kérelmező által jogalap nélküli   AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT   gazdagodás kiadása iránt indított pert egyesítették a fenti perrel. 1994. július   5-én újabb tárgyalásra került sor. 1994. szeptember 10-én az   ingatlanforgalmi szakértő előterjesztette szakvéleményét.   6. Az 1994. október 20-i tárgyaláson a kérelmező arról tájékoztatta a   bíróságot, hogy az első alperes, édesanyja, 1994. október 3-án elhunyt. Ezt   kővetően, 1994. október 27-én, a Városi Bíróság az első alperes   jogutódának perbelépéséig felfüggesztette az addigra több alperest magában   foglaló pert.   7. Miután a kérelmező perbe vonta néhai édesanyja jogutódait, a Városi   Bíróság 1995. március 14-én felfüggesztette az eljárást a kérelmező által   1995. február 21-én a Városi Bíróság előtt indított, végrendelet   érvénytelenségének megállapítása iránti per befejezéséig. A Bíróság   észrevételezte, hogy az érvénytelenség megállapítása iránti per kimenetele   döntő jelentőségű az eljárás folytatása szempontjából. 1995. május 19-én a   Somogy Megyei Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését.   8. 1995. május 18-án a Siófoki Városi Bíróság illetékes tanácsa a   végrendelet érvényességével kapcsolatos per iratait áttette a Budapest XX-   XXI. és XXIII. ker. Bíróságra. A Bíróság 2000. január 14-ig rendszeresen   tárgyalást tartott. 2000. január 14-én a Kerületi Bíróság elutasította a   kérelmező végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét, s   néhány kérdés tekintetében (takarékbetétkönyv kifizetése és szőlő   megművelése) megszüntette az eljárást, mivel ezekben a kérdésekben a   Siófoki Városi Bíróság járt el. 2000. január 26-án a Kerületi Bíróság a   gyümölcsös megművelésének elmaradása miatti kárigény vonatkozásában is   megszüntette a pert.   9. 2000. október 3-án a Fővárosi Bíróság lényegében helybenhagyta a   január 14-i határozat végrendelettel kapcsolatos részét. Az elsőfokú   határozatot részítéletnek tekintve a Fővárosi Bíróság észrevételezte, hogy a   Kerületi Bíróság több másodlagos igényt nem vizsgált, s ezek tekintetében   az eljárás lefolytatására utasította a Kerületi Bíróságot. A Fővárosi Bíróság   egyidejűleg hatályon kívül helyezte a január 26-i határozatot, s a Kerületi   Bíróságot azon kárigények vonatkozásában is új eljárásra utasította.   10. Időközben a kérelmező kőteles rész kiadása iránt is pert indított,   amelyet a Budapest XX-XXI. és XXIII. ker. Bíróság 2000. január 14-én   elkülönített a fő kérdés tárgyalásától (ld. fenti 8. bekezdés). 2000. március   23-án a Kerületi Bíróság illetékes tanácsa az 1993-ban indított örökösödési   per lezárásáig felfüggesztette az eljárást (ld. fenti 5-7. bek.). 2000. október   19-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező által a felfüggesztő végzés   ellen előterjesztett fellebbezést.   11. Ezen eseményekkel párhuzamosan 2001. április 18-án a Budapest   XX-XXI. és XXIII. ker. Bíróság folytatta az eljárást a fennmaradt   másodlagos igények vonatkozásában (ld. fenti 8. bek.). A Kerületi Bíróság   2001. április 26-án és július 3-án tárgyalást tartott. Az utóbb említett   időpontban a Kerületi Bíróság a kérelmező kereseti kérelmeinek egy részét   AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT   elutasította, a felépítmények helyreállítására vonatkozó kereseti kérelmet   pedig elkülönítette. 2002. január 29-én a Fővárosi Bíróság elutasította a   kérelmező fellebbezését. Az elkülönített igények tekintetében az elsőfokú   eljárás 2002. február 28-án folytatódott, 2002. november 19-én pedig a   Kerületi Bíróság felfüggesztette az eljárást a kőteles rész kiadásával   kapcsolatos eljárás (ld. fenti 10. bek.) befejezéséig.   12. Miután a másodfokú bíróság 2000. október 3-án jogerősen   elutasította   a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti   kérelmezői keresetet (ld. fenti 9. bek.), a Siófoki Városi Bíróság folytatta az   1993-ban kezdődött eljárást (ld. fenti 5. és 7. bek.). 2001. április 26-án,   június 28-án és szeptember 20-án a Városi Bíróság tárgyalást tartott. 2001.   október 31-én a Városi Bíróság nyilatkozatainak további bizonyítékokkal   történő alátámasztására, és kereseti kérelmének pontosítására hívta fel a   kérelmezőt. 2001. november 22-én és 2002. február 7-én további   tárgyalásokra került sor. 2002. február 20-án a bíróság elutasította a   kérelmező elfogultsági kifogását. 2002. április 16-án a Városi Bíróság   ítéletet hozott, melyben elrendelte a kérelmező tulajdonrészének bejegyzését   a hagyaték részét képező ingatlanra, a kereseti kérelem többi részét pedig   elutasította. 2002. október 31-én a Somogy Megyei Bíróság megváltoztatta   a határozatot.   13. A fenti jogerős határozat (ld. 12. bek.) meghozatalát kővetően a   Budapest XX-XXI. és XXIII. ker. Bíróság 2003. június 18-án folytatta a   kőteles rész kiadásával kapcsolatos eljárást (ld. fenti 10. bek.). 2003. július   8-án a Kerületi Bíróság a pert megszüntette. Fellebbezés nyomán az eljárás   2004. április 20-án folytatódott. Ugyanezen a napon a Kerületi Bíróság   elutasította a kérelmező keresetét. Fellebbezés nyomán, 2004. november 23-   án, a Fővárosi Bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és 33.348 Ft-ot   ítélt meg a kérelmező számára.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   14. A kérelmező panaszolta, hogy   a polgári eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kőtelezettségei tárgyában...”   15. A Kormány vitatta a panaszt.   16. A figyelembe veendő időszak 1993. március 9-én kezdődött és 2004.   november 23-án ért véget. Ilyen módon két bírósági szinten több mint   tizenegy évig és nyolc hónapig tart.   A. Elfogadhatóság   17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   18. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   20. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő kővetkeztetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   21. A kérelmező az eljárások kimenetelét is panaszolta. Az Egyezmény   6., 8., 13. és 14. Cikkeire, továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.   Cikkére hivatkozott.   22. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a   bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét   érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének   megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel   kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen   nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan   elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e   tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.   Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok   elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket   elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk   (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999,   Reports of Judgments and Decisions 1999-I, 98-99. o., 28. §).   23. A jelen ügyben a Bíróság meggyőződött arról: az ügyiratok alapján   nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az   eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, az önkényesség   bármely jelétől mentes hazai bírósági határozatok magánszemélyek közötti   polgári jogi vitát döntöttek el, s nem tekinthetők javaktól való, állami   hatóság általi megfosztásnak. A Bíróság ezért úgy véli, hogy a kérelmező   beadványai alapján nincs jele annak, hogy az Egyezményben vagy annak   jegyzőkönyveiben a kérelmező számára biztosított jogokat megsértették   volna. Ebből kővetkezően a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan az   Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s azt az Egyezmény   35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   24. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT   A. Károk   25. A kérelmező 18.527.3201 forint vagyoni és 500.0002 forint nem   vagyoni kártérítést követelt.   26. A Kormány vitatta a vagyoni kárral kapcsolatos igényt.   27. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon ítélve 1.815 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   28. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárások túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   panasz többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   1.815 eurót (ezernyolcszáztizenöt euró), továbbá az ezen összeget terhelő   Megközelítőleg 67.200 euró   Megközelítőleg 1.815 euró   AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskor alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. november 7-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. NAISMITH   Hivatalvezető-helyettes