19689/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (19689/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2009. szeptember 29.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Jánosi kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák,   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes   2009. szeptember 8-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (19689/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján két   magyar állampolgár, János József és Jánosi Józsefné („a kérelmezők”)   2005. május 20-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőket Cech A., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. A kérelmezők azt állították: tulajdonhoz fűződő jogaikat megsértették   azzal, hogy színlelt adásvételi szerződés alapján valójában megfosztották   őket ingatlanuk tulajdonjogától. Továbbá azt is állították, hogy nem állt   rendelkezésükre hatékony jogorvoslat az Egyezmény Első kiegészítő   jegyzőkönyvének 1. Cikke alapján számukra biztosított jogok   érvényesítésére, s hogy az eljárás ésszerűtlenül hosszú ideig tartott.   4. 2007. november 19-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja meg.   A TÉNYEK   I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   5. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1955-ben, illetve 1958-ban   születtek és Szolnokon élnek.   6. A kérelmezők vállalkozást kívántak indítani, és 1994 márciusában   tőkegyűjtésbe kezdtek. Kapcsolatba léptek egy hitelügynökséggel, s 1994.   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   március 12-én családi házukat érintő ingatlan adásvételi szerződést írtak alá   egy magánszeméllyel. A szerződés alapján a tulajdonjogváltás 1995. július   14-én bejegyzésre került.   7. 1995 augusztusában a kérelmezők pert indítottak a Szolnoki Városi   Bíróságon, a szerződés érvénytelenné nyilvánításával az eredeti állapot   helyreállítását kérve a bíróságtól. A per az ingatlan-nyilvántartásban   feljegyzésre került. A per hat hónapos szünetelést követően a felek   kölcsönös megállapodásával megszűnt. A perfeljegyzést azonban ismeretlen   okból 1998 júliusáig nem törölték az ingatlan-nyilvántartásból.   8. 1998 júniusában az ingatlant eladták egy harmadik személynek. Az   említett perfeljegyzés ingatlan-nyilvántartásból történt törlését követően   1998. augusztus 25-én az új tulajdonos tulajdonjogát bejegyezték a   nyilvántartásba. Ezen eseményekről való értesülésszerzésüket, és az ügy   más módon történő rendezésére tett kísérletük sikertelenségét követően   1998. szeptember 21-én a kérelmezők a korábbi perrel megegyező pert   indítottak a Szolnoki Városi Bíróság előtt, ugyanazon felek által kötött más   kölcsönszerződésekkel kapcsolatos igényeket is előterjesztve.   9. Egy 2002 júniusában tartott tárgyalást követően a Városi Bíróság   2004. március 4-én részben elutasította a kérelmezők keresetét. A bíróság   megállapította, hogy bár a szerződés színlelt volt, az eredeti állapot   helyreállítása lehetetlen volt, mivel a kérelmezők nem indították meg az   előírt időben a pert.   10. A Városi Bíróság megállapította, hogy az adásvételi szerződés   nyilvánvalóan kölcsönügyletet takart, ilyen módon érvénytelen volt. Ez   azonban nem lehetett hatással harmadik fél jogszerzésére, akinek   jóhiszeműségét a kérelmezők nem tudták sikeresen megtámadni. A bíróság   az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 31. § (2) bekezdésére   hivatkozott, amely – az ingatlanpiac jogbiztonságának biztosítása érdekében   – kimondta, hogy ilyen vitákban harmadik fél tulajdonost a tulajdonjogának   bejegyzését követő 60 napon túl nem lehet megfosztani szerzeményétől, ha   jóhiszeműen járt el, s ha a bejegyzés tényéről szóló határozatot kézbesítették   a korábbi tulajdonosnak.   11. A polgári törvénykönyv 237. § (2) bekezdése alapján azonban a   bíróság helyreállította a felek közötti pénzügyi egyensúlyt, figyelembe véve   a színlelt adásvételi szerződést, továbbá egyéb kölcsönszerződéseket. A   bíróság összességében 8082214 forint (megközelítőleg 32300 euró), és ezen   összeg kamatainak a kérelmezők részére történő megfizetésére kötelezte az   alpereseket, amely összegből 4160000 forint (megközelítőleg 16300 euró) a   tulajdon elvesztése miatti kártérítés volt.   12. Valamennyi fél fellebbezett. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei   Bíróság 2004. október 20-án helyben hagyta az elsőfokú határozatot.   13. A Megyei Bíróság megerősítette az eredeti állapot helyreállításának   lehetetlenségét, bár eltérő indoklást adott. A bíróság megjegyezte, hogy a   hatvan napos határidő nem alkalmazható, mivel a harmadik fél   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   jogszerzésének ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzéséről szóló   határozatot nem kézbesítették a kérelmezők számára. A bíróság azt is   észrevételezte, hogy a törvényerejű rendelet fent említett rendelkezése   folytán az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés módosítására három év elteltét   követően nincs mód. A bíróság továbbá megállapította, hogy az ingatlan-   nyilvántartásról szóló új törvény (1997. évi CXLI. törvény) azonos módon   rendelkezett. A Megyei Bíróság nem látott okot arra, hogy a Városi Bíróság   többi megállapításától – beleértve az ingatlan értékét is, amely a   fellebbviteli eljárás során nem volt vitatott – eltérjen.   14. A kérelmezők felülvizsgálati kérelmet terjesztettek a Legfelsőbb   Bíróság elé. 2005. május 24-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmet.   B. Releváns hazai jog és joggyakorlat   1. Az Alkotmány   2. §   „(1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”   13. §   „(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.   (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott   esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”   57. §   „(1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga   van ahhoz, hogy … jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan   bíróság … bírálja el.”   2. 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről   207. §   „(6) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a   leplezett szerződés alapján kell megítélni.”   234. §   „(1) A semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki   határidő nélkül hivatkozhat. (…)”   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   237. §   „(1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell   visszaállítani.   (2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a   szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. … Ezekben az   esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás   visszatérítéséről.”   3. 1972. évi 31. törvényerejű rendelete az ingatlan-nyilvántartásról   31. §   „(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében   bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől   számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről   szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított   három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt.”   4. 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról   5. §   „(5) Érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára   bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három   év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.   63.§   „(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében   bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap   alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a   sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet   a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt.”   91. §   „(1) Ez a törvény 2000. január 1-jén lép hatályba; a már folyamatban lévő eljárásokat   azonban a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni [azaz az ingatlan-nyilvántartásról   szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet szerint].”   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK (ELJÁRÁS   HOSSZA) ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   15.   A kérelmezők panaszolták, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta az állítást.   16. A Bíróság megismétli, hogy a figyelembe veendő időszak három   bírósági szinten hat évig és nyolc hónapig tartott. Ilyen hosszú eljárásra   figyelemmel a panaszt elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. pl. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, §   43, ECHR 2000-VII). A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a   Bíróság úgy véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy   meggyőző érvet, amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő   következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára   figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és   nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6.   Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYVE 1.   CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   18. A kérelmezők azt is panaszolták, hogy bár a hazai bíróságok   megállapították az eredeti adásvételi szerződés érvénytelenségét,   megtagadták az eredeti állapot helyreállítását – mivel az ingatlan-   nyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet vonatkozó rendelkezései   kizárták annak lehetőségét –, és csak kártérítést ítéltek meg számukra, ami   az Egyezményhez fűzött Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke   megsértésének minősül.   19. A Kormány előadta, hogy a kérelmezők által elszenvedett korlátozás   a közérdekkel összhangban álló, szükséges és arányos intézkedés volt. Ezzel   összefüggésben a Kormány rámutatott arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás   közhitelességének a védelme, s különösen a jóhiszemű tulajdonszerzők   jogainak biztosítása indokolta a jogi szabályozást és a kifogásolt bírósági   határozatokat, amelyek a kérelmezők számára elvesztett ingatlanuk   tekintetében csak vagyoni kártérítést tettek lehetővé, az eredeti állapot   helyreállítását azonban nem.   20. A kérelmezők vitatták e nézeteket, s lényegében azt állították, hogy   az ingatlan-nyilvántartás védelmének és a jóhiszemű harmadik feleknek az   érdeke teljes mértékben felülírta az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   alapján őket megillető jogokat. Ezért a kifogásolt intézkedés nem tekinthető   arányosnak, vagy az Egyezménnyel összeférhetőnek.   21. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezők beleegyeztek az 1995-   ben indított per megszüntetésébe. Ezért amikor a harmadik fél megszerezte   az ingatlan tulajdonjogát, ezt jóhiszeműen megtehette.   22. A Bíróság szerint a kérelmezők ezt megakadályozhatták volna, ha   nem egyeztek volna bele a fent említett per megszüntetésébe. Ha így tettek   volna, akkor a perfeljegyzés az ingatlan-nyilvántartásban bejegyezve maradt   volna, amely megakadályozta volna, hogy harmadik felek jóhiszeműen   vehessék meg az ingatlant. A Bíróság úgy véli: a kérelmezők nem   hivatkozhatnak olyan, jogszabályi rendelkezés alkalmazása folytán   állítólagosan   elszenvedett   sérelemre,   amelyet   saját   maguk   megakadályozhattak volna. Ebből következően a kérelemnek ez a része   nyilvánvalóan alaptalan, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 6. (TISZTESSÉGES ELJÁRÁS) ÉS 13.   CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   23. A kérelmezők az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján az   eljárás tisztességtelen voltát is panaszolták. A Bíróság észrevételezi, hogy   az ügyiratokban nincs olyan elem, amely arra utalna, hogy a bíróságok nem   voltak pártatlanok, vagy hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen vagy   önkényes lett volna. Ebből következően a kérelemnek ez a része   nyilvánvalóan alaptalan, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   24. Végül a kérelmezők panaszolták, hogy a hazai bírósági eljárás a   szóban forgó határidő rövidsége miatt nem biztosított valódi lehetőséget az   elvesztett ingatlan visszaszerzésére, amely sérti az Egyezmény 13. Cikkét.   A Bíróság megismétli, hogy a 13. Cikk csak olyan esetekben követeli   meg jogorvoslat rendelkezésre állását a hazai jogban, amikor valamely   egyén „vitatható igénnyel” rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az   Egyezményben lefektetett jogait vagy szabadságait megsértették (ld. például   Boyle and Rice v. the United Kingdom, judgment of 27 April 1988, Series A   no. 131, p. 23, § 52).   25. Ezzel kapcsolatban a Bíróság utal fenti megállapításaira, amelyek   szerint a kérelmezők tulajdonjogával és az eljárás tisztességtelen voltával   kapcsolatos kérelmezői panaszok nyilvánvalóan alaptalanok. Ebből   következően a 13. Cikk alapján előterjesztett panasz nem tekinthető   „vitatható”-nak. Ebből következően a kérelemnek ez a része is   nyilvánvalóan alaptalan, s az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4. bekezdése   alapján ezt a részt is el kell utasítani.   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   26. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   27. A kérelmezők 18020000 forint (megközelítőleg 67200 euró) vagyoni   kártérítést és 10000000 forint (megközelítőleg 37300 euró) nem vagyoni   kártérítést követeltek.   28. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők igényét.   29. A Bíróság úgy véli, hogy az eljárás elhúzódása miatt a kérelmezők   bizonyos mértékű nem vagyoni kárt szenvedtek. Ezért méltányossági alapon   együttesen 1500 eurót ítél meg számukra ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   30. A kérelmezők további 129000 eurót követeltek a hazai eljárásban   felmerült költségek és kiadások megtérítésére. Továbbá 2000 eurót   követeltek a Bíróság előtt felmerült költségek megtérítésére. Ez utóbbi   tétellel kapcsolatban részletes elszámolást nyújtottak be az ügyvédjük által   felszámított munkaórákról, amely szerint az ügyvéd 100 eurós óradíjjal húsz   munkaórát fordított az ügyre (két óra konzultáció az ügyféllel, négy óra   ügyirat tanulmányozás, hat óra esetjog tanulmányozás és nyolc óra   beadványkészítés).   31. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők igényét.   32. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező annyiban jogosult a költségek   és kiadások megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy azok ténylegesen   és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve ésszerűek. A jelen   ügyben – a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel – a Bíróság elutasítja a hazai eljárással kapcsolatos   költségtérítési igényt, a Bíróság előtti eljárás tekintetében előterjesztett   igényt illetően azonban a teljes összeg megítélését ésszerűnek tartja.   C. Késedelmi kamat   33. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára:   (i) nem vagyoni kár tekintetében 1500 (ezerötszáz) eurót, továbbá az   ezen összeget terhelő adók összegét;   (ii) költségek és kiadások tekintetében 2000 (kétezer) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét   kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. szeptember 29-én,   a Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök