21317/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MÉSZÁROS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (21317/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. október 21.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MÉSZÁROS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Mészáros kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Işıl Karakaş, bírák   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes   2008. szeptember 30-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (21317/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Mészáros Iván („a kérelmező”) 2005. május 19-én   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Tóth I., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2007. december 5-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1958-ban született és Mezőtúron él.   5. 1988 júliusában a kérelmező közúti baleset következtében tartós   rokkantságot eredményező súlyos sérüléseket szenvedett. 1990. január 7-én   a kérelmező kártérítési pert indított a Mezőtúri Városi Bíróságon azon   gazdasági társaság ellen, amelynek alkalmazottja a balesetet okozta,   valamint egy biztosító társaság ellen.   6. Öt tárgyalást és különböző szakvélemények beszerzését követően   1995. május 30-án a Városi Bíróság helyt adott a kérelmező keresetének, és   1000000 forint (megközelítőleg 4000 euró) kártérítést ítélt meg számára.   Fellebbezés nyomán   a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság   megváltoztatta az elsőfokú határozatot, s 1997. február 4-én elutasította a   MÉSZÁROS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   kérelmező keresetét. A kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett a   Legfelsőbb Bíróság elé. 1998. november 16-án a Legfelsőbb Bíróság   megkésettség miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmet.   7. 1999 májusában a kérelmező perújítást kért. 1999 szeptemberében a   Városi Bíróság elutasította a kérelmet. Fellebbezés nyomán a Megyei   Bíróság megváltoztatta az elsőfokú határozatot, s 1999 decemberében   perújítást rendelt el.   8. A perújítási eljárásban a Városi Bíróság 2002. június 25-én helyben   hagyta a Megyei Bíróság határozatát. A kérelmező fellebbezett. A Megyei   Bíróság a Városi Bíróság határozatát megváltoztatva helyt adott a   kérelmező keresetének. A kártérítési összeg vonatkozásában a Megyei   Bíróság 2002. december 5-én új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot.   9. A megismételt eljárásban a Városi Bíróság 2003. július 20-án 450000   forint (megközelítőleg 1785 euró) kártérítést ítélt meg a kérelmező számára.   Fellebbezés nyomán 2004. november 11-én a Megyei Bíróság 3631176   forintra (megközelítőleg 14408 euróra) és annak kamataira emelte az   összeget, és arra kötelezte az alpereseket, hogy havi 38857 forint   (megközelítőleg 154 euró) járadékot fizessenek a kérelmező részére. Ezt a   határozatot 2004. december 7-én kézbesítették a kérelmező számára.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   10. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   11. A Kormány vitatta a kérelmező állítását.   12. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság   észrevételezi, hogy 1992. november 5-én az eljárás már több mint   huszonegy hónapja folyamatban volt.   13. A szóban forgó időszak 2004. december 7-én zárult le. Ilyen módon   két bírósági szinten tizenkét évig és egy hónapig tartott. Az első jogerős   határozat meghozatalától a perújítási kérelem benyújtásáig terjedő   késedelmet (az 1997 februárjától 1999 májusáig tartó csaknem tizenöt   hónapos időszakot, amely magában foglalta a sikertelen felülvizsgálati   MÉSZÁROS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   eljárást is) azonban le kell vonni a teljes hosszból, mivel az nem róható a   magyar hatóságok terhére. Ennek megfelelően a releváns időszak tíz év és   tíz hónap.   A. Elfogadhatóság   14. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá   megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   15. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   Ez utóbbi kritériumot illetően a Bíróság megjegyzi, hogy közúti balesetek   áldozatainak járó kártérítés megítélésével kapcsolatos jogvitákban   különleges szorgalommal kell eljárni (ld. többek között Silva Pontes   v. Portugal, judgment of 23 March 1994, Series A no. 286-A, 15.o. 39.   bek.).   16. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   17. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   18. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   19. A kérelmező továbbá panaszolta, hogy az eljárás hossza sértette a   hatékony jogorvoslathoz való jogát eredeti, anyagi jogi igénye   vonatkozásában. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező ilyen módon   alapvetően az eljárás kimenetelét panaszolta. Az Egyezmény 13. Cikke   azonban az Egyezményre alapított igények, nem pedig a per eredménye   MÉSZÁROS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   tekintetében kívánja meg a hatékony eljárások rendelkezésre állását,   függetlenül attól, hogy a per kimenetele a kérelmező számára kedvező vagy   sem. Ebből következően a kérelemnek ezt a részét abban a formában,   ahogyan azt a kérelmező megfogalmazta, a 35. Cikk 3. és 4. bekezdése   alapján az Egyezmény rendelkezéseivel való ratione materae   összeegyeztethetetlenség miatt el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   20. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Kár   21. A kérelmező 30000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.   22. A Kormány vitatta az igényt.   23. A Bíróság méltányossági alapon 9000 euró nem vagyoni kárt ítél   meg a kérelmező számára, arra is figyelemmel, hogy mi volt a jogvita tétje.   B. Költségek és kiadások   24. A kérelmező 3000 eurót kért a Bíróság előtti eljárás során felmerült   költségek és kiadások megtérítésére. A kérelmező tételes elszámolást   nyújtott be az ügyvéd által felszámított munkaórákról, amely szerint az   ügyvéd 80 eurós óradíjjal harminchét és fél munkaórát fordított az ügyre   (hét óra konzultáció az ügyféllel; nyolc óra ügyirat tanulmányozás; hét és   fél óra esetjog tanulmányozás; tizenöt óra beadványkészítés).   25. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.   26. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a   költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok   ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve   ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra figyelemmel, a   Bíróság 500 euró megítélését tartja ésszerűnek ilyen címen.   C. Késedelmi kamat   MÉSZÁROS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik az alperes Államnak az alábbi   kifizetéseket kell teljesítenie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási   árfolyam alkalmazásával:   (i) nem vagyoni kár tekintetében 9000 (kilencezer) eurót, továbbá az   ezen összeget terhelő adók összegét;   (ii) költségek és kiadások tekintetében 500 (ötszáz) eurót, továbbá az   ezen összeget terhelő adók összegét;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 21-én, a   Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök