21742/02

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MIKLÓS kontra MAGYARORSZÁG   (21742/02. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2005. október 11.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Miklós kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM, bírák,   éa S. NAISMITH, a Szekció hivatalvezető-helyettese   2005. szeptember 20-án zárt ülésen tartott tanácskozás után   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (21742/02.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Miklós Imre (a “kérelmező”) 2000. november 30-án terjesztett a Bíróság   elé.   2. A kérelmezőt Tímár Gy. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   1. 2004. június 30-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.   Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és   elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   2. A kérelmező 1946-ban született és Tökölön, Magyarországon él.   MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   5. 1994. november 9-én csalás gyanújával büntetőeljárás indult a   kérelmező – aki bankmenedzser volt – és társai ellen. Az eljárás során a   kérelmezőt általa meghatalmazott védőügyvéd képviselte.   1996. szeptember 25-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyészség   vádat emelt a kérelmező és két másik személy ellen csalás és egyéb   bűncselekmények vádjával.   6. A vádirat kiegészítését követően, 1997. április 1. és október 21. között   az elsőfokú bíróságként eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság   kilenc tárgyalást tartott. Ezt követően az eljárás szünetelt, mivel az egyik   vádlott társ nem jelent meg a tárgyaláson, és sikertelen kizárási indítványt   tett. 1999. január 5-én a per folytatódott. Ezen időpont és 1999. június 2-a   között a bíróság összesen 29 tárgyalást tartott.   7. 1999. június 2-án a Megyei Bíróság különösen nagy vagyoni hátrányt   okozó hűtlen kezelés bűntettének elkövetése miatt 2 évi börtönbüntetésre   ítélte a kérelmezőt. A Megyei Bíróság számos tanúvallomásra, szakértői   véleményekre és okirati bizonyítékokra alapozta ítéletét.   8. 2000. szeptember 28-án a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a   kérelmezőre kiszabott ítéletet.   9. 2001. március 20-án a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa   elutasította a kérelmező felülvizsgálati kérelmét.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS ELHÚZÓDÁSA TEKINTETÉBEN   3. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   11. A Kormány vitatta a panaszt.   12. A figyelembe veendő időszak 1994. november 9-én kezdődött és   2001. március 20-ig tartott. Ilyen módon három bírósági szinten körülbelül   hat évig és négy hónapig tartott.   MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   14. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására, és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. a fent idézett Humen v.   Poland § 60; és Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR   2000-VII).   15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   16. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra   késztetné a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A   kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a   jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű   idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   Elfogadhatóság   4. Az Egyezmény 6. és 14. Cikke alapján a kérelmező lényegében azt   panaszolja, hogy a hazai bíróságok tévesen ítélték el.   5. A Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkével összhangban   feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel kapcsolatban tett   vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen nem feladata a   Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és   jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, ha   e tévedések az   Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik. Továbbá,   miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való   jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy   értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti   MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk (ld. többek között   García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999, Reports of   Judgments and Decisions 1999-I, pp. 98-99, § 28).   6. A jelen ügyben a Bíróság úgy találja, hogy a kérelmező   beadványainak vizsgálata alapján nincs jele annak, hogy az ügyet tárgyaló   bíróságok elfogultak lettek volna, hogy az eljárás egyéb módon   tisztességtelen lett volna, vagy hogy a kérelmező számára az Egyezmény   alapján biztosított jogok közül más jogot is megsértettek volna.   Ebből következően ez a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan az   Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az   Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   20. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   7. A kérelmező vagyoni kárként 35 530 eurót, nem vagyoni kárként   pedig 60 000 eurót követelt.   22. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.   23. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   azt elismeri, hogy az eljárás elhúzódása miatt a kérelmező bizonyos mértékű   nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon a Bíróság 1500 eurót   ítél meg a kérelmező számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   24. A kérelmező 4 250 eurót követelt a hazai bíróságok és a Bíróság   előtti eljárás miatti költségek és kiadások megtérítésére.   25. A Kormány vitatta az igényt.   26. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és   szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A jelen   ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.   MIKLÓS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   C. Késedelmi kamat   27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos   panaszt, a kérelem többi részét pedig elutasítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár   tekintetében   eurót (ezerötszáz euró), költségek és kiadások   tekintetében pedig 500 eurót (ötszáz euró), továbbá az ezen összegeket   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. október 11-én a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. NAISMITH   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök