22592/02

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MOLNÁR kontra MAGYARORSZÁG   (22592/02 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. október 5.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Molnár kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2004. szeptember 14-én zárt ülésen tartott tanácskozás után;   az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (22592/02   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Molnár Zoltánné (a   “kérelmező”) magyar állampolgár 2002. május 6-án terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2003. április 28-án a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   1. A kérelmező a roma etnikai kisebbség tagja, aki 1943-ban született és   Budapesten él.   2. 1996. október 3-án a kérelmező keresetet nyújtott be a bíróságon,   kérve az S. I.-né harmadik személytől megvett lakás kiüríttetését.   3. Időközben S.I.-né pert indított ugyanazon bíróság előtt, kérve az   adásvételi szerződés érvénytelenítését.   4. 1997. április 2-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság felfüggesztette a   kérelmező perében folytatott eljárást az adásvételi szerződés   érvényességével kapcsolatos jogvita lezárulásáig.   MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   5. Az S.I.-né által indított eljárásban a Pesti Központi Kerületi Bíróság   1999. január 12-ig hat tárgyalást tartott, majd elutasította a felperes   keresetét. 1999. október 28-án a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte a   Kerületi Bíróság határozatát, és az ügyet visszautalta az elsőfokú bíróság   elé. Öt tárgyalás után 2001. február 6-án a Kerületi Bíróság elutasította S.I.-   né keresetét. A Fővárosi Bíróság 2001. szeptember 13-án helybenhagyta az   ítéletet, amely jogerőssé vált.   6. A kérelmező kérelmére a Kerületi Bíróság 2002. május 2-án   tárgyalást tartott a szóban forgó lakás kiüríttetésével kapcsolatos perben.   Végzésében a bíróság a kérelmező tulajdonjogának bejegyzésére irányuló   földhivatali eljárás befejezéséig ismét felfüggesztette az eljárást.   7. A kérelmező 2002. május 15-én fellebbezett a végzés ellen,   előterjesztve, hogy mivel a Földhivatalban nem volt fellelhető a szerződés   eredeti példánya, a kérelmező tulajdonjogát nem lehetett bejegyezni.   8. 2002. május 29-én a Fővárosi Földhivatal arról tájékoztatta a Kerületi   Bíróságot, hogy a szerződés eredeti példányát a 2001. szeptember 13-án   befejezett perrel összefüggésben megküldte a Kerületi Bíróságnak. A   Földhivatal a szerződés visszaküldésére kérte a bíróságot.   9. 2002. július 9-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező 2002.   május 15-i fellebbezését azzal, hogy a tulajdonjog bejegyzését előzetes   kérdésként kell kezelni.   10. 2002. szeptember 4-én a Földhivatal arról tájékoztatta a kérelmezőt,   hogy a Kerületi Bíróság nem válaszolt megkeresésére.   11. 2002. szeptember 17-én a kérelmező is kérte a Kerületi Bíróságtól,   hogy küldje vissza a szóban forgó szerződést a Földhivatalnak.   12. 2004 februárjában a kérelmező azt a tájékoztatást kapta, hogy a   szóban forgó szerződést nem találják a bíróságon. Az eljárás továbbra is   vagy fel van függesztve, vagy folyamatban van.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   16. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...   17. A Kormány vitatta a panaszt.   MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   18. A figyelembe veendő időszak 1996. október 3-án kezdődött és még   nem ért véget. Ilyen módon az eljárás csaknem nyolc éve tart.   A. Elfogadhatóság   19. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében.   Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan.   Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   20. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   21. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   22. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná   a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK, TOVÁBBÁ A 13.   ÉS A 14. CIKK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS   TISZTESSÉGES VOLTA TEKINTETÉBEN   Elfogadhatóság   13. A kérelmező azt is panaszolta, hogy az eljárás tisztességtelen volt.   Az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésére, továbbá a 13. és a 14. cikkekre   hivatkozott.   A Bíróság megjegyzi, hogy az eljárás még folyamatban van. Ezért a   kérelemnek ezt a részét mint idő előttit el kell utasítani az Egyezmény 35.   cikkének 1. és 4. bekezdése alapján.   MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   24. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   25. A kérelmező 11.520 euró vagyoni kártérítést kért az általa bérleti   díjként kifizetett összeg megtérítésére, továbbá 40.570 euró nem vagyoni   kártérítést követelt.   26. A Kormány vitatta a kérelmező követelését.   14. A bérleti díjként kifizetett összegeket illetően a Bíróság úgy véli,   hogy mivel hazai bíróságok előtt polgári perben követelheti ezen összeg   behajtását a bérlőtől, ezért ilyen címen nem kell megítélni semmilyen   összeget. Nem vagyoni kár címén azonban a Bíróság 6.000 eurót ítél meg a   kérelmező számára.   B. Költségek és kiadások   28. A kérelmező 392 eurót kért a hazai bíróságok és a Bíróság előtti   eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   29. A Kormány vitatta a követelést.   30. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és   szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A jelen   ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság úgy véli, hogy a kért összeget teljes mértékben meg   kell ítélni.   C. Késedelmi kamat   31. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott elhúzódásával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja;   MOLNÁR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   2. Megállapítja, hogy az eljárás elhúzódása tekintetében megsértették az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának, továbbá   költségeinek és kiadásainak megtérítéseként 6.392 eurót (hatezer   háromszázkilencvenkettő euró), és az ezen összegeket terhelő adók   összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összegek után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. október 5-én a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök