23992/02

KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   KRISTÓF kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (23992/02 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 11.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT   A Kristóf kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   K. JUNGWIERT,   V. BUTKEVYCH,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. március 21-én tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (23992/02   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kristóf Gyula (a “kérelmező”) 2000. július 31-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 16-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.   bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát   együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1938-ban született és Makón él.   5. 1993. október 8-án a kérelmező és elvált felesége lakáshasználattal   kapcsolatos vitájával összefüggésben   a kérelmező volt felesége   birtokháborítási pert indított a kérelmező ellen a Budapest XVIII-XIX.   kerületi Bíróság előtt.   6. 1993. december 21-én és 1994. április 5-én a bíróság tárgyalást tartott.   KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT   7. 1996. február 28-án a bíróság keresetének pontosítására hívta fel a   felperest.   8. 1997. március 19-én hatásköri okok miatt az ügy átkerült a Makó   Városi Bíróság elé. 1997. szeptember 9-én és 23-án a bíróság tárgyalást   tartott. Az eljárás rövid szünetelése után 1997. december 16-án újabb   tárgyalásra került sor, amelyen a felperes nem jelent meg. Újabb szünetelést   követően 1998. május 5-én és június 25-én a bíróság tárgyalást tartott. 1998.   július 7-én a felperes pontosította keresetét.   9. 1998. szeptember 29-én és október 22-én, továbbá 1999. július 15-én   valamint szeptember 16-án és 23-án a bíróság tárgyalást tartott. Szeptember   23-án a bíróság ítéletet hozott, melyben részben helyt adott a felperes   keresetének. A kérelmezőt arra kötelezte, hogy 67.592 forintot és annak   kamatait fizessen meg a felperesnek. A bíróság megállapította, hogy a per   tárgya a házassági közös vagyon megosztását érintő adósság rendezése volt.   10. Fellebbezés nyomán 2000. január 26-án a Csongrád Megyei Bíróság   helybenhagyta a határozatot.   11. 2000. május 31-én a Legfelsőbb Bíróság érdemi vizsgálat nélkül   elfogadhatatlannak találta a kérelmező felülvizsgálati kérelmét, mivel az   ügyben vitatott érték az 500.000 forintos törvényes küszöböt nem haladta   meg, amely összeg alatt nem indítható felülvizsgálat másodfokú határozatok   ellen.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   12. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül...hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   13. A Kormány vitatta a panaszt.   KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT   14. A figyelembe veendő időszak 1993. október 8-án kezdődött és 2000.   május 31-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem hat évig   és nyolc hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   18. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   19. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok határozatai   tévesek, s hogy felülvizsgálati kérelme megvizsgálásának Legfelsőbb   Bíróság általi elutasítása a jogsérelem hatékony orvoslásának megtagadását   jelentette. A kérelmező az Egyezmény 6. Cikk 1. §-ra és a 13. Cikkre   hivatkozik.   KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT   20. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a   bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét   érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének   megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel   kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen   nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan   elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e   tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.   Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok   elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket   elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk   (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28, ECHR   1999-I). A jelen ügyben a Bíróság úgy véli: az ügyiratok alapján nincs jele   annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyéb   módon tisztességtelen lett volna.   21. Továbbá, a Bíróság észrevételezi, hogy a Városi Bíróságnak a   kérelmező ügyében hozott határozatát a Megyei Bíróság érdemben   felülvizsgálta. A Bíróság számára pusztán az a tény, hogy a Megyei Bíróság   jogerős határozatát a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta felül, ratione valoris   nem jelenti azt, hogy a kérelmező számára a 13. Cikk alapján biztosított   jogokat megsértették volna.   22. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s   ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell   utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   23. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek   megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak   részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos   elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT   A. Károk   24. A kérelmező összesen 12.135.0001 forint vagyoni és nem vagyoni   kártérítést követelt   25. A Kormány vitatta az igényt.   26. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon ítélve 2.500 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   27. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   2.500 eurót (kétezer ötszáz euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók   48,400 euró   KRISTÓF v. HUNGARY JUDGMENT   összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor   alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető