2462/03

KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   KOCSISNÉ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (2462/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 11.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   A Kocsisné kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   V. BUTKEVYCH,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIAE, bírák,   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. március 21-én tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (2462/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kocsis Györgyné (a “kérelmező”) 2002. november 18-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.   bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát   együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1921-ben született és Budapesten él.   5. A kérelmező barátnője a kérelmezőt jelölte meg végrendelete   kedvezményezettjeként. Barátnője halála után a kérelmező követelte   örökségét.   KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   6. 1995. szeptember 12-én az Állam pert indított a kérelmező ellen,   melyben a végrendelet érvénytelenítését kérte a Pesti Központi Kerületi   Bíróságtól. Az Állam azt állította, hogy a kérelmező barátnője nem volt   képes ésszerű döntések meghozatalára, amikor aláírta a végrendeletet.   7. A Kerületi Bíróság 1996. december 17-én, továbbá 1997. április 15-én   és szeptember 18-án tárgyalást tartott. Október 6-án orvosszakértőt rendelt   ki, aki 1997. november 12-én terjesztette elő szakvéleményét.   8. 1998. május 13-án a Kerületi Bíróság elutasította az Állam keresetét.   9. 1998. július 1-jén a felperes fellebbezett.   10. 1999. április 6-án és október 21-én a Fővárosi Bíróság tárgyalást   tartott, s az október 21-i tárgyaláson hatályon kívül helyezte az elsőfokú   határozatot. Alapvetően az orvosszakértői véleményre támaszkodva a   bíróság megállapította, hogy a végrendelet aláírásakor az örökhagyó nem   volt képes jogi aktusok megtételére.   11. 2000. január 14-én a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett   elő, amelyet 2000. november 17-én kiegészített.   12. 2002. április 30-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   felülvizsgálati kérelmét. A határozatot 2002. június 13-án kézbesítették   számára.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   13. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül...hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   14. A Kormány vitatta a panaszt.   15. A figyelembe veendő időszak 1995. szeptember 12-én kezdődött és   2002. június 13-án zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten hat évig és   kilenc hónapig tartott.   KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   A. Elfogadhatóság   16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   17. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   18. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   19. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   20. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a bírósági határozatok tévesek   voltak, s az eljárás tisztességtelen volt. Az Egyezmény 6. és 13. Cikkeire,   továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére és a Hetedik kiegészítő   jegyzőkönyv 5. Cikkére hivatkozott.   21. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a   bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét   érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének   megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel   kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen   nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan   elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e   tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.   KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok   elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket   elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk   (García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28, ECHR 1999-I).   22. A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, az ügyiratok alapján nincs jele   annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyéb   módon tisztességtelen lett volna. Ebből következően a panasznak ez a része   nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése   szerinti értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése   alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   23. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   24. A kérelmező 6.000.000 forint nem vagyoni kárt követelt.   25. A Kormány vitatta az igényt.   26. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon ítélve 2.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   27. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   2.000 eurót (kétezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét   kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor   alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető