25648/06
WyrokETPCz2008-07-22ECLI:CE:ECHR:2008:0722JUD002564806
Analiza orzeczenia
Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.
Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego w sprawie o odszkodowanie naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?Ratio decidendi
Trybunał uznał, że postępowanie cywilne, które trwało prawie dziewięć lat i osiem miesięcy na dwóch instancjach, było nadmiernie długie i nie spełniało wymogu „rozsądnego terminu” określonego w art. 6 ust. 1 Konwencji. Trybunał zastosował standardowe kryteria oceny rozsądnego terminu, takie jak złożoność sprawy, zachowanie skarżącego i władz krajowych oraz znaczenie sporu dla skarżącego. Rząd nie przedstawił żadnych przekonujących argumentów uzasadniających tak długi czas trwania postępowania.Stan faktyczny
Skarżący, Menyhárt László, wniósł pozew o odszkodowanie przeciwko Węgierskim Kolejom Państwowym w związku ze sporem pracowniczym w dniu 18 października 1996 roku. Postępowanie toczyło się przed sądami krajowymi przez prawie dziewięć lat i osiem miesięcy, kończąc się ostateczną decyzją w dniu 14 czerwca 2006 roku. W tym czasie wydano wyrok częściowy, odrzucono apelację pozwanego, a następnie przyznano skarżącemu odszkodowanie, które zostało zmodyfikowane w postępowaniu apelacyjnym.Rozstrzygnięcie
Uznaje skargę za dopuszczalną; Stwierdza naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji; Zasądza na rzecz skarżącego 6400 EUR tytułem zadośćuczynienia za szkodę niemajątkową; Oddala pozostałe roszczenia skarżącego dotyczące słusznego zadośćuczynienia.Pełny tekst orzeczenia
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA
MÁSODIK SZEKCIÓ
MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÜGY
(25648/06. sz. kérelem)
ÍTÉLET
STRASBOURG
2008. július 22.
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.
MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
A Menyhárt kontra Magyarország ügyben,
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott
ülésén, melynek tagjai voltak:
Françoise Tulkens, Elnök,
Ireneu Cabral Barreto,
Vladimiro Zagrebelsky,
Danutė Jočienė,
Sajó András,
Nona Tsotsoria,
Işıl Karakaş,bírák,
és Sally Dollé, Hivatalvezető,
2008. július 1-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:
AZ ELJÁRÁS
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem
(25648/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok
védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy
magyar állampolgár, Menyhárt László (a “kérelmező”) 2006. június 14-én
terjesztett a Bíróság elé.
2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót
képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.
3. 2008. február 13-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy
döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.
A TÉNYEK
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI
4. A kérelmező 1951-ben született és Debrecenben él.
5. Egy munkaügyi jogvitával összefüggésben a kérelmező 1996. október
18-án kártérítési pert indított a Magyar Államvasutak Zrt. ellen.
6. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság több tárgyalást tartott és
szakvéleményt szerzett be. 2003. december 11-i közbenső ítéletében
megállapította a kérelmező kártérítési jogosultságát. 2004. augusztus 27-én
a Fővárosi Bíróság elutasította a vasúttársaság fellebbezését.
MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
7. 2005. február 24-én a Munkaügyi Bíróság különböző címeken
kártérítést ítélt meg a kérelmező számára. Fellebbezés nyomán 2006. június
14-én a Fővárosi Bíróság megváltoztatta a határozatot.
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás ésszerűtlenül hosszú ideig
tartott. Az Egyezmény 6. és 8. Cikkére hivatkozott. A Bíróság úgy véli,
hogy a panaszt az Egyezmény 6. Cikke alapján kell megvizsgálni, amelynek
releváns része kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”
9. A Kormány vitatta a panaszt.
10. A figyelembe veendő időszak 1996. október 18-án kezdődött és
2006. június 14-én zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten csaknem
kilenc évig és nyolc hónapig tartott.
A. Elfogadhatóság
11. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
12. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
13. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).
14. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,
MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az
“ésszerű idő” követelményének.
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA
15. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”
A. Károk
16. A kérelmező 10 millió forint1 nem vagyoni kártérítést követelt.
17. A Kormány vitatta az igényt.
18. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.
Méltányossági alapon a Bíróság 6400 eurót ítél meg a kérelmező számára
ilyen címen.
B. Költségek és kiadások
19. A kérelmező nem terjesztett elő költségtérítés iránti igényt.
C. Késedelmi kamat
20. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,
amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni. 40450 euró
MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG
1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését
megsértették;
3. Megállapítja:
(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni
kár tekintetében 6400 (hatezer négyszáz) eurót, továbbá az ezen összeget
terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti
valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank
marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit
elutasítja.
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 22-én, a
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.
Françoise Tulkens
Elnök
Sally Dollé
Hivatalvezető
© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło