25648/06

WyrokETPCz2008-07-22ECLI:CE:ECHR:2008:0722JUD002564806

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego w sprawie o odszkodowanie naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?
Ratio decidendi
Trybunał uznał, że postępowanie cywilne, które trwało prawie dziewięć lat i osiem miesięcy na dwóch instancjach, było nadmiernie długie i nie spełniało wymogu „rozsądnego terminu” określonego w art. 6 ust. 1 Konwencji. Trybunał zastosował standardowe kryteria oceny rozsądnego terminu, takie jak złożoność sprawy, zachowanie skarżącego i władz krajowych oraz znaczenie sporu dla skarżącego. Rząd nie przedstawił żadnych przekonujących argumentów uzasadniających tak długi czas trwania postępowania.
Stan faktyczny
Skarżący, Menyhárt László, wniósł pozew o odszkodowanie przeciwko Węgierskim Kolejom Państwowym w związku ze sporem pracowniczym w dniu 18 października 1996 roku. Postępowanie toczyło się przed sądami krajowymi przez prawie dziewięć lat i osiem miesięcy, kończąc się ostateczną decyzją w dniu 14 czerwca 2006 roku. W tym czasie wydano wyrok częściowy, odrzucono apelację pozwanego, a następnie przyznano skarżącemu odszkodowanie, które zostało zmodyfikowane w postępowaniu apelacyjnym.
Rozstrzygnięcie
Uznaje skargę za dopuszczalną; Stwierdza naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji; Zasądza na rzecz skarżącego 6400 EUR tytułem zadośćuczynienia za szkodę niemajątkową; Oddala pozostałe roszczenia skarżącego dotyczące słusznego zadośćuczynienia.

Pełny tekst orzeczenia

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (25648/06. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. július 22.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Menyhárt kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Işıl Karakaş,bírák,   és Sally Dollé, Hivatalvezető,   2008. július 1-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (25648/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Menyhárt László (a “kérelmező”) 2006. június 14-én   terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. február 13-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1951-ben született és Debrecenben él.   5. Egy munkaügyi jogvitával összefüggésben a kérelmező 1996. október   18-án kártérítési pert indított a Magyar Államvasutak Zrt. ellen.   6. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság több tárgyalást tartott és   szakvéleményt szerzett be. 2003. december 11-i közbenső ítéletében   megállapította a kérelmező kártérítési jogosultságát. 2004. augusztus 27-én   a Fővárosi Bíróság elutasította a vasúttársaság fellebbezését.   MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   7. 2005. február 24-én a Munkaügyi Bíróság különböző címeken   kártérítést ítélt meg a kérelmező számára. Fellebbezés nyomán 2006. június   14-én a Fővárosi Bíróság megváltoztatta a határozatot.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás ésszerűtlenül hosszú ideig   tartott. Az Egyezmény 6. és 8. Cikkére hivatkozott. A Bíróság úgy véli,   hogy a panaszt az Egyezmény 6. Cikke alapján kell megvizsgálni, amelynek   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   9. A Kormány vitatta a panaszt.   10. A figyelembe veendő időszak 1996. október 18-án kezdődött és   2006. június 14-én zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten csaknem   kilenc évig és nyolc hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   11. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   12. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   13. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   14. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   15. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   16. A kérelmező 10 millió forint1 nem vagyoni kártérítést követelt.   17. A Kormány vitatta az igényt.   18. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon a Bíróság 6400 eurót ítél meg a kérelmező számára   ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   19. A kérelmező nem terjesztett elő költségtérítés iránti igényt.   C. Késedelmi kamat   20. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   40450 euró     MENYHÁRT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 6400 (hatezer négyszáz) eurót, továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 22-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Tulkens   Elnök   Sally Dollé   Hivatalvezető

© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło