26958/04

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (26958/04. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2007. október 30.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kálovits kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   F. TULKENS, Elnök,   A.B. BAKA,   G. BONELLO,   I. CABRAL BARRETO,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. DOLLÉ Hivatalvezető   2007. október 9-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (26958/04.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kálovits Géza (a “kérelmező”) 2004. május 24-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Magyar E., Egerben praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte   az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2006. október 27-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1955-ben született és Bátonyterenyén él.   5. 1991 novemberében büntetőeljárás indult a kérelmező ellen.   6. 1993. május 18-án a Balassagyarmati Városi Bíróság vádat emelt az   ügyben, amely tizenegy további személyt érintett. A kérelmezőt csalással és   a devizaszabályok két rendbeli megsértésével vádolták.   7. Az 1995. március 21. és 2003. február 4. közötti időszakban az Egri   Városi Bíróság 79 napon tárgyalást tartott. Számos szakértőt és több mint   tanút hallgatott meg. 2003. február 4-én felmentette a kérelmezőt.   KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   8. Ügyészi fellebbezés nyomán 2003. december 11-én a Heves Megyei   Bíróság helyben hagyta a felmentő ítéletet.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   9. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … tisztességesen és ésszerű időn belül ...   hozzon határozatot … az ellen felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően ...”   10. A Kormány vitatta a panaszt.   11. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni kérelem jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság   észrevételezi, hogy azon időpontban az eljárás már egy éve folyamatban   volt.   A szóban forgó időszak 2003. december 11-én zárult le. Ilyen módon az   eljárás két bírósági szinten több mint tizenegy évig és egy hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, valamint a kérelmező és   a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.   France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).   KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).   15. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   16. A kérelmező az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján az   eljárás tisztességtelen voltát is panaszolta. A Bíróság azonban megjegyzi,   hogy a kérelmezőt végül felmentették. Ilyen módon ebben az   összefüggésben nem állíthatja magáról, hogy az Egyezmény 34. Cikke   szerinti értelemben az Egyezményben biztosított jogok megsértésének   áldozata. Ebből következően ez a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan a   35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, így a panaszt az Egyezmény 35.   Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   17. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt íl meg a sértett félnek.”   A. Károk   18. A kérelmező 200 000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.   19. A Kormány vitatta az igényt.   20. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem   vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve 10 000 eurót ítél meg   számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   21. A kérelmező további 1 000 eurót követelt a Bíróság előtti eljárásban   felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   22. A Kormány vitatta az igényt   23. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy a költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítés iránti igényét   semmilyen dokumentummal nem valószínűsítette, ezért az igényt el kell   utasítani.   C. Késedelmi kamat   24. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a panasz   többi részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 10 000 (tízezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti valutájában, a   teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2007. október 30-án, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   F. TULKENS   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető