30077/03

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (30077/03. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2007. május 3.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Hélioplán Kft. kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   F. TULKENS, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   V. ZAGREBELSKY,   A. MULARONI,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2007. április 3-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (30077/03.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar gazdasági   társaság, a Hélioplán Kft. (a “kérelmező”) 2003. augusztus 7-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. A kérelmező   társaságot ügyvezető igazgatója, Détár J.T. képviselte.   3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt   a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező, egy budapesti székhelyű korlátolt felelősségű társaság,   1991-ben került bejegyzésre.   5. 1995. szeptember 21-én a Magyar Vöröskereszt kártérítési pert indított   a kérelmező ellen.   HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. A bíróság több tárgyalást tartott, szakvéleményeket szerzett be, majd   1999. november 18-i közbenső ítéletében megállapította a kérelmező   felelősségét a kárért.   7. A Legfelsőbb Bíróság 2001. február 5-én másodfokú bíróságként,   2003. április 30-án pedig felülvizsgálati bíróságként eljárva helyben hagyta   a közbenső ítéletet.   8. Az elsőfokú eljárás 2003. november 19-én folytatódott. Több   tárgyalást követően 2004. június 9-én a Fővárosi Bíróság megállapította a   kártérítési összeget. 2004. szeptember 15-én kijavította a határozatot.   9. 2005. március 8-án a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében felemelte a   kártérítési összeget.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   10. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   11. A Kormány vitatta a panaszt.   12. A figyelembe veendő időszak 1995. szeptember 21-én kezdődött és   2005. március 8-án zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem   kilenc és fél évig tartott.   A. Elfogadhatóság   13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, 43. §, ECHR 2000-VII).   15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   16. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   17. A kérelmező az Egyezmény 6., 13., 14. és 17. Cikke alapján az   eljárás kimenetelét is panaszolta.   18. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a   bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét   érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének   megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel   kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen   nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan   elkövetett tény- vagy jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e   tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.   Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok   elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket   elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk   (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999,   Reports of Judgments and Decisions 1999-I, 98-99. o., 28. §).   19. A jelen ügyben a Bíróság úgy véli: az ügyiratok alapján nincs jele   annak, hogy a bíróságok a 6. Cikket megsértve elfogultak lettek volna, vagy   hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen vagy önkényes lett volna.   Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan az   Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az   Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   20. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt íl meg a sértett félnek.”   A. Károk, költségek és kiadások   21. A kérelmező vagyoni és nem vagyoni kár, továbbá a hazai bíróságok   és a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások megtérítésére   összesen 1,2 millió eurót követelt.   22. A Kormány vitatta az igényt.   23. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező társaság nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon ítélve 4 800 eurót ítél meg számára ilyen címen.   24. Továbbá, a Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult   költségei és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 400 euró megítélését tartja ésszerűnek a   jogi képviselő által nem képviselt kérelmező számára.   B. Késedelmi kamat   25. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja,   HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 4 800 (négyezer nyolcszáz) eurót, költségek és kiadások   tekintetében 400 (négyszáz) eurót, továbbá az ezen összegeket terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti valutájában, a   teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2007. május 3-án, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   F. TULKENS   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető