30089/03

MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   MÁSODIK SZEKCIÓ   MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (30089/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 11.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Mohai kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   V. BUTKEVYCH,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIAE, bírák,   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. március 21-én tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (30089/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Mohai Eszter Brigitta (a “kérelmező”) 2003. augusztus 8-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Petruska E. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 14-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.   bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát   együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1973-ban született és Verpeléten él.   5. 1991. május 21-én rablás és más bűncselekmények elkövetésének   gyanúja alapján büntetőeljárás indult a kérelmező és társai ellen. A   kérelmező 1991. május 21-től 1992. május 19-ig előzetes fogvatartásban   volt.   MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. Közben, 1992. január 21-én vádemelésre került sor. 1992. május 15.   és 1996. október 1. között a Pesti Központi Kerületi Bíróság több tárgyalást   tartott. Az október 1-i tárgyaláson a bíróság felfüggesztette az eljárást, mivel   néhány terhelt nem volt idézhető.   7. 2002. március 5-én elfogatóparancsot adtak ki a kérelmező és egy   másik terhelt ellen. 2002. április 29-én a kérelmezőt őrizetbe vették, de   másnap szabadon bocsátották.   8. 2002. május 6-án az eljárást egyes elévült bűncselekmények   vonatkozásában részben megszüntették.   9. A 2003. január 21-i tárgyalást követően a Kerületi Bíróság 2003.   április 11-én egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a kérelmezőt.   Fellebbezés hiányában az ítélet 2003. április 14-én jogerőssé vált és 2003.   augusztus 7-én kézbesítésre került.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   10. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül...hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   11. A Kormány vitatta a panaszt.   12. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. A Bíróság   észrevételezi, hogy 1992. november 5-én a per már csaknem másfél éve   folyamatban volt. A szóban forgó időszak 2003. augusztus 7-én zárult le.   Ilyen módon egyetlen bírósági szinten tíz évig és kilenc hónapig tartott.   MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, továbbá a kérelmező és a   releváns hatóságok magatartása (ld. többek Pélissier and Sassi v. France   [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II)   15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).   16. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   17. A kérelmező az 5. Cikk 1. bekezdése alapján azt is panaszolta, hogy   2002. évi előzetes fogvatartása jogtalan volt.   18. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező fogvatartása 2002. április   30-án lezárult. A kérelmező azonban csak 2003. augusztus 8-án, azaz az   Egyezmény 35. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett hathónapos határidőn   túl terjesztette elő panaszát. Ebből következően az Egyezmény 35.   Cikkének 1. és 4. bekezdése alapján a kérelemnek ezt a részét el kell   utasítani.   MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   19. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek   megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak   részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos   elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   20. A kérelmező 8.000 eurót (EUR) kért nem vagyoni kárának   megtérítésére.   21. A Kormány vitatta az igényt.   22. A Bíróság úgy véli, hogy a teljes kért összeget meg kell ítélni.   B. Költségek és kiadások   23. A kérelmező 681.500 forintot1 kért a Bíróság előtt felmerült   költségek és kiadások megtérítéseként.   24. A Kormány vitatta az igényt.   25. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 1.500 euró megítélését tartja ésszerűnek   a kérelmező számára.   C. Késedelmi kamat   26. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   .2.700 euró   MOHAI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az   Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   8.000 eurót (nyolcezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.500 eurót   (egyezerötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell   kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott   átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető