30103/02

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MAGLÓDI kontra MAGYARORSZÁG   (30103/02 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. november 9.   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Maglódi kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök,   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   K. JUNGWIERT,   V. BUTKEVYCH,   W. THOMASSEN,   M. UGREKHELIDZE, bírák,   és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese,   2003. november 25-én és 2004. október 19-én zárt ülésen tartott   tanácskozás után   az utóbb említett időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (30103/02   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Maglódi Csaba (a   “kérelmező”) magyar állampolgár 2002. július 29-én terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. A kérelmező különösen azt állította, hogy előzetes fogvatartása   ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott, megsértve az Egyezmény 5. cikkének   3. bekezdését.   4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági   szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. § 1. bekezdésének   megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara   (Egyezmény 27. Cikkének 1. bekezdése).   5. 2003. november 25-i határozatával a Bíróság részben elfogadhatóvá   nyilvánította a kérelmet.   6. A Kormány észrevételeket terjesztett elő az ügy érdemével   kapcsolatban, a kérelmező nem terjesztett elő észrevételeket (59. § 1.   bekezdés). A felekkel lefolytatott konzultációt követően a Kamara úgy   határozott, hogy nem kell tárgyalást tartani az ügy érdeméről (59. § 3.   bekezdés vége).   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A TÉNYEK   I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   7. A kérelmező 1970-ben született és Budapesten él. Jelenleg a Fővárosi   Büntetés-végrehajtási Intézetben tartják fogva.   A. Nyomozás   8. 1999. június 10-én a kérelmezőt emberölés vádjával letartóztatták és   kihallgatták. Azzal vádolták, hogy 1997-ben megölt egy férfit. A férfi   holttestét egy másik vádlott kertjében találták meg. Az áldozat   személyazonossága ekkor még nem volt ismert. Másnap a Fővárosi   Főügyészség elutasította a kérelmező őrizetbe vétele miatti panaszát. Az ezt   követő eljárásban a kérelmezőt az általa meghatalmazott védőügyvéd   képviselte.   9. A kérelmezőt 1999. június 10-én és 24-én, szeptember 9-én,   november 3-án, továbbá 2000. május 2-án kihallgatták, de ő megtagadta a   vallomástételt. Gyanúsított-társát 1999. június 21-én és 23-án, szeptember   8-án és 2000. május 3-án hallgatták ki. 1999. június 10-én és 23-án, július   10-én és 16-án, augusztus 2-án, 3-án, 6-án és 9-én, szeptember 10-én és 29-   én valamint november 3-án, továbbá 2000. február 17-én, március 1-én és   13-án, továbbá 2001. július 10-én tanúk kihallgatására került sor.   10. Időközben, 1999. június 12-én, a Pesti Központi Kerületi Bíróság   elrendelte a kérelmező előzetes letartóztatásba helyezését 1999. július 12-ig.   A Kerületi Bíróság megállapította, hogy a kérelmező ellen felhozott vádak   súlyossága miatt fennállt a szökés és összejátszás veszélye. A végzést a   Fővárosi Bíróság 1999. június 18-án helyben hagyta.   11. 1999. június 14-én igazságügyi patológus kirendelésére került sor. A   szakértő 1999. október 19-én terjesztette elő végleges véleményét.   12. 1999. július 8-án a Budai Központi Kerületi Bíróság a Pesti Kerületi   Bíróság által felhozott okokkal megegyező okok alapján 1999. szeptember   12-ig meghosszabbította a kérelmező előzetes letartóztatását. A végzést a   Fővárosi Bíróság 1999. július 26-án hagyta helyben.   13. 1999. szeptember 7-én majd december 2-án a Fővárosi Bíróság   ugyanezen okok miatt 1999. december 12-ig, illetve 2000. április 12-ig   meghosszabbította a kérelmező előzetes letartóztatását, s e végzéseket a   Fővárosi Bíróság fellebbviteli tanácsa 1999. szeptember 23-án, illetve   december 22-én helyben hagyta.   14. 2000. április 10-én július 12-ig, július 4-én október 12-ig, október 6-   án pedig 2001. január 20-ig a Legfelsőbb Bíróság meghosszabbította a   kérelmező előzetes fogvatartását. A Legfelsőbb Bíróság a szökés veszélyére   hivatkozott, megjegyezve, hogy az áldozat személyazonosságának   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   megállapítása céljából DNS vizsgálat volt folyamatban. A vizsgálat   elvégzésére 1999. augusztus 16-án kirendelt hemogenetikus szakértő 2001.   október 17-én terjesztette elő végleges szakvéleményét.   15. 2000. november 6-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező   előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelmét. Ugyanezen bíróság   fellebbviteli tanácsa 2000. december 15-én helybenhagyta a végzést.   16. 2001. január 17-én a Legfelsőbb Bíróság 2001. április 20-ig   meghosszabbította a kérelmező előzetes fogvatartását, és elutasította a   letartóztatás megszüntetése iránti kérelmét. A Bíróság arra hivatkozott, hogy   a kérelmező szabadon bocsátása esetén fennállna a szökés veszélye.   17. 2001. március 6-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező   előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelmét.   18. 2001. április 19-én a Legfelsőbb Bíróság a szökés veszélyére   hivatkozva 2001. július 20-ig meghosszabbította a kérelmező előzetes   letartóztatását.   19. 2001. május 2-án a nyomozás lezárult és az ügy iratait bemutatták a   kérelmezőnek. 2001. május 22-én a Fővárosi Főügyészség pótnyomozást   rendelt el a gyanúsítottak ügyében. A pótnyomozás 2001. június 20-án   zárult le.   20. Közben, 2001. június 5-én, a Fővárosi Bíróság elutasította a   kérelmező előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelmét. Ugyanezen   bíróság fellebbviteli tanácsa 2001. június 27-én helybenhagyta a végzést.   21. 2001. július 13-án a Fővárosi Főügyészség emberölés miatt vádat   emelt a kérelmező és két másik gyanúsított ellen. A vádirat számos tanút és   két igazságügyi orvosszakértőt sorolt fel.   B. Elsőfokú bírósági eljárás   22. 2001. július 17-én, majd 2002. április 29-én a Fővárosi Bíróság   helybenhagyta – a Legfelsőbb Bíróság pedig 2001. augusztus 16-án, illetve   2002. június 11-én megerősítette – a kérelmező előzetes fogvatartását az   elsőfokú ítélet meghozataláig elrendelő végzést. A bíróságok a szökés   veszélyére hivatkoztak.   23. 2002. július 8-án a kérelmező előzetes fogvatartás megszüntetése   iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben a hazai joggyakorlatra, továbbá a   Bíróság előzetes fogvatartással kapcsolatos esetjogára hivatkozott. Többek   között azzal érvelt, hogy szökése valószínűtlen volt, mivel szorosan   kötődött beteg anyjához, lebénult apjához, testvéreihez és 11 éves fiához, s   mivel több mint öt éve együtt élt élettársával, akivel jelentős felújítási   munkákat végeztek lakásukban.   24. 2002. július 23-án a Fővárosi Bíróság a büntetőeljárásról szóló   törvény 95. § (4) bekezdése alapján mellőzte határozat meghozatalát azon   az alapon, hogy az ismételt kérelem nem tartalmazott új körülményt. 2002.   október 10-én és 15-én a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott. 2002. október   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   25-én a bíróság igazságügyi pszichiátert rendelt ki a vádlottak   kivizsgálására.   A szakértő 2003. január 17-én terjesztette elő   szakvéleményét.   25. 2003. január 8-án a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott és elutasította   a kérelmező fogvatartás megszüntetése iránti kérelmét. 2003. február 3-án a   Legfelsőbb Bíróság a szökés veszélyére hivatkozva elutasította a kérelmező   fellebbezését.   26. 2003. március 4-én és 20-án a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott és   elutasította a kérelmező fogvatartás megszüntetése iránti kérelmét.   27. 2003. április 16-án, május 12-én, június 3-án és 11-én további   tárgyalásokra került sor. Az utóbb említett időpontban a Fővárosi Bíróság   ítéletet hirdetett. A 34 oldalas ítéletben a Fővárosi Bíróság emberölés miatt   életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a kérelmezőt.   C. További fejlemények   28. 2003. augusztus 7-én a kérelmező fellebbezett. 2003. október 27-én   kiegészítette fellebbezését.   29. 2004. május 5-én a Fővárosi Ítélőtábla tárgyalást tartott.   A bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, az ügyet   visszautalta a Fővárosi Bíróság elé, s meghosszabbította a kérelmező   előzetes fogvatartását. A kérelmezőt azóta is fogva tartják.   II. RELEVÁNS HAZAI JOGSZABÁLYOK   30. A büntetőeljárásról szóló törvény 95. §-nak a releváns időszakban   hatályos szövege kimondja:   (1) A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás az elsőfokú   bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig   tart. Az előzetes letartóztatást a helyi bíróság egy alkalommal, legfeljebb két hónappal   meghosszabbíthatja. Három hónap eltelte után az előzetes letartóztatást a megyei   bíróság egyesbíróként eljárva, két alkalommal, legfeljebb az előzetes letartóztatás   elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően az előzetes   letartóztatást a Legfelsőbb Bíróság hosszabbíthatja meg.   (2) A vádirat benyújtása után, az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott   előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig ... tart.   (3) Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás   tartama   a) hat hónapot meghalad, és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő   határozatot, az elsőfokú bíróság,   b) egy évet meghalad, a Legfelsőbb Bíróság   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja.   (4) Ha az előzetes letartóztatás... megszüntetése iránti ismételt kérelem nem   tartalmaz új körülményt, a bíróság ... határozat hozatalát mellőzheti.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 5. CIKKE 3. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   31. A kérelmező előterjesztette, hogy előzetes fogvatartása túlzottan   elhúzódott, megsértve az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdését, amelynek   releváns része kimondja:   “E Cikk 1. c) bekezdésének rendelkezésével összhangban letartóztatott vagy   őrizetbe vett minden... személynek joga van arra, hogy ésszerű határidőn belül   tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék. A szabadlábra   helyezés olyan feltételekhez köthető, melyek biztosítják a tárgyaláson való   megjelenést.”   A. A figyelembe veendő időszak   32. A Bíróság észrevételezi, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság   1999. június 12-én rendelte el a képviselő előzetes letartóztatásba   helyezését. Azóta is fogva tartják. 2003. június 11-én a Fővárosi Bíróság   elsőfokú bíróságként eljárva elítélte a kérelmezőt. Az ítéletet 2004. május 5-   én a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és az ügyet visszautalta az   elsőfokú bíróság elé.   A 2003. június 11. és 2004. május 5. közötti időszak vonatkozásában a   Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 5. cikkének 3. és 1.(c) bekezdései   között fennálló lényeges kapcsolatra figyelemmel az első fokon elítélt   személy nem tekinthető olyannak, akit – az utóbb említett rendelkezés   meghatározása szerint – törvényesen letartóztattak vagy őrizetbe vettek   “abból a célból, hogy...bűncselekmény elkövetése alapos gyanúja miatt az   illetékes hatóság elé állítsák”, hanem olyannak tekintendő, akire “az   illetékes bíróság által történt elítélést követően” foganatosított őrizetben   tartásra feljogosító 5. cikk 1.(a) bekezdése vonatkozik (ld. pl. B. v. Austria,   judgment of 28 March 1990, Series A no. 175, 14-16.o. 36-39. bek.).   Ennek megfelelően a Bíróság számára a figyelembe veendő időszak   legalább 1999. június 12-től 2003. június 11-ig, továbbá 2004. május 5-től   mostanáig tart, azaz összességében négy év és öt hónapot tesz ki.   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. A fogvatartás hosszának ésszerűsége   33. A kérelmező hangsúlyozta, hogy őrizetbe vétele és ügyének első   bírósági tárgyalása között három év és négy hónap telt el. Az áldozat 1999.   július 16-i boncolását követően a DNS vizsgálat eredményének   előterjesztésére csak 2001. október 17-én, két év és három hónapos   késedelem után került sor. Továbbá, semmilyen olyan egyedi körülmény   nem állt fenn, amely magyarázattal szolgálhatna azon további, több mint   egy év és három hónapos késedelemre, amelyre a nyomozás 2001. június   20-i lezárása, és a 2002. október 10-én tartott első bírósági tárgyalás között   került sor.   34. A Kormány fenntartotta, hogy a kérelmező előzetes fogvatartását a   hazai bíróságok többször felülvizsgálták és indokoltnak tartották –   kezdetben – az összejátszás, valamint a szökés veszélye miatt. Az ügy   meglehetősen bonyolult volt, mert olyan súlyos bűncselekménnyel volt   kapcsolatos, amelyet felfedezése előtt csaknem két évvel követtek el. A   bizonyítékok beszerzése nagy nehézségekbe ütközött, mivel megtalálásakor   a holttest már erőteljes oszlásnak indult, s nem lehetett tiszta szövetmintát   nyerni a DNS vizsgálat elvégzéséhez. Ez a körülmény késleltette a   szakértők munkáját. A Kormány ugyanakkor elismerte, hogy a   szakvélemények beszerzése és a vádemelés, illetve az első bírósági   tárgyalás között késedelemre került sor.   35. A Bíróság megismétli, az a kérdés, hogy a fogvatartás időtartama   indokolt volt-e vagy sem, elvontan nem ítélhető meg. Hogy indokolt volt-e   a vádlott fogvatartása, azt minden esetben az ügy speciális vonásaira   tekintettel kell megítélni. Tartós fogvatartás csak akkor igazolható egy adott   ügyben, ha konkrét jelei vannak annak, hogy a fogvatartás közérdekből   valódi követelmény, amely az ártatlanság vélelme ellenére súlyosabban esik   latba, mint az egyén szabadságának tiszteletben tartását kimondó, az   Egyezmény 5. cikkében lefektetett szabály (ld. többek között Labita v. Italy   [GC], no. 26772/95, §§ 152 et seq., ECHR 2000-IV).   36. Elsősorban a nemzeti bíróságokra tartozik annak biztosítása, hogy   egy adott ügyben a vádlott előzetes fogvatartásának időtartama ne lépje túl   az ésszerű időt. Ebből a célból – megfelelő figyelmet fordítva az ártatlanság   vélelmének elvére – minden olyan tényt meg kell vizsgálniuk, amely a   közérdek fent említett, az 5. cikkben lefektetett szabálytól való eltérést   igazoló követelményének fennálltát alátámasztja vagy cáfolja, s e tényeket   ismertetniük kell a fogvatartás megszüntetése iránti kérelmekkel   kapcsolatos határozataikban. A Bíróságnak lényegében az e határozatokban   kifejtett indokolások, továbbá a kérelmező fellebbezéseiben előadott, jól   dokumentált tények alapján kell döntenie arról, hogy az 5. cikk 3.   bekezdését megsértették-e (ld. Muller v. France, judgment of 17 March   1997, Reports of Judgments and Decisions 1997-II, 388. o., 35. bek).   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   37. A tartós fogvatartás törvényességének sine qua non feltétele, hogy   alapos gyanú álljon fenn arra vonatkozóan, hogy az őrizetbe vett személy   bűncselekményt követett el, de bizonyos idő eltelte után az alapos gyanú   megléte már nem elég. A Bíróságnak így azt kell eldöntenie, hogy a   bíróságok által hivatkozott egyéb alapokon továbbra is indokolt volt-e a   szabadságtól megfosztás. Amennyiben ezek az alapok “relevánsak” és   “elégségesek”, akkor a Bíróságnak arról is meg kell győződnie, hogy a   nemzeti hatóságok “különleges gondossággal” folytatták-e le az eljárást   (ibid.).   38. A Bíróság észrevételezi, hogy az 1999. június 12. és 2000. április 10.   közötti időszakban a kérelmező előzetes fogvatartásának fő indoka az   összejátszás veszélye volt. Tekintettel arra, hogy a kérelmezőt emberöléssel   vádolták meg, és az áldozatot azonosítása még nem történt meg, a Bíróság   elfogadja, hogy a nyomozás kezdeti szakaszában az összejátszás valóban   olyan veszély volt, amely azon gyanú mellett, hogy a kérelmező követte el a   szóban forgó bűncselekményt, igazolta a kérelmező előzetes fogvatartását   az eljárás megfelelő lefolytatásának biztosítása érdekében.   39. 2000. április 10-től a bíróságok kizárólag a szökés veszélyére   hivatkozva hosszabbították meg és hagyták helyben a kérelmező   fogvatartását. E veszély folyamatos fennálltát azonban semmilyen   specifikus bizonyítékkal nem támasztották alá. Bár a kérelmező állította,   hogy családi és személyes körülményei miatt a szökés veszélye nagyon   valószínűtlen volt, a bíróságok anélkül ismételték újból és újból, hogy a   bűncselekmény – amelynek elkövetésével a kérelmezőt megvádolták –   súlya önmagában indokolta a fogvartartást, hogy rámutattak volna olyan   konkrét indokra, amely alapján a hatóságok ésszerű módon arra a   feltételezésre jutottak, hogy a kérelmező megszökne; vagyis anélkül   tartották fenn az előzetes letartóztatást, hogy annak szükségességét   megmagyarázták volna. Ilyen körülmények között csak nagyon kényszerítő   okok győznék meg a Bíróságot a kérelmező előzetes letartóztatása   meghosszabbításának szükségességéről, amelynek tartama e periódus   végére elérte a négy évet. Ilyen alapok vagy körülmények hiányában a   Bíróság kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy a bírósági   határozatokban hivatkozott indokok nem voltak elégségesek ahhoz, hogy   igazolják a kérelmező fogva tartását a szóban forgó időszakban. Azt is meg   kell jegyezni, hogy a kérelmező előzetes letartóztatása az elsőfokú   marasztaló ítélet hatályon kívül helyezése után is folytatódott, s a   kérelmezőt jelenleg is fogva tartják.   40. Ezért az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdését megsértették.   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   41. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   42. Vagyoni kárként a kérelmező 22 500 forintot követelt minden   fogvatartásban töltött hónap után. A havi összeg megfelel az 1999. évi   magyarországi törvényes minimálbér összegének. Nem vagyoni kárként   minden fogvatartásban töltött nap után 11 764 forintot kért.   A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.   43. A Bíróság az eléje tárt bizonyítékok alapján arra a következtetésre   jutott, hogy a kérelmező nem bizonyította, hogy a vagyoni kárt ténylegesen   a releváns időszak alatti fogvatartása okozta. Ezért ilyen címen semmilyen   összeg megítélését nem tartja indokoltnak.   44. A Bíróság azonban azt elismeri, hogy előzetes fogvatartásának   elhúzódása miatt a kérelmező nem-vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon ítélve a Bíróság ilyen címen 3 000 eurót ítél meg a kérelmező   számára.   B. Költségek és kiadások   45. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   46. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 5. cikkének 3. bekezdését   megsértették;   MAGLÓDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   2. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kárának   megtérítéseként 3 000 eurót (háromezer euró) és az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   3. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. november 9-én a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   T.L. EARLY   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök