31172/07

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   VÁRALJAI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (31172/07. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2010. június 15.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   VÁRALJAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Váraljai kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, elnök,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Kristina Pardalos,   Guido Raimondi, bírák   és Françoise Elens-Passos, a Szekció hivatalvezető-helyettese,   2010. május 25-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (31172/07. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy   magyar állampolgár, Váraljai Jánosné („a kérelmező”) 2007. május 31-én   terjesztett a Bíróság elé.   2.   A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót   Kormányképviselő   képviselte   az   Igazságügyi   és   Rendészeti   Minisztériumból.   3. 2010. február 9-én a Második Szekció elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1943-ban született és Albertirsán él.   5. 1999. november 30-án örökösödési pert indítottak a kérelmező ellen.   2002. április 16-án a Cegléd Városi Bíróság a felperes javára döntött. A   határozatot a Pest Megyei Bíróság 2002. december 10-én hatályon kívül   helyezte. A Városi Bíróság 2005. március 1-jén új ítéletet hozott. A felek   fellebbezéseit 2006. december 19-én bírálta el a Megyei Bíróság. A   határozat 2007. március 13-án került kézbesítésre.   VÁRALJAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   6.   A kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány nem vitatta a   panaszt.   7. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak két   bírósági szinten hét évig és három hónapig tartott. Az eljárás ezen hosszára   figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   8. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,   ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy   véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdését megsértették.   9. Az Egyezmény 41. cikkére hivatkozva a kérelmező 3,3 millió forintot   és ezen összeg felgyülemlett kamatait kérte vagyoni és nem vagyoni   kártérítésként. A Kormány vitatta az igényt. A Bíróság nem lát okozati   kapcsolatot a megállapított jogsértés és az állított vagyoni kár között; ezért   ezt az igényt elutasítja. A Bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy a kérelmező   nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon a Bíróság 4 800 eurót   ítél meg a kérelmező számára ilyen címen.   10. A kérelmező további 926 150 forintot követelt a hazai bíróságok és a   Bíróság előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Kormány   nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban. A Bíróság esetjoga   szerint a kérelmező csak annyiban jogosult költségei és kiadásai   megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és   szükségszerűen felmerültek, és összegüket tekintve ésszerűek. A jelen   ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel, a Bíróság 500 euró megítélését tartja ésszerűnek az ügyvéd   által nem képviselt kérelmező számára.   11. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, amelyhez   további három százalékpontot kell hozzáadni.   VÁRALJAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára   (i) nem vagyoni kár tekintetében 4 800 (négyezer-nyolcszáz) eurót,   továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét,   (ii) költségek és kiadások tekintetében 500 (ötszáz) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét   kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után.   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. június 15-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Elens-Passos   hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   elnök