31692/06

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (31692/06. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. október 7.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kalmár és Lorencz kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Işıl Karakaş bírák,   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes,   2008. szeptember 16-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (31692/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján két   magyar állampolgár, Kalmár László és édesanyja, Lorencz Terézia („a   kérelmezők”) 2006. május 17-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. február 14-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.   bek.).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmezők 1960-ban illetve 1928-ban születtek és Budapesten   élnek.   A. 1. sz. per   5. 1996. november 8-án-án a kérelmezők jóhírnév megsértése miatt pert   indított M. alperes ellen, nem vagyoni kártérítést követelve. A Dombóvári   Városi Bíróság az alperes ellen folyamatban volt büntetőper befejezéséig   felfüggesztette az eljárást. 1998. április 15-én sor került az elsőfokú ítélet   meghozatalára, de a határozatot a bíróság fellebbezés nyomán 1999. május   KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   27-én hatályon kívül helyezte. Ezt követően a Szekszárdi Városi Bíróságot   jelölték ki a per tárgyalására. A bíróság két további, ugyanezen felek között   zajló pert egyesített a fő eljárással.   6. Az egyesített eljárás később a Budakörnyéki Bíróság előtt folytatódott.   Ez a bíróság 2002. január 24. és 2007. március 27. között számos tárgyalást   tartott. Bár a kérelmezők több tárgyaláson nem jelentek meg, úgy tűnik,   hogy a bíróságtól az eljárás távollétükben történő folytatását kérték. Végül a   Budakörnyéki Bíróság 2007. május 31-én helyt adott a kérelmezők   keresetének.   B. 2. sz. per   7. 1999. június 10-én Kalmár úr államigazgatási jogkörben okozott kár   miatt pert indított a Legfőbb Ügyészség ellen. A keresetlevelet áttették a   Pest Megyei Bírósághoz. 2000. szeptember 17-én a Megyei Bíróság a   felperes egyes igényeit elbírálta, a többi igényt pedig elkülönítette, és   vizsgálatát felfüggesztette egy folyamatban lévő per jogerős befejezéséig.   Ezt követően 2001. december 19-én az eljárás folytatódott. 2006. október 4-   ig azonban nem került sor tárgyalásra. 2007. március 14-én és 2008. április   14-én a bíróság további tárgyalásokat tartott. Az ügyiratokban fellelhető   információk szerint az ügy jelenleg is folyamatban van.   C. 3. sz. per   8. 2001-ben a bíróság bűnösnek találta Kalmár urat hamis vád   elkövetésében. 2003. július 30-án a kérelmező perújítást kért. Az   ügyiratokban fellelhető információk szerint a kérelem jelenleg is elbírálás   alatt áll.   D. 4. sz. per   9. 2004. augusztus 5-én J. úr becsületsértés vádjával büntető feljelentést   tett Kalmár úr ellen. 2006. március 20-án tárgyalásra került sor, amelyen   Kalmár úr azt panaszolta, hogy nem tájékoztatták megfelelően az ellene   felhozott vádakról. Az üggyel foglalkozó rendőrhatóság ellen benyújtott   elfogultsági kifogását elutasították, ezt követően – 2004. december 3-án –   benyújtott panaszára, úgy tűnik, nem kapott választ.   10. 2006. május 17-én Kalmár úr a Budapesti XX., XXI., és XXIII.   Kerületi Bíróság kizárását kezdeményezte. 2006. június 2-án a bíróság   elutasította az indítványt. Az ügyiratokban fellelhető információk szerint az   eljárás jelenleg is folyamatban van.   KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   11. A kérelmezők panaszolták, hogy a fenti „A” és „B” pontban   ismertetett polgári eljárások hossza összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6.   Cikkének 1. bekezdésében foglalt „ésszerű idő” követelményével. Emellett   Kalmár úr általánosságban a hatékonyság hiányát panaszolta a   hatóságoknak a „D” pontban ismertetett büntetőeljárás során tanúsított   magatartása tekintetében, s különösen azt adta elő, hogy az elfogultsági   kifogás elutasítása miatt 2004. december 3-án benyújtott panaszával nem   foglalkoztak. A Bíróság számára e beadványok lényege a büntetőeljárás   elhúzódása miatti panasz. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott   büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően ...”   12. A Kormány vitatta az állítást.   13. A figyelembe veendő időszak az „A” eljárásban 1996. november 8-   án kezdődött és 2007. május 31-én zárult le. Ilyen módon az eljárás egy   bírósági szinten több mint tíz és fél évig tartott.   14. A „B”, illetve „D” pontban ismertetett eljárások tekintetében   figyelembe veendő időszak 1999. június 10-én, illetve 2004. augusztus 5-én   kezdődött, s az ügyiratokban fellelhető, a felek által előterjesztett   információk szerint a jelen ítélet meghozatalának időpontjában még nem ért   véget. Ilyen módon ezen eljárások egy bírósági szinten kilenc éve és három   hónapja, illetve négy éve és egy hónapja tartanak.   A. Elfogadhatóság   15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panaszok nem nyilvánvalóan   alaptalanok az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben.   A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlanok. Ezért a kérelmeket elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   17. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, és a kérelmező illetve a   releváns hatóságok magatartása (ld., többek között, Pélissier and Sassi v.   France [GC], no. 25444/94, 67. bek. ECHR 1999-II). Ezen kívül, polgári   ügyekben a Bíróság azt is figyelembe veheti, hogy mi volt a per tétje a   kérelmezők számára (ld. többek között Frydlender v. France [GC], no.   30979/96, 43. bek., ECHR 2000-VII).   17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel.   18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy a polgári eljárások és a büntetőeljárás hossza is túlzott   volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   19. Kalmár úr a „C” pontban ismertetett eljárás elhúzódását is   panaszolta. A Bíróság azonban észrevételezi, hogy a 6. Cikk nem   alkalmazható lezárt büntetőügyek ismételt megnyitására irányuló   eljárásokra. Ezért ez a panasz az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése   szerinti értelemben ratione materiae összeegyeztethetetlen az Egyezmény   rendelkezéseivel, így a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése   alapján el kell utasítani.   20. Kalmár úr az Egyezmény 6. Cikkének 3. bekezdése alapján azt is   panaszolta, hogy a „D” pontban ismertetett eljárásban nem kapott megfelelő   tájékoztatást az ellene felhozott vádakról. A Bíróság azonban megjegyzi,   hogy ez az eljárás még folyamatban van, ezért az ezen eljárás tisztességtelen   volta miatti panasz idő előtti. Ezért ezt a panaszt az Egyezmény 35.   Cikkének 1. és 4. bekezdése alapján a hazai jogorvoslatok kimerítésének   hiánya miatt el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   21. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   22. A kérelmezők együttesen 2000 euró vagyoni kártérítést követeltek.   Ezen kívül, nem vagyoni kár tekintetében Kalmár úr 30000 eurót, Lorencz   asszony pedig 16000 eurót követelt.   23. A Kormány vitatta az igényeket.   24. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmezők bizonyos mértékű nem vagyoni kárt   szenvedtek. Méltányossági alapon a Bíróság Kalmár úr számára 12000   eurót, Lorencz asszony számára pedig 6000 eurót ítél meg ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   25. A kérelmezők együttesen 200 eurót követeltek a Bíróság előtt   felmerült költségek tekintetében.   26. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdésben.   27. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a   költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok   ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve   ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra figyelemmel, a   Bíróság a teljes kért összeg megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az „A”, „B” és „D” pontban ismertetett eljárások túlzott hosszával   kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá,   a kérelem többi részét   elfogadhatatlanná nyilvánítja;   KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, az alperes Államnak az alábbi   kifizetéseket kell teljesítenie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási   árfolyam alkalmazásával:   (i) Kalmár úr számára nem vagyoni kár tekintetében 12000   (tizenkétezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét;   (ii) Lorencz asszony számára nem vagyoni kár tekintetében 6000   (hatezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét;   (iii) a kérelmezők számára költségek és kiadások tekintetében   együttesen 200 (kétszáz) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók   összegét;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 7-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök