31701/02

KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   Klement kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (31701/02 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. július 27.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT   A Klement kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. július 6-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (31701/02   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján három magyar   állampolgár, ifj. Klement Tibor („első kérelmező”), édesapja id. Klement   Tibor („második kérelmező”), valamint testvére, Klement Attila („harmadik   kérelmező”) (együtt:„a kérelmezők”) 2002. augusztus 6-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót   (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) képviselte.   3. 2005. október 5-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a második és   a harmadik kérelmezővel kapcsolatos eljárás elhúzódása miatti panaszt. Az   Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmezők 1955-ben, 1934-ben, illetve 1968-ban születtek   Miskolcon, Magyarországon.   5. 1993-ban büntetőeljárás indult a kérelmezők és más gyanúsítottak   ellen. Egy bonyolult gazdasági bűncselekmény-sorozattal összefüggésben a   kérelmezőket csalás minősített esetének több rendbeli elkövetésével,   KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT   továbbá adócsalás, vesztegetés, csődbűntett és számviteli bűncselekmények   elkövetésével vádolták. Az ezt követő eljárásban a kérelmezőket   meghatalmazott védőügyvéd képviselte.   6. 1996. november 25-én a bíróság az első kérelmező bankbetéteinek zár   alá vételét rendelte el a bűncselekményekből származó haszon végleges   elkobzásának biztosítása érdekében. Ezzel párhuzamosan a kérelmezők   otthonában házkutatásra került sor. 1997. június 10-én a Borsod-Abaúj-   Zemplén Megyei Bíróság az 1996. november 25-i határozatot   megváltoztatva az első kérelmező teljes vagyonára kiterjesztette a zár alá   vételt.   7. 1995. június 23-án a Miskolc Városi Ügyészség benyújtotta a   vádiratot. Összesen nyolc személy ellen emeltek vádat.   8. 1997. június 17. és 1998. július 7. között a bíróság 30 tárgyalást tartott.   Ezt követően, 1998. július 8-án, a Miskolc Városi Bíróság több rendbeli   csalás,   adócsalás,   csődbűntett,   ok-irathamisítás   és   számviteli   bűncselekmények elkövetésében bűnösnek találta és elítélte a kérelmezőket,   a többi vád alól pedig felmentette őket. Az első kérelmezőt a bíróság hét év   szabadságvesztésre és 300 millió forintnyi zárolt vagyon elkobzására ítélte;   a második kérelmezőt három és fél év, a harmadik kérelmezőt pedig három   év szabadságvesztésre ítélte. Hetvenhat oldalas ítéletének indoklásában a   bíróság számos tanúvallomásra, több könyvszakértői, adószakértői és   mérnökszakértői véleményre, továbbá okirati bizonyítékokra támaszkodott.   9. 1998 októberében a kérelmezők fellebbezést terjesztettek elő, amelyet   1999. május 14-én további részletekkel láttak el. Közben, 1999. január 6-án,   összeférhetetlenség miatt a hatáskörrel rendelkező Borsod-Abaúj-Zemplén   Megyei Bíróság helyett a Heves Megyei Bíróságot jelölték ki az ügy   tárgyalására.   10. Az 1999. június 22-i tárgyalást követően 2000. szeptember 20-án a   Heves Megyei Bíróság a kérelmezők által elkövetett bűncselekmények egy   részét átminősítette, egyes vádpontok alól felmentette őket, továbbá az első   kérelmező büntetését öt év hat hónap szabadságvesztésre, a második   kérelmező büntetését pedig három év szabadságvesztésre mérsékelte. Az   első fokú ítélet többi rendelkezését helyben hagyta.   11. 2000. december 29-én a második és a harmadik kérelmező   felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. 2002. március 6-án a Legfelsőbb   Bíróság felmentette őket az adócsalás vádja alól, az ítélet többi részét a két   kérelmező vonatkozásában helyben hagyta.   12. Az első kérelmező ismételt perújítási kérelmét 2002. május 21-én   jogerősen elutasították.   KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE (A MÁSODIK ÉS A HARMADIK KÉRELMEZŐVEL   KAPCSOLATOS ELJÁRÁS ELHÚZÓDÁSA TEKINTETÉBEN)   13. A második és a harmadik kérelmező panaszolta, hogy az eljárás   hossza összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1.   bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   14. A Kormány vitatta a panaszt.   15. A figyelembe veendő időszak 1993-ban kezdődött és 2002. március   6-án zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten mintegy kilenc hónapig   tartott.   A. Elfogadhatóság   16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   17. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, továbbá a kérelmező és a   releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.   France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).   18. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).   19. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt a második és a harmadik kérelmező   vonatkozásában, s nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK, TOVÁBBÁ AZ   EGYEZMÉNY 7. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE (AZ   ELSŐ KÉRELMEZŐVEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS   ELHÚZÓDÁSA ÉS TISZTESSÉGTELEN VOLTA TEKINTETÉBEN)   20. Az első kérelmező panaszolta, hogy az ellene lefolytatott eljárás a 6.   Cikk 1. bekezdését megsértve ésszerűtlenül hosszú ideig tartott és   tisztességtelen volt. Ez utóbbi panasz tekintetében az Egyezmény 7. Cikkére   is hivatkozott.   21. A Bíróság észrevételezi, hogy az első kérelmező vonatkozásában az   ügy a Megyei Bíróság 2000. szeptember 20-i ítéletével lezárult. A kérelem   azonban csak 2002. augusztus 6-án, azaz a hathónapos határidő lejárta után   került előterjesztésre. Az első kérelmező sikertelen perújítási kérelme nem   minősül hatékony jogorvoslatnak, ezért az nem befolyásolta az Egyezmény   35. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett hathónapos határidő múlását.   22. Ebből következően a kérelemnek ez a része megkésetten került   előterjesztésre, ezért ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 1. és 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK, TOVÁBBÁ AZ   EGYEZMÉNY 7. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE (A   MÁSODIK ÉS A HARMADIK KÉRELMEZŐVEL KAPCSOLATOS   ELJÁRÁS TISZTESSÉGTELEN VOLTA TEKINTETÉBEN)   23. A második és a harmadik kérelmező a panasz valószínűsítése nélkül   azt is panaszolta, hogy tisztességtelen eljárásban tévesen ítélték el őket.   24. Amennyiben a második és a harmadik kérelmező panasza úgy   értendő, hogy az a bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az   eljárás eredményét érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény   19. Cikkének megfelelően feladata a Szerződő Államok által az   Egyezménnyel kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának   biztosítása. Különösen nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti   hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel   foglalkozzon, kivéve, hogyha e tévedések az Egyezményben védett jogokat   KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT   és szabadságokat sérthetik. Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke   biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem   állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért   ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak   kell szabályozniuk (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment   of 21 January 1999, Reports of Judgments and Decisions 1999-I, pp. 98-99,   § 28).   25. A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, az ügyiratok alapján nincs jele   annak, hogy a bíróságok a 6. Cikket megsértve elfogultak lettek volna, vagy   hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, a   kérelmezők beadványaiban nincs jele annak, hogy az Egyezmény 7. Cikke   alapján számukra biztosított jogokat megsértették volna.   26. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben, ezért ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése   alapján el kell utasítani.   IV.   AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   27. Végül, az első kérelmező az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. Cikke   alapján panaszolta vagyonának zár alá vételét, továbbá az Egyezmény 8.   Cikke alapján mindhárom kérelmező panaszt tett az 1996-ban tartott   házkutatás miatt.   28. A Bíróság észrevételezi, hogy az első kérelmező vagyonának zár alá   vétele és elkobzása a Megyei Bíróság 2000. szeptember 20-i ítéletével   véglegessé vált. Továbbá, a panaszolt házkutatásra 1996. során egy   pontosan meg nem határozott időpontban került sor. A kérelmet azonban   csak 2002. augusztus 6-án, azaz a hathónapos határidő lejártát követően   terjesztették elő.   29. Ebből következően a kérelemnek ez a része sem felel meg a 35. Cikk   1. bekezdésében előírt hathónapos határidőnek, ezért az Egyezmény 35.   Cikkének 4. bekezdése alapján ezt a részt is el kell utasítani.   V. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   30. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   31. A második és a harmadik kérelmező 60.000 euró vagyoni   kártérítést, tovább 25.000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.   32. A Kormány vitatta az igényt.   33. A Bíróság egyrészt nem lát okozati kapcsolatot a megállapított   jogsértés és az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja.   Másrészt úgy véli, hogy a második és a harmadik kérelmező nem vagyoni   kárt szenvedett. Méltányossági alapon személyenként 5.000 eurót ítél meg   számukra ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   34. A kérelmezők összesen 76.420 eurót követeltek a hazai bíróságok   előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Bíróság   előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások megtérítésére a második és   a harmadik kérelmező személyenként 457.500 forintot1 követelt.   35. A Kormány vitatta az igényeket.   36. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel   a Bíróság elutasítja   a hazai eljárással kapcsolatos   költségtérítési igényt, az ügyvéd által nem képviselt második és harmadik   kérelmező számára pedig személyenként 500 euró megítélését tartja   ésszerűnek ilyen címen.   C. Késedelmi kamat   37. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   1.745 euró   KLEMENT v. HUNGARY JUDGMENT   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. A második és a harmadik kérelmezővel kapcsolatos eljárás elhúzódása   miatti panaszt elfogadhatónak nyilvánítja, a panasz többi részét   elutasítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a második és a harmadik kérelmező számára nem   vagyoni kár tekintetében személyenként 5.000 eurót (ötezer euró),   költségtérítésként pedig személyenként 500 eurót (ötszáz euró), továbbá az   ezen összegeket terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam   nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. július 27-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető