32069/05

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (32069/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2009. február 24.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Az Eösöly kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák,   és Sally Dollé, Hivatalvezető   2009. február 3-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (32069/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Eösöly József („a kérelmező”) 2005. augusztus 30-án   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Barbalics I., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. június 25-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja   meg.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1958-ban született és Hévizgyörkön él.   5. A felek előterjesztései alapján az ügy tényei az alábbiak szerint   összegezhetők.   6. 1996-ban a kérelmező kártérítési pert indított korábbi munkáltatója   ellen a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság előtt. 2003-ban a Munkaügyi   Bíróság részben a kérelmező javára döntött. A kérelmező fellebbezett. 2004.   november 3-án a Pest Megyei Bíróság helyben hagyta az elsőfokú   határozatot.   A bíróságok okirati bizonyítékokra, könyvvizsgálói   EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   szakvéleményre, továbbá tanúvallomásokra és a felek vallomásaira   támaszkodtak.   7. A kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Legfelsőbb Bíróság   elé. 2005. február 9-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a felülvizsgálati   kérelmet. Ezt a határozatot 2005. április 25-én kézbesítették a kérelmező   számára.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében foglalt “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül tárgyalja, és ...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   9. A Kormány vitatta az igényt.   10. A figyelembe veendő időszak 1996-ban kezdődött és 2005. február 9-   én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten kilenc évig tartott.   A. Elfogadhatóság   11. A Kormány úgy érvelt, hogy a kérelem az Egyezmény 35. Cikkének   1. bekezdésében foglalt hathónapos határidőn túl került előterjesztésre. A   Kormány észrevételezte, hogy az ügyben 2004. november 3-án a Megyei   Bíróság hozott jogerős határozatot. A kérelem azonban csak 2005.   augusztus 30-án került előterjesztésre. A kérelmező felülvizsgálati kérelmét   a Kormány szerint az adott körülmények között nem lehetett hatékonynak   tekinteni, mivel nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, és már az   elfogadhatósági szakban elutasításra került. Ezért a kérelem nem szakította   meg a hathónapos határidő folyását.   12. A kérelmező vitatta e nézetet. Fenntartotta, hogy bár a Legfelsőbb   Bíróság az elfogadhatósági szakban utasította el a kérelmét, valójában   érdemben foglalkozott azzal.   13. A Bíróság észrevételezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem teljes   mértékben hiábavalóként utasította el a kérelmező kérelmét, hanem   indoklással ellátott határozatot hozott az ügyben. Ilyen körülmények között   a Bíróság meggyőződött arról, hogy az ügyben a 2005. február 9-én   meghozott (és a kérelmező számára 2005. április 25-én kézbesített) végzés   EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   minősül jogerős hazai határozatnak, s hogy a hathónapos határidőt   tiszteletben tartották (ld. Tsomtsos and Others v. Greece, 15 November   1996, § 32, Reports of Judgments and Decisions 1996-V és Csánics kontra   Magyarország, 12188/06. sz. kérelem, 24. bekezdés, 2008. december 16.).   Továbbá, a Bíróság úgy véli, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá   megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   16. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   24. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező az Egyezmény 6. és 13.   Cikke alapján az eljárás kimenetelét és tisztességtelen voltát is panaszolta.   A Bíróság azonban úgy véli, hogy e panaszok alapvetően negyedfokú   természetűek: az ügyiratokban nincs jele annak, hogy a hazai bíróságok   elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás más módon tisztességtelen   vagy önkényes lett volna.   18. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben, s azt az   Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   19. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   20. A kérelmező 16000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.   21. A Kormány vitatta az igényt.   22. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági   alapon azonban 4800 euró nem vagyoni kártérítést ítél meg a kérelmező   számára.   B. Költségek és kiadások   23. A kérelmező további 1440 eurót követelt a Bíróság előtti eljárás során   felmerült költségek és kiadások megtérítésére. Részletes nyilatkozatot   nyújtott be az ügyvédje által kiszámlázott összegről. A nyilatkozat szerint az   összeg az ügyvéd által az ügyre fordított tizenkét órányi munka (konzultáció   az ügyféllel – három óra; ügyiratok tanulmányozása – két óra; beadványok   készítése – hét óra) 100 euró + ÁFA óradíj melletti díjának felel meg.   24. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.   25. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak annyiban jogosult a   költségek és kiadások megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy azok   ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve   ésszerűek. A jelen ügyben a fenti kritériumokra figyelemmel a Bíróság 1440   euró megítélését tartja ésszerűnek a Bíróság előtti eljárás tekintetében.   C. Késedelmi kamat   26. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára   (i) nem vagyoni kár tekintetében 4800 (négyezer nyolcszáz) eurót,   továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét   (ii) költségek és kiadások tekintetében 1440 (ezernégyszáznegyven)   eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét;   kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. február 24-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök