32367/96

APEH ÜLDÖZÖTTEINEK SZÖVETSÉGE, IVÁNYI, RÓTH ÉS SZERDAHELYI kontra   MAGYARORSZÁG ügy   (32367/96 sz. kérelem)   ÍTÉLET   Strasbourg   2000. október 5.   Az APEH Üldözötteinek Szövetsége, Iványi, Róth és Szerdahelyi kontra Magyarország   ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) az alábbi bírákból álló Kamarában   eljárva:   C.L. ROZAKIS úr, elnök,   A.B. BAKA úr,   B. CONFORTI úr,   G. BONELLO úr,   V. STRAŽNICKÁ asszony,   M. TSTASA-NIKOLOVSKA asszony,   E. LEVITS úr, bírák,   valamint E. FRIBERGH úr, szekciójegyző,   a 2000. szeptember 4-én tartott zárt ülésen folytatott tanácskozás után   az akkor elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország elleni kérelem (32367/96 sz.), amelyet az emberi   jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) korábbi 25. cikke   alapján egy be nem jegyzett egyesület – APEH Üldözötteinek Szövetsége – és három magyar   állampolgár, Iványi Péter, Róth Miklós és Szerdahelyi Szabolcs (a “kérelmezők”) 1996. április   29-én nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bizottságához (a “Bizottság”).   2. A kérelmező egyesületet Róth Miklós (a harmadik kérelmező), Budapesten praktizáló   ügyvéd képviselte. A magyar Kormányt (a “Kormány”) annak Képviselője, Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. A kérelmezők különösen azt állították, hogy a kérelmező egyesület bejegyzésével   kapcsolatos eljárás tisztességtelen volt és megsértette az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését.   4. A kérelem 1998. november 1-én került át a Bírósághoz, amikor az Egyezmény   tizenegyedik kiegészítő jegyzőkönyve hatályba lépett (tizenegyedik kiegészítő jegyzőkönyv 5.   cikk 2. bekezdés).   5. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági Szabályzat 52. szabály   1. bekezdés). A Szekción belül a Bírósági Szabályzat 26. szabálya 1. bekezdésével összhangban   megalakult az a Kamara, amely az ügyet megvizsgálta (Egyezmény 27. cikk 1. bekezdés).   6. 1999. augusztus 31-én hozott határozatában a Bíróság a kérelmet részben   elfogadhatónak nyilvánította.   7. Mind a kérelmezők, mind a Kormány észrevételeket terjesztett elő az ügy érdemével   kapcsolatban (59. szabály 1. bekezdése).   A TÉNYEK   I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   8. Az APEH Üldözötteinek Szövetsége egy be nem jegyzett egyesület, székhelye   Budapesten van. APEH a magyar adóhatóság (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a   továbbiakban “APEH”) általánosan elterjedt rövidítése.   Iványi úr 1950-ben született, Magyarországon, Nyíregyházán él, menedzser és a   kérelmező egyesület alelnöke. Róth úr 1943-ban született, Budapesten él, ügyvéd és a kérelmező   egyesület alelnöke. Szerdahelyi úr 1943-ban született, Budapesten él, szabadfoglalkozású író és a   kérelmező egyesület elnöke.   9. 1993. májusában több magánszemély, köztük Iványi, Róth és Szerdahelyi urak,   megalapították a kérelmező egyesületet. Az 1993. május 28-án kelt egyesületi alapszabály   kimondja, hogy az egyesület célja főként a magyar adófizetők általános érdekeinek elősegítése.   10. 1993. június 3-án az APEH elnöke, miután a sajtóból értesült a kérelmező egyesület   megalapításáról, panaszt tett a Fővárosi Főügyésznél és a Fővárosi Bíróság elnökénél amiatt,   hogy a névválasztás sértő volt az APEH számára. Kérte, hogy különös figyelemmel kísérjék az   egyesület bejegyzésével kapcsolatos eljárást, és hogy hivatala hozzájuthasson az eljárással   kapcsolatos dokumentumokhoz. Az APEH elnökének e levelei 1993. június 7-én jutottak el a   címzettekhez, azonban az ezután indult, a kérelmező egyesület bejegyzésével kapcsolatos   nemperes eljárásban e leveleket nem küldték meg a kérelmezőknek.   11. 1993. június 18-án Szerdahelyi úr kérelmet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a   kérelmező egyesület bejegyzése iránt.   12. 1993. június 28-án a Fővárosi Bíróság hiánypótlásra visszaküldte a bejegyzés iránti   kérelmet elrendelve, hogy szerezzék be az APEH jóváhagyását nevének felhasználásához,   továbbá hogy az “üldözöttei” kifejezést a kérelmező egyesület nevében semleges terminusra   változtassák, és hogy csatolják az alapszabályhoz a kérelmező egyesület testületeiben történő   szavazás módját szabályozó rendelkezéseket.   A végzés egy példányát az APEH a Fővárosi Bíróságtól már azelőtt megkapta, hogy a   kérelmezők számára azt kézbesítették volna, s 1993. augusztus 9-én egy televíziós műsorban az   APEH szóvivője be is mutatta.   13. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (“a polgári perrendtartásról   szóló törvény”) 2/A. § (1) bekezdése alapján 1993. július 2-án kelt levelével az ügyészség   fellépett a bejegyzési eljárásban. A Fővárosi Bíróság 1993. július 8-án kapta kézhez e levelet. A   kérelmezőket a beavatkozásról nem értesítette.   14. Az 1993. június 28-i végzés kézbesítésével kapcsolatos némi késedelmet követően a   kérelmezők 1993. szeptember 17-én nyújtották be válaszbeadványukat a Fővárosi Bírósághoz.   Ebben visszautasították, hogy megszerezzék az APEH jóváhagyását nevének felhasználásához és   hogy megváltoztassák a kifogásolt kifejezést. Továbbá kijelentették, hogy a kérelmező egyesület   testületeiben történő szavazás módjával kapcsolatos információk megtalálhatók a bejegyzést kérő   eredeti beadványukban.   Egyidejűleg a kérelmezők elfogultsági kifogást emeltek az üggyel megbízott bíró és az   egész Fővárosi Bíróság ellen azon az alapon, hogy, többek között, nem kaptak tájékoztatást a   bejegyzési eljárásban az ügyészség beavatkozásáról.   15. 1993. december 13-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmezők elfogultsági   kifogását. A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a Fővárosi Bíróság eljárása összhangban állt a   vonatkozó jogszabályokkal, és hogy semmi nem támasztotta alá a kérelmezők állításait a   Fővárosi Bíróság elfogultságát illetően.   16. 1994. január 24-én az ügyészség javasolta a Fővárosi Bíróságnak, hogy utasítsa el a   kérelmező egyesület bejegyzés iránti kérelmét, mivel az egyesület nem tett eleget az 1993. június   28-i hiánypótlási végzésben foglaltaknak. Ezt a beadványt a Fővárosi Bíróság január 25-én kapta   kézhez, s 1994. január 28-án rendelte el megküldését a kérelmezők számára.   17. Január 7-én kelt, de a Fővárosi Bírósághoz csak 1994. február 8-án benyújtott   beadványaikban a kérelmezők megerősítették, hogy időközben módosították az egyesület   alapszabályát, figyelemmel a Fővárosi Bíróságnak a szavazás módjával kapcsolatos   kívánalmaira. Továbbá azzal érveltek, hogy jogilag “abszurd” az a követelmény, hogy szerezzék   meg az APEH jóváhagyását nevének felhasználásához.   18. 1994. február 10-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező egyesület bejegyzés   iránti kérelmét. Rámutatott, hogy a kérelmezők nem szerezték meg az APEH jóváhagyását   nevének felhasználásához. Ebben a vonatkozásban a Fővárosi Bíróság az egyesülési jogról szóló   1989. évi II. törvény (“1989. évi törvény az egyesülési jogról”) 7.§ (1) bekezdésére hivatkozott,   amely szerint az egyesület neve – az érdekelt jogi személy hozzájárulása nélkül – nem keltheti azt   a látszatot, hogy az egyesület a tevékenységét más jogi személy tevékenységéhez kapcsolódóan   fejti ki. Továbbá a Bíróság úgy vélte, hogy az “üldözöttei” kifejezés sértő az APEH mint állami   szerv számára, és ellentétes az egyesületek elnevezésére vonatkozó, a Legfelsőbb Bíróság   Közigazgatási Kollégiumának 1. sz. állásfoglalásában meghatározott követelményekkel.   Végezetül, a Fővárosi Bíróság úgy találta, hogy a kérelmező egyesület csak részben tett eleget a   testületeiben történő szavazás módjával kapcsolatos követelményeknek.   19. A kérelmezők fellebbeztek a Legfelsőbb Bírósághoz. Egyidejűleg panaszt tettek   elfogultsági kifogásuk elutasítása miatt.   20. 1994. július 7-én a Legfőbb Ügyészség fellépett a fellebbezési eljárásban, s azt   javasolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság erősítse meg a bejegyzési kérelem elutasítását. A   kérelmezők nem kapták meg e beadványok másolatait.   21. 1995. október 2-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező egyesület   fellebbezését. A Fővárosi Bíróság által adott indokláson túl úgy vélte, hogy a kérelmező   egyesület neve nem felel meg az egyesület céljának, azaz a magyar adórendszer   megreformálásának, és hogy ezért e név alatt nem jegyezhető be. Az ítélet nem tért ki a   kérelmezők által elfogultsági indítványuk elutasítása miatt tett panaszra.   A kérelmezők felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz.   22. 1996. február 21-én a Legfőbb Ügyészség kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság hagyja   helyben a másodfokú határozatot.   23. 1996. május 14-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a felülvizsgálati kérelmet. A   határozatot 1996. június 20-án kézbesítették a kérelmezők számára.   A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság úgy vélte, hogy az egyesület   elnevezése ellentétes a Polgári törvénykönyv 77. § (1) bekezdésével, amely biztosítja a   névviseléshez való jogot. Megállapította, hogy ez a jogszabály azt célozza, hogy valamely jogi   személy neve ne kelthesse azt a téves látszatot, mintha tevékenysége egy másik jogi szerv   tevékenységéhez kapcsolódna, mint jelen esetben például az APEH tevékenységéhez. Úgy vélte,   hogy az APEH nevének engedély nélküli felhasználása ellentétben áll a Polgári törvénykönyv 77.   § (4) bekezdésével, amely szerint a névviselési jog sérelmét jelenti, ha valaki jogtalanul más   nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. Továbbá megállapította, hogy   az APEH nevével kapcsolatban használt „üldözöttei” kifejezés ellentétes a Polgári törvénykönyv   78. § (1) bekezdésével, amely a jóhírnévhez fűződő jogot védi.   Továbbá, a Legfelsőbb Bíróság úgy vélte, hogy az alacsonyabb fokú bíróságok által   elkövetett - különösen az APEH és az ügyészség beadványaival kapcsolatos - eljárási   hiányosságok nem befolyásolták a bíróságoknak az ügy érdemével kapcsolatos döntéseit. A   tanács azt is megállapította, hogy az eljárás folyamán a kérelmezők mindvégig olyan helyzetben   voltak, hogy jogaikat hatékonyan gyakorolhatták és - a másodfokú valamint a felülvizsgálati   eljárásban - megtehették volna mindazon megjegyzéseiket, amelyek megtétele korábban nem állt   módjukban.   Végül, a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a kérelmezők elfogultsági kifogásuk   elutasítása miatt tett panasza felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható.   II. VONATKOZÓ HAZAI JOGSZABÁLYOK   24. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi törvény 1. §-a kimondja, hogy az egyesülési jog   mindenkit megillető szabadságjog. E jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal   szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen.   A 2. § (2) bekezdése kimondja, hogy az egyesülési jog gyakorlása nem járhat mások   jogainak és szabadságainak sérelmével.   A 2. § (3) bekezdése megtiltja társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási   tevékenység végzése céljából történő alapítását.   A 4. § (1) bekezdése szerint - amint az a bejegyzési kérelem megvizsgálásának   időpontjában hatályban volt - a társadalmi szervezet megalakulását követően kérni kell annak   bírósági nyilvántartásba vételét. A nyilvántartásba vétel nem tagadható meg, ha alapítói az e   törvényben előírtaknak eleget tettek; a társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre.   A 7. § (2) bekezdése kimondja, hogy a társadalmi szervezet elnevezése és célja - az   érdekelt jogi személy hozzájárulása nélkül - nem keltheti azt a látszatot, hogy a társadalmi   szervezet a tevékenységét más jogi személy tevékenységéhez kapcsolódóan fejti ki.   A 15. § (3) bekezdése szerint a bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban,   soron kívül határoz. A bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatát az ügyészségnek is   kézbesíti.   25. A 105/1952 (XII. 28.) Korm. rendelet 13. § (3) bekezdése kimondja, hogy   amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek,   vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a polgári   perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.   26. A Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 77. § (1) és (4) bekezdése   kimondja, hogy mindenkinek joga van a névviseléshez; a névviselési jog sérelmét jelenti, ha   valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ.   A 78. § (1) és (2) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a   jóhírnév védelmére is; a jóhírnév sérelmét jelenti, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő,   valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.   27. A Polgári perrendtartás 2/A § (1) bekezdése, amint az a releváns időszakban   hatályban volt, kimondja, hogy a törvényesség biztosítása érdekében az ügyész a polgári eljárás   bármely szakaszában felléphet.   A 2/A § (3.) bekezdése szerint az ügyészt fellépése esetén megilletik mindazok a jogok,   amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetve   jogokat nem ismerhet el.   28. Részlet a Legfelsőbb Bíróság (Közigazgatási Kollégium) 1. sz. állásfoglalásából: „A   társadalmi szervezet nyilvántartásba vételekor vizsgálni kell, hogy a társadalmi szerv választott   elnevezése megfelel-e a névkizárólagosság, a névvalódiság és a névszabatosság   követelményeinek”.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   29. A kérelmezők az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése alapján sérelmezik a   kérelmező egyesület bejegyzésével kapcsolatos eljárás tisztességtelen voltát.   Az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság   tisztességesen, nyilvánosan...tárgyalja.”   A. A 6. cikk 1. bekezdésének alkalmazhatósága   30. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi törvény 4. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva a   kérelmezők állították, hogy bár a bejegyzési eljárás a törvény szerint nemperes jellegű, annak   eredménye döntően befolyásolta a kérelmező egyesület képességét arra, hogy jogok és   kötelességek alanyává váljon - amely megfontolás nyilvánvalóan a 6. cikk 1. bekezdésének   hatálya alá utalja az ügyet. Annál is inkább, mert a bejegyzési eljárás során a kérelmező egyesület   névválasztását illetően valódi vita bontakozott ki az ügyészséggel és - legalábbis közvetetten - az   APEH-hel is.   31. Lényegében az egyesülési jogról szóló 1989. évi törvény 1.§-ára és 2. §-ának (3)   bekezdésére hivatkozva a Kormány a maga részéről hangsúlyozta, hogy a magyar jog szerint az   egyesülési jog maga közjogi jellegű kérdés. Mindenesetre, a 4.§ (1) bekezdése szerint a   társadalmi szervezet csak a nyilvántartásba vétellel jön létre, azt megelőzően jogilag egyáltalán   nem is létezik, amely körülmény eleve kizárja, hogy magának a bejegyzési eljárásnak bármifajta   polgári jogi jelentősége lehessen. A névválasztással kapcsolatos vitát illetően a Kormánynak az   volt az álláspontja, hogy a hazai bíróságok e kérdésben hozott határozatai csak azt a közjogi   kérdést érintették, hogy a szóban forgó név összhangban állt-e a közérdekkel, s nem vizsgálták a   névviseléshez fűződő polgári jogot.   32. A Bíróság megismétli, hogy - „polgári” nyúlványán - a 6. cikk (1) bekezdésének   alkalmazhatóságához olyan „jog” feletti vita (kontesztáció) szükséges, amelyről megfelelő   érvekkel állítható, hogy a hazai jog elismeri. A vitának valódinak és komolynak kell lennie.   Nemcsak a jog tényleges létezésével lehet kapcsolatos, hanem annak kiterjedésével és   gyakorlásának módjával is. Továbbá, az eljárás eredményének közvetlenül döntőnek kell lennie a   szóban forgó polgári jogra nézve (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, 27.§, megjelenés   előtt).   33. A jelen ügyben a vita tárgyát képező „jog” egy egyesületnek az egyesülési jogról   szóló 1989. évi törvény 4. § (1) bekezdése céljaira történő bejegyzéséhez fűződő jog volt. A   Bíróság észrevételezi, hogy e jogot a magyar jog, nevezetesen a fenti törvény 1. §-a elismeri. Az   eljárás e jog létezését és gyakorlását illetően kétségkívül valódi és komoly vitát érintett.   34. Azon kérdést illetően, hogy e jog vajon „polgári” természetű-e, a Bíróság megismétli,   hogy a „polgári jogok és kötelességek” fogalmát nem kizárólag az alperes állam hazai jogára   történő hivatkozás alapján kell értelmezni. A 6. cikk 1. bekezdése alkalmazandó a felek   jogállásától, a vita eldöntésének módjáról rendelkező törvények természetétől és az ügyben   illetékes hatóság jellegétől függetlenül; elegendő, hogy az eljárás eredménye döntő az egyéni   jogokra és kötelességekre nézve (ld. sok más ítélet mellett: Stran Greek Refineries and Stratis   Andreadis v. Greece judgment of 9 December 1994, Series A no. 301-B, p.78, § 39).   35. A Bíróság megjegyzi, hogy a hazai jogrendszerben az egyesülési jog ügye   elsődlegesen a közjog területére tartozik. Másrészt, jelen ügyben a vita alapvetően olyan   szabályok alkalmazhatóságával kapcsolatban alakult ki, amelyeket a Polgári törvénykönyv 77. és   78. §-a tartalmaz. Mindenesetre, ezek a megfontolások önmagukban nem döntik el az   Egyezmény 6. cikkének alkalmazhatóságát ebben az ügyben.   36. A Bíróság megjegyzi, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi törvény 4. § (1)   bekezdése szerint a társadalmi szervezetek jogi létüket csak a bírósági nyilvántartásba vétellel   nyerik el. E szabályból következik, hogy egy be nem jegyzett egyesület csupán egyének olyan   csoportját képezi, akiknek polgári jogi ügyletekben harmadik személyekkel szemben nagyon   különbözik a helyzete egy jogi entitás helyzetétől. Következésképpen, a kérelmezők számára a   bejegyzési eljárás tétje a kérelmező egyesület képessége volt arra, hogy a magyar jog alapján   polgári jogok és kötelességek alanyává válhasson.   Ezen körülmények között a Bíróság úgy találja, hogy a panaszolt eljárás a kérelmező   egyesület polgári jogait érintette, és hogy ezért a 6. cikk alkalmazható a jelen ügyben.   B. Megfelelés a 6. cikk 1. bekezdésének   37. A kérelmezők előterjesztették, hogy ügyükben valódi jogvita alakult ki az   ügyészséggel és, közvetett módon, az adóhatósággal. Egy ilyen vitában a hazai bíróságoknak   tiszteletben kellett volna tartaniuk a fegyverek egyenlőségének elvét. Mivel azonban a Fővárosi   Bíróság nem tájékoztatta őket sem az APEH elnöke által írt levélről, sem az ügyészség által első   és másodfokon benyújtott beadványokról és, továbbá, mivel 1993. június 28-i végzésének egy   példányát a kérelmezők számára történt kézbesítés előtt küldte meg az APEH-nek, ezért az   eljárás a 6. cikk 1. bekezdésében lefektetett alapvető követelményeknek nem felelt meg. Ebben   az összefüggésben rámutattak arra, hogy a kifogásolt eljárás miatt az APEH szóvivője egy   televíziós műsorban bemutathatta a bírósági végzést, és hogy nekik nem küldték meg az   ügyészség 1994. január 24-i, fontos beadványának a másolatát. Az a tény, hogy elfogultsági   kifogásuk Legfelsőbb Bíróság általi elutasítása miatt tett panaszuk megvizsgálatlan maradt, csak   tovább erősítette az eljárás tisztességtelen voltát.   38. A Kormány azt állította, hogy az APEH elnökének levele a kérelmező egyesület   bejegyzési kérelmének benyújtása előtt jutott el a Fővárosi Bírósághoz, ezért az nem képezte az   ügyirat részét.   Továbbá, a Kormány rámutatott arra, hogy a kérelmezőknek lehetőségük volt, hogy   észrevételeket tegyenek az ügyészség 1994. január 24-i beadványára – amely valójában az   egyetlen olyan, érveket tartalmazó beadvány, amely az ügy lényegét érintette. Az ügyészség által   másodfokon és a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett beadványok tekintetében a Kormány   előadta, hogy ezek csupán megismételték az ügyészség korábbi álláspontját, és hogy a   kérelmezők értesítésének elmulasztása ezért csekély jelentőséggel bírt.   Összegezve, a Kormány úgy érvelt, hogy sem az ügyészség beavatkozása, sem a bíróság   iratkezelése a kérelmezők tekintetében nem volt olyan, amely az eljárás egészét tisztességtelenné   tette volna.   39. A Bíróság emlékeztet arra, hogy a tisztességes eljárás tágabb fogalmának egyik   összetevője, a fegyverek egyenlőségének elve alapján mindegyik fél számára ésszerű lehetőséget   kell biztosítani arra, hogy ügyét olyan feltételek között terjeszthesse elő, amelyek nem juttatják őt   hátrányos helyzetbe a másik féllel szemben (ld. a Dombo Beheer B.V. v. the Netherlands   judgment of 27 October 1993, Series A no. 274, p. 19, § 33). Ebben a vonatkozásban a látszatnak   is jelentősége van (ld. mutatis mutandis: Borgers v. Belgium judgment of 30 October 1991,   Series A no. 214-B, p. 31. § 24, valamint az abban hivatkozott ítéletek).   A 6. cikk 1. bekezdése elvileg biztosítja a büntető és polgári eljárásban részt vevő felek   számára annak lehetőségét, hogy megismerhessék az összes felhozott bizonyítékot és   előterjesztett iratot, s azokra észrevételt tehessenek még akkor is, ha azt a nemzeti jogszolgáltatás   valamely független tagja terjesztette elő a bírósági döntés befolyásolásának céljával (ld. többek   között és mutatis mutandis a következő ítéleteket: McMichael v. the United Kingdom, 24   February 1995, Series A no. 307-B, pp. 53-54, § 80; Kerojärvi v. Finland, 19 July 1995, Series A   no. 322, p. 16, § 42; és Lobo Machado v. Portugal, 20 February 1996, Reports 1996-I, pp. 206-   207, § 31).   40. A Bíróság megjegyzi, hogy az ügyészség és a Legfőbb Ügyészség a polgári   perrendtartásról szóló törvény 2/A §-a alapján lépett fel az eljárásban. Ezért a Bíróság úgy találja,   hogy az eljárás nemperes jellege ellenére a 6. cikk 1. bekezdésében biztosított jogokat tiszteletben   kellett volna tartani.   41. Míg a Bíróság valószínűtlennek tartja, hogy az APEH elnöke által a Fővárosi Bíróság   elnökéhez írt levél - amely jóval a bejegyzési kérelem benyújtása előtt érkezett - befolyásolta   volna az üggyel megbízott bíró magatartását, ez nem igaz az ügyészség fellépésével   kapcsolatban, amelyről a Fővárosi Bíróság elmulasztotta értesíteni a kérelmezőket. Továbbá, az a   tény, hogy az 1993. június 28-i végzés egy példánya a kérelmezők számára történt kézbesítés   előtt az APEH birtokába került, amely lehetővé tette az APEH szóvivője számára, hogy egy   televíziós műsorban azt bemutassa, kétségeket ébreszt az eljárás tisztességes voltát illetően.   42. A Legfőbb Ügyészség másodfokon előterjesztett beadványaival kapcsolatos   kérelmezői tájékoztatás elmulasztása tekintetében a Bíróság figyelembe veszi a Kormány   állítását, miszerint ezen beadványoknak nem volt jelentősége az ügy érdemét illetően.   Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a fegyverek egyenlőségének elve nem függ valamely   eljárásjogi egyenlőtlenségből fakadó további, összegszerűsíthető tisztességtelenségtől. A felekre   tartozik annak megítélése, hogy egy beadványra érdemes-e reagálniuk vagy sem, s   elfogadhatatlan, hogy az egyik fél beadványokat terjesszen a bírósághoz a másik fél tudtán kívül   és olyan módon, hogy ahhoz a másik félnek ne legyen lehetősége észrevételt tenni. Ezért   tisztességtelen volt az, hogy a kérelmezőket nem tájékoztatták a Legfőbb Ügyészség által a   Legfelsőbb Bírósághoz előterjesztett beadványokról (ld. mutatis mutandis: Bulut v. Austria   judgment of 22 February 1996, Reports 1996-II, p. 359, § 49 in fine).   43. Fentiekre tekintettel a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a fegyverek   egyenlőségének elvét nem tartották tiszteletben. A Bíróság nem tartja szükségesnek annak   megvizsgálását, hogy a kérelmezőket értesítették-e az ügyészség 1994. január 24-i beadványáról,   vagy hogy a magyar bíróságoknak további kötelességük lett volna-e megvizsgálni a kérelmezők   panaszát elfogultsági kifogásuk Legfelsőbb Bíróság általi elutasítása miatt.   44. Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   45. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek   megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság - szükség esetén - igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   46. Kérelmük előterjesztésekor a kérelmezők azzal az általános igénnyel léptek fel, hogy   számukra a nem vagyoni kárt, a költségeket és kiadásokat térítsék meg. Ezt követően azonban   nem részletezték igényeiket a Bírósági Szabályzat 60. szabályának megfelelően, holott ennek   megtételére felhívták őket.   47. A Bíróság úgy véli, hogy a jogsértés megállapítása önmagában megfelelő elégtételt   nyújt a kérelmezők által elszenvedett nem vagyoni kárért. Ezért a Bíróság úgy találja, hogy nincs   szükség a 41. cikk alapján elégtétel megítélésére.   EZEN OKOK MIATT A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették;   2. Elutasítja a kérelmezők igazságos elégtétel iránti igényét.   Készült angol nyelven; az írásbeli közlésre a Bírósági Szabályzat 77. szabályának megfelelően   2000. október 5-én került sor.   Erik FRIBERGH   Christos ROZAKIS   Elnök   Jegyző   8