3261/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (3261/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. október 14.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Mrúz kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Antonella Mularoni,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető,   2008. szeptember 23-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (3261/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről   szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar   állampolgár, Mrúz Sándorné („a kérelmező”) 2004. december 10-én   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Barbalics I., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2007. december 5-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1957-ben született és Budapesten él.   5. 1991. július 26-án a kérelmező pert indított egy biztosító társaság   ellen, kártérítést követelve azon sérülések miatt, amelyeket egy közúti   baleset során szenvedett el. A jogvita alapvetően a fizetendő kártérítés   összegével volt kapcsolatos.   6. Két szakvélemény beszerzését és számos tárgyalást követően 1997.   november 5-én a Fővárosi Bíróság ítéletet hozott. 2000. március 9-én a   Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a határozatot.   MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   7. A megismételt eljárásban 2002. február 5-én a Fővárosi Bíróság havi   járadékot és 8,2 millió forint kártérítést ítélt meg a kérelmező számára.   8. 2004. április 28-án a Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli tanácsa a   határozatot módosítva csökkentette az összeget. Ez a határozat jogerőssé   vált és 2004. június 28-án kézbesítésre került.   9. 2004. szeptember 14-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   ítélet kijavítása iránti kérelmét arra hivatkozva, hogy a kérelmező állításai   nem elírással, hanem a tények értékelésével voltak kapcsolatosak.   10. A polgári perrendtartásról szóló törvény 273. § alapján lefolytatott   előzetes vizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa 2004.   október 1-jén érdemi vizsgálatra alkalmatlannak találta a kérelmező   felülvizsgálati kérelmét. A tanács lényegében a polgári perrendtartásról   szóló törvény 270. § (2) bekezdésének a szóban forgó időszakban hatályos   szövegére támaszkodott, amely szerint jogerős határozat anyagi jogszabályt   sértő voltának felülvizsgálatára csak abban az esetben kerülhetett sor, ha a   felülvizsgálatot a bíróság a joggyakorlat egysége és továbbfejlesztése   érdekében szükségesnek ítélte. A határozatot 2004. november 3-án   kézbesítették a kérelmező számára.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   12. A kérelmező panaszolta, hogy az első eljárás hossza (ld. fenti 5-10.   bekezdést) összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1.   bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   13. A Kormány vitatta a panaszt.   14. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság   észrevételezi, hogy 1992. november 5-én az eljárás már több mint tizenöt   hónapja folyamatban volt.   A szóban forgó időszak 2004. június 28-án zárult le (ld. fenti 8.   bekezdés). Ilyen módon három bírósági szinten csaknem tizenegy évig és   nyolc hónapig tartott.   MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá   megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   Ez utóbbi kritériumot illetően a Bíróság megjegyzi, hogy közúti balesetek   áldozatainak járó kártérítés megítélésével kapcsolatos jogvitákban   különleges szorgalommal kell eljárni (ld. többek között Silva Pontes   v. Portugal, judgment of 23 March 1994, Series A no. 286-A, 15.o. 39.   bek.).   17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   19. A kérelmező a második eljárás hosszát is panaszolta (ld. fenti 11.   bekezdés). A Bíróság észrevételezi, hogy ez az ügy két bírósági szinten   megközelítőleg három évig tartott. Ez a késedelem nem tekinthető   ésszerűtlennek. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan   alaptalan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az   Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   20. A kérelmező továbbá előterjesztette, hogy a kijavításról szóló 2004.   szeptember 14-i, és a felülvizsgálattal kapcsolatos, 2004. október 1-i   határozat a 13. Cikk megsértését jelentette.   MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A kijavítás iránti kérelem elutasítását illetően a Bíróság úgy véli: az   ügyiratok alapján nincs jele annak, hogy a Legfelsőbb Bíróság elfogult lett   volna, vagy hogy a határozatot önkényesen hozta volna meg. Ezért   alaptalanság miatt ezt a panaszt is el kell utasítani az Egyezmény 35.   Cikkének 3. és 4. bekezdése alapján.   A felülvizsgálati kérelem elutasítását illetően a Bíróság észrevételezi,   hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kérelmező ügyében nem   merült fel fontos, közérdekű jogkérdés, ami a felülvizsgálat elvégzésének   feltétele volt. A Bíróság továbbá észrevételezi, hogy amennyiben valamely   legfelsőbb bíróság jogalap hiányára hivatkozva utasítja el egy ügy   felülvizsgálatát, akkor nagyon korlátozottá válik azon érvek köre, amelyek   kielégítik az Egyezmény 6. Cikke által támasztott követelményeket (ld.   mutatis mutandis Nerva and Others v. the United Kingdom (dec.), no.   42295/98, 11 July 2000). Ez az elv alkalmazandó a magyar Legfelsőbb   Bíróság felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmekkel kapcsolatos   határozataira is (Jaczkó kontra Magyarország, 40109/03. sz. kérelem, 29.   bekezdés, 2006. július 18.). Mivel semmilyen jel nem utal önkényességre, a   Bíróság úgy véli, hogy a panasz nyilvánvalóan alaptalan a 35. Cikk 3.   bekezdése szerinti értelemben, ezért azt az Egyezmény 35. Cikkének 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   21. Végezetül a kérelmező panaszolta, hogy a számára megítélt   kártérítési összeg Legfelsőbb Bíróság általi csökkentése tulajdontól való   megfosztásnak minősül, amely sérti az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.   Cikkét. A Bíróság azonban meggyőződött arról, hogy a panasz semmilyen   jogsértést nem tár fel a kérelmező Egyezményben biztosított jogai   vonatkozásában, mivel önkényességnek nincs jele az ügyben, amely   magánfelek közötti jogvitával volt kapcsolatos. Ezért megalapozatlanság   miatt ezt a panaszt is el kell utasítani az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4.   bekezdése alapján.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Kár   23. A kérelmező 140000 euró vagyoni és 28000 euró nem vagyoni   kártérítést követelt.   24. A Kormány vitatta az igényt.   MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon a Bíróság 8000 eurót ítél meg a kérelmező számára   ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező további 8000 eurót kért a hazai bíróságok előtti eljárás   során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   27. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.   28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a   költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok   ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve   ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti   kritériumokra figyelemmel, a Bíróság elutasítja a hazai eljárással   kapcsolatos költségtérítési igényt.   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az első eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a   kérelem többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   MRÚZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 14-én, a   Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök