32763/03

LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   KOCSIS LÁSZLÓ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (32763/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 25.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   A Kocsis László kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. április 4-én tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (32763/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kocsis László (a “kérelmező”) 2003. szeptember 15-én terjesztett a Bíróság   elé.   2. A kérelmezőt Nemes M. Komáromban praktizáló ügyvéd képviselte.   A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 9-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt az   alperes Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1957-ben született és Ácson, Magyarországon él.   5. 1993 áprilisában pénzhamisítás és más bűncselekmények vádjával   büntetőeljárás indult a kérelmező és társai ellen.   6. 1994. december 6-án vádemelésre került sor.   LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   7. A Tatabányai Városi Bíróság 1995. április 20-án és 21-én, május 9-én   és június 13-án tárgyalásokat tartott. A június 13-i tárgyaláson a bíróság   elrendelte a nyomozás folytatását. 1995. szeptember 7-én és október 27-én,   valamint az1995 december 7-i, 1996. június 4-i és november 13-i   tárgyalásokon meghosszabbították a nyomozás lezárásának határidejét.   Egyidejűleg nemzetközi jogsegély iránti kérelmet terjesztettek a szlovák   hatóságok elé.   8. 1997. április 17-én, október 7-én, november 13-án és december 11-én   további tárgyalásokra került sor. Az 1998. január 22-i tárgyaláson két   vádlott tekintetében elkülönítette az ügyet, figyelemmel arra, hogy az   érintettek külföldön tartózkodnak. 1998. január 29-én újabb tárgyalásra   került sor.   9. 1998. február 4-én a Városi Bíróság robbanószerrel való visszaélés   bűntette miatt elítélte a kérelmezőt és tíz hónap szabadságvesztésre ítélte,   melynek végrehajtását két évre felfüggesztette.   10. 2000. március 20-án a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság   alapvetően eljárásjogi hiányosságok miatt hatályon kívül helyezte az   ítéletet, visszautalta az elsőfokú bíróság elé, és elrendelte az eljárás soron   kívüli lefolytatását.   11. A megismételt eljárásban jogszabályi változás folytán az ügy a   Megyei Bíróság elsőfokú hatáskörébe került át.   12. A Megyei Bíróság 2001. február 7-én, valamint június 26-án, 27-én   és 28-án tárgyalásokat tartott. A június 28-i tárgyaláson a bíróság   orvosszakértőt rendelt ki. 2001. szeptember 27-én újabb tárgyalásra és újabb   szakértő kirendelésére került sor.   13. 2002. március 1-én, április 12-én, augusztus 30-án, november 22-én   és december 20-án í bíróság újabb tárgyalásokat tartott.   14. A bíróság 2003. január 22-én, február 25-én és május 9-én további   tárgyalásokat tartott; 2003. május 22-én robbanószerrel való visszaélés   bűntettében bűnösnek találta   a kérelmezőt,   s nyolc hónap   szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását egy évre felfüggesztette. A   kérelmező vonatkozásában az ítélet ugyanezen a napon jogerőssé vált.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   15. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül...hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   16. A Kormány vitatta az állítást.   17. A figyelembe veendő időszak 1993 áprilisában kezdődött és 2003.   május 22-én ért véget. Ilyen módon két bírósági szinten több mint tíz évig   tartott.   A. Elfogadhatóság   18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező magatartása,   valamint a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and   Sassi v. France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).   20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).   21. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben mindkét eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű   idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   23. A kérelmező vagyoni és nem vagyoni kártérítésként összesen 5 millió   forintot1 követelt.   24. A Kormány vitatta az igényt.   25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon 8.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.   C. Késedelmi kamat   27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   EUR 19,000   LÁSZLÓ KOCSIS v. HUNGARY JUDGMENT   2. Megállapítja, hogy az   Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   8.000 eurót (nyolcezer euró) és az ezen összeget terhelő adók összegét kell   kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott   átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 25-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető