32768/03

CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (32768/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. március 28.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Csáky kontra Magyarország ügyben   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   M. UGREKHELIDZE,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIAE, bírák   és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes,   2006. március 7-én tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (32768/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Csáky Gyula Zsigmond (a “kérelmező”) 2003. július 21-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőt apja, Csáky I képviselte. A Magyar Kormányt (a   “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az Igazságügyi Minisztérium   Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 7-én a Bíróság részben elfogadhatatlannak nyilvánította   a kérelmet, s úgy határozott, hogy közli a kérelmező előzetes   fogvatartásának állítólagos elhúzódásával kapcsolatos panaszt   a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1977-ben született és Budapesten él.   5. 2002. február 26-án zsarolás gyanúja alapján – amelyet állítólagosan   az előző napon követtek el – büntetőeljárás indult a főiskolai hallgató   kérelmező ellen. 2002. február 27-én őrizetbe vették a kérelmezőt.   CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT   6. 2002. február 28-án a Budapesti Rendőrfőkapitányság kihallgatta a   kérelmezőt, s közölte vele, hogy ellene és másik három terhelt ellen egy   bizonyos K. úr elzárásában és megverésében való részvétel, továbbá hamis   adósságelismerő nyilatkozat K. úr általi aláírása kikényszerítésének a   gyanúja alapján indult büntetőeljárás, amely magatartás a büntető   törvénykönyv 175. és 323. szakasza alapján büntetendő.   7. 2002. február 27. és 2003. március 21. között a terhelteket több ízben   kihallgatták; továbbá, a terhelteket több alkalommal szembesítették   egymással, illetve az áldozattal. A kérelmezőt ezen időszakban ötször   hallgatták ki. Szintén ezen időszakban összesen 14 alkalommal a rendőrség   meghallgatott 17 tanút és az áldozatot. Továbbá, toxikológus, vérgenetikus,   ujjlenyomat-szakértő, igazságügyi orvosszakértő és tárgyi bizonyíték   szakértő kirendelésére is sor került.   A rendőrség bankoktól,   telefontársaságoktól, a földhivataltól és a személygépkocsi-nyilvántartótól   gyűjtött be bizonyítékot.   8. Közben, 2002. március 2-án, szökés és elrejtőzés veszélyére   hivatkozva a Pesti Központi Kerületi Bíróság elrendelte a kérelmező   előzetes letartóztatásba helyezését, különösen arra a tényre figyelemmel,   hogy a kérelmező már több mint két éve nem a bejegyzett lakhelyén élt. A   Kerületi Bíróság továbbá összejátszás veszélyére is hivatkozott. 2002.   március 11-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését.   9. A kérelmezőt meghatalmazott védőügyvéd képviselte, s kezdetben a   rendőrség Gyorskocsi utcai Fogdaszolgálati Osztályán tartották fogva. Az   előzetes fogvatartást a Kerületi Bíróság szökés, elrejtőzés és összejátszás   veszélyére hivatkozva 2002. március 26-án és május 24-én   meghosszabbította. E határozatokat a Fővárosi Bíróság 2002. április 30-án,   illetve június 12-én helybenhagyta. A bíróságok úgy vélték, hogy   a bűncselekmény tárgyi súlya önmagában is elegendő a szökés és elrejtőzés   veszélyének megállapításához.   10. 2002. augusztus 9-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező   szabadlábra helyezés iránti kérelmét. 2002. szeptember 10-én a bíróság   fellebbviteli tanácsa elutasította a kérelmező fellebbezését. 2002.   szeptember 15-én előterjesztett újabb panasza eredménytelen volt.   11. 2002. szeptember 27-én a kérelmező előzetes letartóztatását újból   meghosszabbították, alapvetően a szökés és elrejtőzés veszélyére   hivatkozva. A bíróság megjegyezte, hogy az összejátszás veszélye csökkent,   mivel a kérelmező beismerte a bűncselekmény elkövetését.   12. Közben, 2002 júliusától kezdődően a kérelmező magatartása egyre   kiszámíthatatlanabbá vált; egy alkalommal egyik zárkatársát is megtámadta.   júliusában és októberében, továbbá 2003 júliusában, augusztusában és   szeptemberében a kérelmezőt több alkalommal rövid időszakokra az   Igazságügyi Elmemegfigyelő Intézetbe (IMEI) utalták abból a célból, hogy   elmeállapotát pszichiáter szakértők figyeljék meg. Végül megállapítást   nyert, hogy a kérelmező pszichózisban szenved.   CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   13. 2002. december 18-án és 2003. január 17-én a 2002. októbertől a   Budapesti Büntetésvégrehajtási Intézetben fogva tartott kérelmező ismételt   szabadlábra helyezés iránti kérelmeit elutasították.   14. 2003. február 27-én és június 26-án a Legfelsőbb Bíróság   meghosszabbította a kérelmező fogva tartását szökés és elrejtőzés   veszélyére hivatkozva.   15. Egyre zavartabb elmeállapota miatt 2003. április 14-én a kérelmező   ügyét elkülönítették társai ügyétől.   16. 2003. július 24-én a Fővárosi Bíróság óvadék ellenében szabadlábra   helyezte a kérelmezőt. 2003. augusztus 11-én a Fővárosi Ítélőtábla hatályon   kívül helyezte a határozatot azzal az indoklással, hogy a bűncselekmény   tárgyi súlya miatt fennállt a szökés és elrejtőzés veszélye.   17. 2003. szeptember 24-én lezárult a kérelmező elleni nyomozás. A   nyomozati anyag, amelyet 2003. október 20-án ismertettek a kérelmezővel,   mintegy 1500 oldalt tett ki.   18. 2003. október 17-től a kérelmező előzetes fogva tartását állapotának   kezelése céljából az IMEI-ben foganatosították, mivel ekkorra   megállapítást nyert krónikus paranoid szkizofréniája. A kérelmező apja által   előterjesztett panaszokra adott válaszában a Legfőbb Ügyészség Büntetés-   végrehajtási Felügyeleti Osztálya közölte, hogy a kérelmező egészségügyi   okokból került az IMEI-be, mivel a Budapesti Büntetés-végrehajtási   Intézetben pszichotikus tüneteket mutatott; hogy a vizsgálatok nyomán az   IMEI további kezelést tartott szükségesnek; s hogy igazságügyi   orvosszakértők ismételten megvizsgálták a kérelmezőt. 2003. december 9-   én a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a kérelmező IMEI-ben történő fogva   tartását.   19. 2003. október 28-án és december 3-án a Fővárosi Bíróság ismét   meghosszabbította a kérelmező fogva tartását azon az alapon, hogy a   bűncselekmény tárgyi súlya miatt fennállt a szökés és elrejtőzés veszélye. E   határozatokat 2003. november 24-én, illetve 2004. február 2-án a Fővárosi   Ítélőtábla helybenhagyta.   20. 2003. december 1-én vádirat benyújtására került sor. A kérelmezőt a   2003. évi II. törvénnyel módosított büntető törvénykönyv 170. és 175./A   szakasza alapján büntetendő, súlyos testi sértésben és emberrablásban való   bűnrészességgel vádolták meg.   21. 2004. február 11-én újabb pszichiáter szakértő kirendelésére került   sor. 2004. március 4-én a szakértő arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a   kérelmező hosszabb ideig tartó megfigyelése szükséges.   22. 2004. május 24-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező   ismételt, óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés iránti kérelmét.   2004. július 8-án a Fővárosi Ítélőtábla elutasította fellebbezését.   23. 2004. július 15-én az IMEI előterjesztette a kérelmező mentális   állapotával kapcsolatos észrevételeit. 2004. szeptember 14-én az   igazságügyi szakértő előterjesztette szakvéleményét.   CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT   24. A kérelmezőt 2004. október 19-én az IMEI-ből elbocsátották.   Előzetes fogva tartását megszüntették, és lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek   el vele szemben.   25. A Fővárosi Bíróság elrendelte a kérelmező további pszichiátriai   vizsgálatát. Mivel a 2004. decemberi vizsgálaton nem jelent meg, 2005.   március 1-re kellett új vizsgálati időpontot kitűzni.   26. Az igazságügyi pszichiáter megállapításaira támaszkodva 2005.   június 14-én a Fővárosi Bíróság felfüggesztette az eljárást, mivel a   kérelmező alkalmatlan volt arra, hogy törvény előtt feleljen tettéért.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 5. CIKKE 3. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   27. A kérelmező az Egyezmény 5. Cikkének 3. bekezdése alapján   panaszolta előzetes fogvatartásának túlzott hosszát. Az 5. Cikk 3. bekezdése   kimondja:   “E Cikk 1. c) bekezdésének rendelkezésével összhangban letartóztatott   vagy őrizetbe vett minden...személynek joga van arra, hogy ésszerű   határidőn belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra   helyezzék. A szabadlábra helyezés olyan feltételekhez köthető, amelyek   biztosítják a tárgyaláson való megjelenést.”   28. A Kormány vitatta az állítást.   A. Elfogadhatóság   29. A Bíróság megjegyzi, hogy a jelen panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért a panaszt elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   30. A kérelmező előterjesztette, hogy fogva tartása ésszerűtlenül hosszú   ideig elhúzódott, s az emiatt elszenvedett feszültség eredményezte   pszichiátriai állapotát.   CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   31. A Kormány fenntartotta, hogy a kérelmező fogva tartása nem lépte   túl azt a tartamot, ami az adott körülmények között szükséges volt a   hatóságok számára azon bűncselekmény feltárásához, amelynek   elkövetésével   a kérelmezőt   megvádolták.   Fogva   tartásának   meghosszabbításakor a hazai bíróságok releváns és elégséges okokra   hivatkoztak.   32. A Bíróság megismétli, hogy a fogva tartás tartamának ésszerű volta   nem ítélhető meg elvontan. Hogy egy vádlott fogva tartása ésszerű-e-e, azt   minden esetben az ügy egyedi vonásai alapján kell eldönteni. A fogva tartás   fenntartása egy adott ügyben akkor lehet igazolt, hogyha a közérdek valódi   követelményének olyan specifikus jelei léteznek, amelyek az ártatlanság   vélelme elvének ellenére súlyosabban esnek latba, mint az Egyezmény 5.   Cikkében lefektetett, az egyéni szabadság tiszteletben tartását előíró szabály   (ld. többek között Labita v. Italy [GC], no. 26772/95, §§ 152 et seq., ECHR   2000-IV).   33. Elsődlegesen a nemzeti ítélkező szervek feladata annak biztosítása,   hogy egy adott ügyben a vádlott előzetes fogva tartásának tartama ne   haladja meg az ésszerű időt. Ennek érdekében – kellő figyelemmel az   ártatlanság vélelmének elvére – a nemzeti ítélkező szerveknek meg kell   vizsgálniuk a fent említett, az 5. Cikkben foglalt szabálytól való eltérést   igazoló közérdek követelményének fennállása mellett vagy ellen szóló   érveket, s azokat bele kell foglalniuk a szabadlábra helyezés iránti   kérelmekkel kapcsolatos határozatokba. A Bíróságnak alapvetően az e   határozatokban felhozott alapok, továbbá a kérelmező által állított, jól   dokumentált tények alapján kell eldöntenie, hogy az 5. Cikk 3. bekezdését   megsértették-e (ld. Muller v. France, judgment of 17 March 1997, Reports   of Judgments and Decisions 1997-II, p. 388, § 35).   34. Az arra irányuló alapos gyanú fennállása, hogy a fogva tartott   követette el a bűncselekményt, elengedhetetlen, de bizonyos idő eltelte után   már nem elegendő feltétel a fogva tartás fenntartásának törvényességéhez.   Így a Bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy az ítélkező szervek által   felhozott többi alap igazolja-e a szabadságtól való megfosztást. Hogyha   ezen alapok “relevánsak” és “elégségesek”, akkor a Bíróságnak még arról is   meg kell győződnie, hogy a nemzeti hatóságok “különös gondossággal”   jártak el az eljárás levezetésekor (ibid.).   35. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezőt 2002. február 27-től   2004. október 19-ig tartották fogva, azaz több mint két évig és hét hónapig.   A Bíróság megjegyzi, hogy kezdetben a kérelmező fogva tartásának legfőbb   indoka a szökés és elrejtőzés, s kisebb mértékben az összejátszás veszélye   volt. A Bíróság meggyőződött arról, hogy a nyomozás ezen szakaszában az   arra irányuló alapos gyanú, hogy a kérelmező követte el a szóban forgó   súlyos bűncselekményt, igazolta fogva tartását annak biztosítása érdekében,   hogy az igazságszolgáltatás rendelkezésére álljon.   CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT   36. Azt követően azonban, hogy a nyomozás 2003. szeptember 24-én   lezárult, az összejátszás veszélyére már nem lehetett hivatkozni. A   kérelmező fogva tartása fenntartásának fennmaradt indokát, nevezetesen a   szökés és elrejtőzés veszélyének fennállását annak fényében kell   megvizsgálni, hogy a kérelmezőt 2003. október 17-én az IMEI-be vitték át,   ahol diagnosztizálták krónikus paranoid szkizofréniáját. Megfigyelése és   kezelése ebben az intézetben több mint egy évig tartott. A Bíróság   véleménye szerint a hazai bíróságoknak a kérelmező súlyos pszichiátrikus   állapotának fényében kellett volna értékelniük a kérelmező szökésének és   elrejtőzésének veszélyét, s meg kellett volna fontolniuk a kérelmező polgári   intézményben történő elhelyezését, annál is inkább, mert az IMEI-be   szállítást megelőzően már több mint másfél éve fogva tartották a   kérelmezőt. Ehelyett a bíróságok annak megismétlésére szorítkoztak, hogy a   bűncselekmény tárgyi súlya miatt fennállt a kérelmező szökésének és   elrejtőzésének a veszélye. A Bíróság ezt az adott körülmények között nem   tartja valószínűnek. A teljes időtartamra figyelemmel a Bíróság nincs   meggyőződve arról, hogy a kérelmező előzetes fogva tartása, különösen   2003. október 17. után, igazolt volt.   37. Ezért az Egyezmény 5. Cikkének 3. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   38. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek   megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak   részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos   elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   39. A kérelmező összesen 8.182 eurót (EUR) kért igazságos   elégtételként, amely megfelel a fogva tartása alatt általa állítólagosan   elszenvedett anyagi veszteségnek.   40. A Kormány előterjesztette, hogy az Egyezmény megsértésének a   megállapítása önmagában elegendő igazságos elégtételt jelent.   41. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon ítélve a Bíróság 2.500 eurót ítél meg számára nem vagyoni kár   tekintetében.   CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Költségek és kiadások   42. A kérelmező továbbá 3.971 eurót kért a hazai bíróságok előtt   felmerült költségek megtérítésére. Ez az összeg megegyezik az ügyvédje   számára 2002. július 3-án kifizetett ügyvédi munkadíjjal.   43. A Kormány nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben.   44. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a Bíróság nincs meggyőződve arról, hogy a megtéríttetni   kívánt ügyvédi munkadíj a megállapított jogsértés következményeként   merült fel, ezért ezt az igényt elutasítja.   C. Késedelmi kamat   45. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. A kérelem többi részét elfogadhatónak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 5. Cikkének 3. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár   tekintetében 2.500 eurót (kétezer ötszáz euró), továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában,   a kifizetéskor   alkalmazott   átváltási   árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. március 28-án került   kiküldésre.   J.-P. COSTA   Elnök   S. NAISMITH   Hivatalvezető-helyettes