32783/03

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   KALMÁR kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (32783/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. október 3.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   A Kalmár kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. szeptember 12-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (32783/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Kalmár László magyar   állampolgár 2003. augusztus 16-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) dr. Höltzl Lipót képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a   Kormánnyal a panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján   úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen   vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1960-ban született és Budapesten él.   A. Polgári per   5. 1996. január 23-án a kérelmező személyiségi jogai megsértésének   megállapítása céljából keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságnál Budapest   KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   Főváros VII. kerületi Önkormányzat ellen, mert az Önkormányzat egyes   tisztviselői valótlan állításokat tettek róla a sajtóban.   6. 1996. január 26-án a Fővárosi Bíróság a keresetet áttette a Pesti   Központi Kerületi Bírósághoz. 1996. október 10-én a kérelmező keresetét   kiterjesztette, majd november 20-án újabb alperesek perbe vonását   indítványozta. A Kerületi Bíróság 1997. január 10-én egy ugyanazon   tárgyban már folyamatban lévő per iratainak megküldését kérte egy másik   bíróságtól. Az iratok megküldésére a per befejezését követően, 1998.   szeptember 22-én került sor.   7. 1999. április 26-án, 2000. február 2-án, június 14-én, november 29-én   és 2002. június 24-én a Kerületi Bíróság tárgyalást tartott.   8. 2003. június 30-án a bíróság a kérelmező keresetének összefoglalását   kérte.   9. A 2004. szeptember 2-ra és december 7-re kitűzött tárgyalást el kellett   halasztani. Közben, 2004. október 6-án, a Fővárosi Bíróság elutasította a   kérelmező 2003. október 8-án előterjesztett kizárási indítványát.   10. 2005. március 22-én, június 27-én és november 3-án további   tárgyalásokra került sor. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.   B. Büntető per   11. 1994. január 25-én rongálás vétsége miatt nyomozást rendeltek el a   kérelmező ellen. Hamis vád, továbbá hamis tanúzásra felhívás kísérlete   miatt is nyomozás indult ellene. 1994. július 20-án valamint 1995.   szeptember 19-én vádindítvány benyújtására került sor. Egy másik hamis   váddal kapcsolatos ügyben 1995. december 21-én nyújtottak be   vádindítványt. A (korábbi) büntetőeljárásról szóló törvény 146. § (6)   bekezdése alapján a kérelmezőnek joga volt arra, hogy a vádiratokból   példányt kapjon.   12. 1995. október 16-án, valamint 1996. január 4-én és március 20-án a   Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalást tartott. 1996. december 28-i és   június 21-i határozataival a bíróság egyesítette a három ügyet.   13. Az ügyet tárgyaló bírák elfogultságával kapcsolatos eljárásjogi vitát   követően – amely 1997. november 19-én kezdődött – 1999. március 1-én a   Legfelsőbb Bíróság a Budakörnyéki Bíróságot jelölte ki az eljárás   lefolytatására.   14. 1999. július 28-án egy másik ügyben 11 rendbeli hamis vád bűntette   és vétsége miatt vádiratot nyújtottak be a kérelmező ellen. 2000. január 27-   én a bíróság egyesítette a kérelmező ellen folyamatban lévő ügyeket.   15. 2000. április 20-án, augusztus 28-án és november 17-én a Kerületi   Bíróság tárgyalást tartott, amelyen csak eljárásjogi lépésekre került sor. A   2001. január 25-i tárgyaláson a bíróság öt tanút meghallgatott, majd 2001.   január 31-én ítéletet hozott, amelyben a hamis tanúzásra felhívás kivételével   KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   – amely miatt megrovásban részesítette a kérelmezőt – az összes vád alól   felmentette a kérelmezőt. Bár egy olyan tanú, (M. úr) akinek a vallomása a   hamis tanúzásra felhívás elkövetése szempontjából releváns lehetett volna   nem volt fellelhető, s három további beidézett tanú nem jelent meg a   tárgyaláson, a bíróság meggyőződött arról, hogy a kérelmező bűnösségét   minden kétséget kizáróan bizonyította M. úr nyomozás során tett   tanúvallomása, s azok a levelek, amelyekben a kérelmező a vád tárgyává   tett kijelentést tette.   16. Az ügyész fellebbezése nyomán 2001. november 27-én a Pest   Megyei Bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és a kérelmezőt   bűnösnek mondta ki 1 rb. hamis vád bűntettében (amely három évig terjedő   szabadságvesztéssel büntethető), és 1 rb. hamis tanúzásra felhívás   vétségében. E cselekmények elkövetése miatt kumulatív büntetésként   30.000 Ft1 pénzbüntetésre ítélte a kérelmezőt. Az ítélet indoklása szerint: ”A   másodfokú bíróság további enyhítő tényezőként értékelte az igen jelentős   időmúlást [a bűncselekmény elkövetése óta]…”   17. A kérelmező felülvizsgálati kérelme nyomán 2003. június 12-én a   Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta az ügyet, és helybenhagyta a másodfokú   ítéletet. Az ügy érdemének részletes és terjedelmes elemzése során   megállapította, hogy a kérelmező elítélése indokolt volt.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   18. A kérelmező panaszolta, hogy   a polgári eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   19. A Kormány vitatta a panaszt.   20. A figyelembe veendő időszak 1996. január 23-án kezdődött és még   nem ért véget. Ilyen módon egy bírósági szinten több mint tíz éve és hét   hónapja tart.   Megközelítőleg 110 €   KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   A. Elfogadhatóság   21. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   22. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között   Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   23. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   24. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   25. A kérelmező azt is panaszolta, hogy az ellene lefolytatott   büntetőeljárás is ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott.   26. A Bíróság úgy érvelt, hogy a kérelmező ebben a vonatkozásban nem   állíthatja magáról, hogy az Egyezményben számára biztosított jogok   tekintetében jogsértés áldozata, mivel a Fővárosi Bíróság kifejezetten   elismerte az eljárás szokatlan mértékű elhúzódását, s jogorvoslatban   részesítette a kérelmezőt azáltal, hogy büntetését jelentősen csökkentette.   Mindenesetre a hatóságok a megkívánt szorgalommal jártak el az ügyben,   KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   amely a négy eljárás egyesítése miatt bonyolult volt. A kérelmező vitatta   ezen állításokat.   27. A Bíróság megjegyzi, hogy a Fővárosi Bíróság figyelembe vette a   jelentős időmúlást, ami azon bűncselekmények elkövetése óta következett   be, amelyek elkövetése miatt a kérelmezőt elítélték, s hogy ez volt az egyik   indoka annak, hogy a kérelmező kumulatív büntetésként még a két   bűncselekmény egyike tekintetében kiszabható törvényi minimumnál is   enyhébb büntetést kapott. Ennek fényében a Bíróság úgy találja, hogy a   kérelmező megfelelő jogorvoslatban részesült az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdése alapján őt megillető, az ésszerű időn belüli tárgyalással   kapcsolatos jog állítólagos megsértése miatt. Ilyen módon az Egyezmény   34. cikke szerinti értelemben már nem tekinthető a 6. cikk 1. bekezdése   tekintetében jogsértés áldozatának. Ezért a panasz nyilvánvalóan   megalapozatlan a 35. Cikk 3. § szerinti értelemben, s a panaszt az   Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani (ld. Morby v.   Luxembourg (dec.), no. 27156/02, ECHR 2003-XI; Lie and Bernsten (dec.),   no. 25130/94; Kovács Tamás v. Hungary, no. 67660/01, 2004. szeptember   28., 26. §).   28. A kérelmező a meghozott határozatokat is panaszolta. Különösen azt   terjesztette elő, hogy elítélése megalapozatlan volt, mert a bíróságok a   releváns tanúvallomások töredékét hallgatták csak meg, hogy a hamis   tanúzásra felhívás vádjáról csak a 2000. április 20-i tárgyaláson értesült, s   hogy ezt a vádat a bíróságok úgy tartották fenn, hogy egyetlen tanút sem   hallgattak meg. A kérelmező a 6. Cikk 1. és 3. bekezdésére hivatkozott. A 3.   bekezdés releváns része kimondja:   „Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább -   arra, hogy   a) a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért,   és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és   indokairól;   b) rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és   eszközökkel;…   d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen   a vád tanúihoz és   kieszközölhesse, a mentő tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan   feltételek mellett, mint ahogy   kihallgatják;…”   a vád tanúit megidézik, illetve   29. A büntetőeljárás tisztességes voltát illetően, amennyiben a   kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a bizonyítékok hazai bíróságok   általi értékelését és az eljárás eredményét érinti, úgy a Bíróság megismétli,   KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   hogy az Egyezmény 19. Cikkének megfelelően feladata a Szerződő   Államok által az Egyezménnyel kapcsolatban tett vállalások tiszteletben   tartásának biztosítása. Különösen nem feladata a Bíróságnak, hogy a   nemzeti hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és jogbeli   tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e tévedések az Egyezményben   védett jogokat és szabadságokat sérthetik. Továbbá, miközben az   Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot,   semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy   értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti   jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk (ld. többek között   García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999, Reports of   Judgments and Decisions 1999-I, 98-99. o, 28. §).   30. A jelen ügyben az ügyiratok alapján nincs jele annak, hogy a   bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyéb módon   tisztességtelen lett volna. A Bíróság különösen azt jegyzi meg, hogy a hamis   tanúzásra felhívás vádját tartalmazta az 1995. szeptember 19-én benyújtott   vádindítvány, amelynek egy példánya megillette a kérelmezőt. A kérelmező   nem valószínűsítette azt az állítását, hogy e vádról csak 2000 áprilisában   értesült. Továbbá, elítélését követően a kérelmezőnek lehetőségében állt,   hogy az e vád miatti elítélését megtámadja a Fővárosi és a Legfelsőbb   Bíróság előtt, amelyek mindegyike felülvizsgálta az ügy egészét. Továbbá, a   Bíróság megismétli, hogy a 6. Cikk nem értelmezhető úgy, mint ami   végtelen számú tanú beidéztetésének a jogát biztosítja a terhelt számára. Az   adott körülmények között a Bíróság meggyőződött arról: az a tény, hogy a   bíróság öt tanút hallgatott meg, s egyértelmű okirati bizonyítékok alapján   hamis tanúzásra felhívás miatt elítélte a kérelmezőt, nem tette   tisztességtelenné   az   eljárást.   Ebből   következően   nyilvánvaló   megalapozatlanság miatt az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4. bekezdése   alapján ezeket a panaszokat is el kell utasítani.   KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   31. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek   megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak   részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos   elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   32. A kérelmező 10.000 eurót (EUR) követelt nem vagyoni kár   tekintetében.   33. A Kormány vitatta az igényt.   34. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett, s   hogy a teljes igényelt összeget meg kell ítélni számára.   B. Költségek és kiadások   35. A kérelmező további 100 eurót kért a Bíróság előtt felmerült   költségek és kiadások tekintetében.   36. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdésben.   37. A Bíróság úgy véli, hogy a teljes igényelt összeget meg kell téríteni   a kérelmező számára.   C. Késedelmi kamat   38. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. A polgári eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   panasz többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   10.000 eurót (tízezer euró), költségek és kiadások tekintetében 100 eurót   (száz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell kifizetnie   az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott átváltási   árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. október 3-án került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető