33068/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (33068/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2010. július 6.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Turán kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Kristina Pardalos,   Guido Raimondi, bírák   és Stanley Naismith, Hivatalvezető-helyettes   2010. június 15-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (33068/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy   magyar állampolgár, Turán Tünde („a kérelmező”) 2005. szeptember 8-án   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Boldizsár B., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte.   A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte   az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. A kérelmező azt állította, hogy az ügyvédi irodájában a rendőrség által   lefolytatott házkutatás jogellenes volt, s megsértette az Egyezmény 8. Cikke   szerinti értelemben vett „lakás” tiszteletben tartásához való jogát.   4. 2008. március 11-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   5. A kérelmező 1963-ban született és Budapesten él.   TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. A kérelmező ügyvéd. 2004 szeptemberében a Budakörnyéki Bíróság a   Büntetőeljárásról szóló törvény 149. § (4) és (5) bekezdése alapján a   kérelmező ügyvédi irodájában házkutatás lefolytatását, valamint a   kérelmező egyik ügyfelével – az illegális pénzügyi tevékenységgel   gyanúsított A. F.-fel – kapcsolatos iratok lefoglalását rendelte el.   7. 2004. október 20-án a rendőrség házkutatást folytatott le a kérelmező   irodájában. A házkutatás egy ügyész jelenlétében 9.45-től 12.55-ig tartott. A   kérelmező csak 10.25-kor érkezett a helyszínre.   8. A Kormány azt állította, hogy a kérelmező megérkezéséig egy másik   ügyvéd, a szomszédos, de önálló ügyvédi irodában praktizáló dr. M., volt   jelen. A kérelmező azt állította, hogy dr. M. a házkutatás során nem   tartózkodott a kérelmező irodájában, s nem képviselte a kérelmezőt. A   benyújtott dokumentumok tanúsága szerint dr. M.-t formálisan nem   rendelték ki a kérelmező érdekeinek védelmére, s a házkutatási   jegyzőkönyvet sem ilyen minőségben írta alá. Továbbá, a felek beadványai   eltértek azt illetően, hogy a rendőrség az irodában tárolt valamennyi   dokumentumot, vagy csak az A.F.-fel kapcsolatos dokumentumokat   foglalta-e le.   9. Ezt követően a kérelmező panaszt tett az állítólagosan törvénytelen   házkutatás, s az irodában talált összes dokumentum válogatás nélküli   lefoglalása ellen.   10. 2004. november 5-én az ügyészség elutasította az állítólagosan   törvénytelen házkutatással kapcsolatos kérelmezői panaszt. A kérelmező   fellebbezett.   11. 2004. november 25-én a Budakörnyéki Bíróság elrendelte azon   dokumentumok visszaszolgáltatását, amelyek nem álltak kapcsolatban a   gyanúsított ügyével.   12. 2005. május 19-én a Pest Megyei Főügyészség megváltoztatta a   2004. november 5-i határozatot, s megállapította, hogy a házkutatás   törvénytelen volt annyiban, hogy sem a kérelmező, sem jogi képviselője   nem volt jelen. A Főügyészség észrevételezte, hogy dr. M. nem tekinthető a   kérelmező érdekeinek képviseletére kirendelt személynek; az eljáró hatóság   nem rendelte ki dr. M.-t erre a célra. A Főügyészség azonban azon a   véleményen volt, hogy a törvényességet a Budakörnyéki Bíróság 2004.   november 25-i határozata helyreállította.   II. RELEVÁNS HAZAI JOG   13. A Büntetőeljárásról szóló törvény 149. § (4) és (5) bekezdése szerin a   házkutatást rendszerint az érintett jelenlétében kell elvégezni. Ha a   házkutatáson az érintett, illetőleg a képviselője nincs jelen, akkor az érintett   érdekeinek védelmére olyan személyt kell kirendelni, akiről alaposan   feltehető, hogy a házkutatással érintett érdekeit megfelelően   TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   AZ EGYEZMÉNY 8. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   14. A kérelmező azt panaszolta, hogy az irodájában lefolytatott   házkutatás az Egyezmény 8. cikkét megsértve törvénytelen és indokolatlan   volt. Az Egyezmény 8. cikke kimondja:   ”1. Mindenkinek joga van arra, hogy ... lakását ... tiszteletben tartsák.   2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben   avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a   közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy   bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások   jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”   15. A Kormány vitatta az érvet.   A. Elfogadhatóság   16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   17. A Kormány úgy érvelt, hogy a kérelmező a panaszolt intézkedés   során csupán az első 40 percben nem volt jelen. Ez a szabálytalanság   mindenesetre a kérelmező terhére rovandó, akit előre értesítettek a   lefolytatandó házkutatásról, s aki korábbi időpontra ígérte a helyszínre   érkezését. A Kormány véleménye szerint az átkutatott és lefoglalt   dokumentumok körét a nyomozás tárgyát képező bűncselekményi háttér   lehető legalaposabb feltárásának szükségessége határozta meg. A   tisztviselők csak azokat az iratokat foglalták le, amelyekről ésszerűen   feltehető volt, hogy   a büntetőeljárás szempontjából relevánsak.   Összességében a Kormány előadta, hogy a kérelmező magánélet tiszteletben   tartásához fűződő jogába történt beavatkozás nem volt aránytalan.   18. A kérelmező előterjesztette: távolléte alatt dr. M. nem képviselte őt, s   a rendőrség sem rendelte ki dr. M.-t a kérelmező érdekeinek védelmére,   ezért az intézkedés, mint olyan, törvénytelen volt. Továbbá, az iratok   lefoglalása válogatás nélkül történt, s nem korlátozódott az A.F. elleni   üggyel kapcsolatos dokumentumokra. 2005. május 19-én a Pest Megyei   TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Főügyészség mindenesetre megállapította, hogy a házkutatás lefolytatása   törvénysértő volt.   19. A Bíróság észrevételezi: a felek nem vitatták, hogy a kérelmező   ügyvédi irodájának átkutatása az Egyezmény 8. cikkének céljaira   beavatkozást jelentett a kérelmező „lakás” tiszteletben tartásához fűződő   jogába. A Bíróságnak nincs oka arra, hogy eltérően vélekedjék (vö.   Niemietz v. Germany, 16 December 1992, Series A no. 251-B, § 27-38;   Rotaru v. Romania [GC], no. 28341/95, § 42-44, ECHR 2000-V).   20. A Bíróság megismétli, hogy a kérelmező 8. cikk 1. bekezdésében   biztosított jogaiba történt beavatkozás sérti az Egyezményt, ha a   beavatkozás nem felel meg a 8. cikk 2. bekezdésében foglalt feltételeknek.   Ezért azt kell eldönteni, hogy a beavatkozás „törvényben meghatározott”   volt-e, a 2. bekezdésben lefektetett törvényes célt vagy célokat szolgált-e, s   „egy demokratikus társadalomban szükséges” volt-e azon célok eléréséhez.   21. A Bíróság észrevételezi, hogy a magyar Büntetőeljárásról szóló   törvény 149. § (4) és (5) bekezdése szerint a házkutatást rendszerint az   érintett jelenlétében kell elvégezni; ha a házkutatáson az érintett, illetőleg a   képviselője nincs jelen, az érintett érdekeinek védelmére olyan személyt kell   kirendelni, akiről alaposan feltehető, hogy a házkutatással érintett érdekeit   megfelelően védi. A Bíróság megjegyzi, hogy az adott ügyben sem a   képviselő, sem a kérelmező érdekeit képviselő személy nem volt jelen a   házkutatás első, alapvető fontosságú szakaszában. Továbbá, még ha fel is   tesszük, hogy dr. M. jelen volt, a Kormány nem terjesztett elő semmilyen   bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy dr. M. a kérelmező érdekeinek   védelmére kirendelt személy volt. Ilyen körülmények között a Bíróság nem   tehet mást, mint hogy megállapítsa: az intézkedés lefolytatása nem a magyar   jog által előírt módon történt. A Pest Megyei Főügyészség ugyanerre a   következtetésre jutott. A Bíróság ilyen módon meggyőződött arról, hogy az   intézkedés nem állt összhangban a joggal.   Ezért az Egyezmény 8. cikkét megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   23. A kérelmező 15 millió forint1 nem vagyoni kártérítést követelt.   53500 euró   TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   24. A Kormány vitatta az igényt.   25. A Bíróság méltányossági alapon 3.000 eurót ítél meg a kérelmező   számára nem vagyoni kártérítésként.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező további 3,6 millió forintot1 követelt a Bíróság előtti   eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére, amely összeg a   benyújtott ügyvédi megbízási szerződés szerint megfelel az ügyvéd által   kiszámlázható díjnak.   27. A Kormány vitatta az igényt.   28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy a költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel, a Bíróság 1500 euró megítélését tartja ésszerűnek a Bíróság   előtti eljárás tekintetében.   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 8. cikkét megsértették;   3. Megállapítja,   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára   (i) nem vagyoni kár tekintetében 3000 (háromezer) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét,   (ii) költségek és kiadások tekintetében 1500 (ezerötszáz) eurót,   továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét   12800 euró   TURÁN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után.   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. július 6-án, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Stanley Naismith   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök