33552/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MENYHÁRT MÁRIA kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (33552/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2009. október 27.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MENYHÁRT MÁRIA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Menyhárt Mária kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Kristina Pardalos, bírák   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes   2009. október 6-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (33552/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Menyhárt Mária („a kérelmező”) 2005. szeptember 12-   én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Gasztonyi E., Ajkán praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2009. március 30-án a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. Cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1942-ben született és Ajkán él.   5. 1993 novemberében a kérelmező férje pert indított a kérelmező ellen   az Ajka Városi Bíróságon, házasságuk felbontását és a házassági közös   vagyon megosztását kérve a bíróságtól. Több tárgyalást és szakvélemény   beszerzését követően a Városi Bíróság 1997. február 6-án részítéletben   felbontotta a kérelmező házasságát.   6. A kérelmező kérelmére egy másik, a szóban forgó perrel összefüggő   jogvita elbírálásáig az eljárás 1999. január 29. és 2000. augusztus 1. között   MENYHÁRT MÁRIA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   felfüggesztésre került. Számos további tárgyalást és további   szakvélemények beszerzését követően a bíróság 2004. június 8-án   megosztotta a közös vagyont.   7. Fellebbezés nyomán a Veszprém Megyei Bíróság 2005. május 12-én   részben megváltoztatta a határozatot.   A JOG   8.   A kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   foglalt “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt.   9. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak több mint   tizenegy és fél évig tartott. Ezen időszakból le kell vonni azt az egy és fél   évet, ami az eljárás kérelmező által kért felfüggesztésének felel meg. A   fennmaradó időszak azonban két bírósági szinten még így is tíz évet   meghaladó. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá   kell nyilvánítani.   10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,   ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy   véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdését megsértették.   11. Az Egyezmény 41. Cikkére hivatkozva a kérelmező vagyoni   kártérítés tekintetében meg nem határozott összeget, nem vagyoni kártérítés   tekintetében pedig 9100 eurót követelt. A Kormány vitatta az igényeket.   Összegszerűen meghatározott igény hiányában a Bíróság nem tudja   megvizsgálni a vagyoni kártérítés iránti igényt; ezért a Bíróság ezt az igényt   elutasítja. A Bíróság azonban úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt   szenvedett, s ezen az alapon 8000 eurót ítél meg számára.   12. A kérelmező további 500 eurót követelt a Bíróság előtt felmerült   költségek és kiadások megtérítésére, amely összeg különböző,   dokumentumokkal alátámasztott adminisztratív kiadásoknak, fordítási   díjaknak, valamint ügyvédi munkadíjnak felel meg. A Kormány nem   nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban. A Bíróság esetjoga szerint   a kérelmező csak annyiban jogosult költségei és kiadásai megtéríttetésére,   amennyiben bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és szükségszerűen   MENYHÁRT MÁRIA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A Bíróság a teljes kért összeg,   azaz 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.   13. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára   (i) nem vagyoni kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét,   (ii) költségek és kiadások tekintetében 500 (ötszáz) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét   kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után.   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. október 27-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök