33654/06
WyrokETPCz2008-07-22ECLI:CE:ECHR:2008:0722JUD003365406
Analiza orzeczenia
Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.
Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego dotyczącego praw majątkowych naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?Ratio decidendi
Trybunał powtórzył, że rozsądność długości postępowania należy oceniać w świetle szczególnych okoliczności sprawy, biorąc pod uwagę złożoność sprawy, zachowanie skarżącego i właściwych organów oraz stawkę postępowania dla skarżącego. Stwierdził, że nawet po odjęciu okresu zawieszenia postępowania, który uznał za uzasadniony, pozostały czas trwania postępowania (ponad dziesięć lat i dwa miesiące na dwóch instancjach) był nadmierny i nie spełniał wymogu „rozsądnego terminu” z art. 6 ust. 1 Konwencji.Stan faktyczny
Skarżący, Mátyus Kálmán, był stroną postępowania cywilnego wszczętego przeciwko niemu 7 lutego 1994 r. w sprawie dotyczącej ruchomości i nieruchomości. Postępowanie to trwało ponad jedenaście lat i dziesięć miesięcy. Sąd pierwszej instancji (Pesti Központi Kerületi Bíróság) wydał orzeczenie na korzyść skarżącego 6 stycznia 2005 r., a sąd drugiej instancji (Fővárosi Bíróság) oddalił powództwo 17 listopada 2005 r. (doręczone 29 grudnia 2005 r.).Rozstrzygnięcie
Trybunał jednogłośnie: 1. Uznaje skargę za dopuszczalną; 2. Stwierdza naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji; 3. Zasądza na rzecz skarżącego 8000 euro tytułem zadośćuczynienia za szkodę niemajątkową; 4. Oddala pozostałe roszczenia skarżącego dotyczące słusznego zadośćuczynienia.Pełny tekst orzeczenia
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA
MÁSODIK SZEKCIÓ
MÁTYUS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY
(33654/06. sz. kérelem)
ÍTÉLET
STRASBOURG
2008. július 22.
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.
MÁTYUS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
A Mátyus kontra Magyarország ügyben,
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott
ülésén, melynek tagjai voltak:
Françoise Tulkens, Elnök,
Ireneu Cabral Barreto,
Vladimiro Zagrebelsky,
Danutė Jočienė,
Sajó András,
Nona Tsotsoria,
Işıl Karakaş, bírák,
és Sally Dollé, Hivatalvezető,
2008. július 1-i ülésén lefolytatott tanácskozását követően
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:
AZ ELJÁRÁS
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem
(33654/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok
védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy
magyar állampolgár, Mátyus Kálmán (a “kérelmező”) 2006. május 26-án
terjesztett a Bíróság elé.
2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót
képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.
3. 2008. február 13-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy
döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.
A TÉNYEK
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI
4. A kérelmező 1959-ben született és Budapesten él.
5. 1994. február 7-én polgári per indult a kérelmező ellen. A felperes
különböző igényeket terjesztett elő egyes ingó és ingatlan vagyontárgyakkal
kapcsolatban.
6. 1997. március 3. és 1998. november 2. között a bíróság a felperes és
egy harmadik személy között folyamatban lévő per befejezéséig
felfüggesztette az eljárást.
MÁTYUS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
7. 2005. január 6-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság számos tárgyalást
követően a kérelmező javára döntött.
8. 2005. november 17-én a Fővárosi Bíróság elutasította a felperes
keresetét (kézbesítés: 2005. december 29.)
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
9. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”
követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”
10. A Kormány vitatta a panaszt.
11. A figyelembe veendő időszak 1994. február 7-én kezdődött és 2005.
december 29-én zárult le. Ilyen módon több mint tizenegy évig és tíz
hónapig tartott. A Bíróság azonban úgy véli, hogy az ügy körülményei
alapján a per felfüggesztése nem volt ésszerűtlen, ezért annak tartamát – egy
évet és nyolc hónapot – le kell vonni a teljes hosszból. Ilyen módon a
releváns időszak két bírósági szinten több mint tíz év és két hónap.
A. Elfogadhatóság
12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
MÁTYUS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).
15. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az
“ésszerű idő” követelményének.
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA
16. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”
A. Károk
17. A kérelmező 15000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.
18. A Kormány vitatta az igényt.
19. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.
Méltányossági alapon 8000 eurót ítél meg számára ilyen címen.
B. Költségek és kiadások
20. A kérelmező nem terjesztett elő költségtérítés iránti igényt.
C. Késedelmi kamat
21. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,
amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.
MÁTYUS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG
1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését
megsértették;
3. Megállapítja:
(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni
kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá az ezen összeget
terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti
valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank
marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit
elutasítja.
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 22-én, a
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.
Françoise Tulkens
Elnök
Sally Dollé
Hivatalvezető
© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło