35701/04

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ kontra MAGYARORSZÁG   (35701/04 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2005. december 6.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt körülmények beálltával   válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Tóth, Magyar és Tóthné kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   V. BUTKEVYCH,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2005. november 15-én zárt ülésen tartott tanácskozás után   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem   (35701/04. sz.), amelyet az emberi jogok és az alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (“az Egyezmény”) 34. Cikke alapján három   magyar állampolgár, Tóth László Sándor, Magyar Ildikó és Tóth László   Sándorné (“a kérelmezők”) 2004. január 15-én terjesztettek a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (“a Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   1. 2004. október 25-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.   Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és   elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   2. A kérelmezők 1958-ban, 1965-ben, illetve 1958-ban születtek és egy   háztartásban élnek Szegeden, Magyarországon.   TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Az első eljárás   3. Szerény anyagi helyzetére és kiskorú lánya felnevelésének pénzügyi   terheire hivatkozva az első kérelmező 1996. december 16-án rendszeres   nevelési segélyt kért Szeged polgármesterétől. 1997 februárjában kérelmét   elutasították; a kérelmező a felettes közigazgatási szervhez fellebbezett.   1997. április 10-én Szeged Város Önkormányzatának Közgyűlése   helybenhagyta a polgármester határozatát.   4. 1997. május 14-én az első kérelmező pert indított a Szegedi Városi   Bíróság előtt, melyben a Közgyűlés határozatának bírósági felülvizsgálatát   kérte. 1997. október 27-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   által a Szegedi Városi Bíróság és a Csongrád Megyei Bíróság ellen   előterjesztett elfogultsági kifogást.   5. 1998. február 9-én és április 29-én a bíróság tárgyalást tartott. Az első   kérelmező által ismételten előterjesztett elfogultsági kifogásokkal   kapcsolatos eljárást követően 1999. április 2-án az ügy – bírósági   hatásköröket érintő jogszabályi változás miatt – átkerült a Megyei   Bírósághoz.   6. 1999. június 28-án a Megyei Bíróság elutasította a keresetet. 1999.   augusztus 13-án az első kérelmező a Legfelsőbb Bíróság előtt megtámadta a   határozatot. 2000. január 13-án a Legfelsőbb Bíróság beadványa   kiegészítésére hívta fel az első kérelmezőt, aki 2000. február 24-én tett   eleget a felhívásnak. 2001. február 16-án a Legfelsőbb Bíróság úgy   határozott, hogy a beadványt nem felülvizsgálati, hanem fellebbviteli   eljárásban bírálja el.   7. 2001. február 22-én a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az   1999. június 28-i határozatot és az ügyet visszautalta az elsőfokú bíróság   elé.   10. A folytatódó eljárásban a Csongrád Megyei Bíróság bírái   elfogultságot jelentettek be. 2001. november 20-án a Legfelsőbb Bíróság a   Bács-Kiskun Megyei Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására. Ez a bíróság   2002. július 4-én ingyenes jogi képviselőt rendelt ki az első kérelmező   számára.   8. 2002. szeptember 17-én a Bács-Kiskun Megyei Bíróság hatályon   kívül helyezte a Közgyűlés határozatát, és az ügyet visszautalta az elsőfokú   közigazgatási szervhez. Az alperes szerv fellebbezett.   9. 2003. július 9-én a Fővárosi Ítélőtábla tárgyalást tartott, de azon a   felek nem jelentek meg. 2003. szeptember 17-én a Fővárosi Ítélőtábla   helybenhagyta a Megyei Bíróság határozatát.   10. A folytatódó közigazgatási eljárásban 2004. január 13-án megítélték   a kért segélyt az első kérelmező számára. Az első kérelmező által a megítélt   összeggel kapcsolatban előterjesztett fellebbezést   a másodfokú   közigazgatási szerv 2004. május 14-én elutasította.   TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   11. 2004. június 21-én a kérelmező bírósági felülvizsgálatot kért. 2004.   december 13-án a Békés Megyei Bíróság elutasította a keresetet.   B. A második eljárás   12. 2001-ben és 2002-ben a kérelmezők kiskorú gyermekeik nevében   több kérelmet terjesztettek elő Szeged polgármesteréhez egy más típusú   szociális támogatás (gyermekintézményi étkeztetési térítési díj támogatása)   iránt. 2001. július 16-án, illetve 2002. július 11-én kérelmeiket elutasították.   Szeged Város Önkormányzatának Közgyűlése 2001. október 5-én, illetve   2002. szeptember 16-án elutasította fellebbezésüket. A kérelmezők a   Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróságtól   felülvizsgálatát kérték.   a határozat bírósági   13. A Megyei Bíróság 2003. szeptember 15-én elutasította keresetüket   azzal az indokkal, hogy a közigazgatási hatóságok határozatai összhangban   álltak a helyi szabályokkal. E szabályok kizárták a kért támogatás   megadását abban az esetben, ha a támogatás iránt folyamodó – mint a   kérelmező is – más szociális juttatásban (rendszeres gyermekvédelmi   támogatás) már részesült.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE (ELSŐ ELJÁRÁS)   17. A kérelmezők panaszolták, hogy az első eljárás hossza   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság.. ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   18. A Kormány vitatta a panaszt.   19. A figyelembe veendő időszak 1997 februárjában kezdődött és 2004.   december 13-án zárult le. Ilyen módon két közigazgatási és két bírósági   szinten hét évig és tíz hónapig tartott.   TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   14. A Bíróság megjegyzi, hogy a második és a harmadik kérelmező nem   vett részt félként az eljárásban. Ebből következően a 35. Cikk 3. bekezdése   értelmében panaszuk ratione personae összeegyeztethetetlen az Egyezmény   rendelkezéseivel, így a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése   alapján el kell utasítani.   21. Az első kérelmező panasza nem nyilvánvalóan megalapozatlan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Semmilyen más   alapon sem elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   22. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   23. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   24. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely a Bíróságot a   jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos   esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben az eljárás   túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   15. A kérelmezők mindkét eljárás kimenetelét és tisztességtelen voltát,   továbbá a második eljárás elhúzódását is panaszolták.   16. A Bíróság vélelmezi a hazai jogorvoslatok kimerítését és azt, hogy e   panaszok ratione personae összeegyeztethetők az Egyezmény   rendelkezéseivel (v.ö. fenti 20. bekezdés), mert úgy találja, hogy a   kérelemnek ez a része mindenképpen nyilvánvalóan megalapozatlan az   alábbi indokok miatt:   17. Amennyiben a kérelmezők panaszai úgy értendők, hogy azok a   bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét   érintik, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének   megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel   kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen   TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan   elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, ha e   tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.   Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állít fel a bizonyítékok   elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket   elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk   (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28, ECHR   1999-I).   28. A jelen ügyben nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek   volna, vagy hogy az eljárások egyéb módon tisztességtelenek lettek volna.   Továbbá, a második eljárás hosszát illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az   eljárás 2001-ben kezdődött és 2003. szeptember 15-én a Megyei Bíróság   határozatával zárult le. Tartama – két közigazgatási és egy bírósági szinten   kevesebb, mint három év – nem lépte túl az “ésszerű időt”.   29. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján   el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   30. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   31. Az első kérelmező 2000 euró nem vagyoni kár megtérítését   követelte.   32. A Kormány vitatta az igényt.   33. A Bíróság úgy véli, hogy az első kérelmező nem vagyoni kárt   szenvedett. Méltányossági alapon ítélve a kért összeget teljes egészében   megítéli számára.   B. Költségek és kiadások   34. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   TÓTH, MAGYAR ÉS TÓTHNÉ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   C. Késedelmi kamat   35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az első eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt az első kérelmező   tekintetében elfogadhatónak,   a kérelem többi részét pedig   elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az   Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár   tekintetében 2000 eurót (kétezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. december 6-án a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.P. COSTA   elnök