36739/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   WOLFGÉHER ÉS TURULA kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (36739/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2009. november 3.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   WOLFGÉHER ÉS TURULA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Wolfgéher és Turula kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Kristina Pardalos, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető   2009. október 13-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (36739/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján három   magyar állampolgár, Wolfgéher György, Wolfgéher Györgyné és Turula   Kálmánné („a kérelmezők”) 2005. október 7-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőket Probstner I., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte.   A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl L. Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2009. április 1-jén a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. Cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1957-ben, 1959-ben,   illetve 1929-ben születtek és Budapesten élnek. Az első és a második   kérelmező házaspár, a harmadik kérelmező pedig a második kérelmező   édesanyja. A kérelmezők együtt élnek az alább ismertetendő per tárgyát   képező házban.   WOLFGÉHER ÉS TURULA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   5. 1992. szeptember 10-én két magánszemély szerződés   érvénytelenségének megállapítása, továbbá a kérelmezők által lakott ház   kiürítése iránti pert indított a kérelmezők ellen a Budapest XX-XXI-XXIII.   Kerületi Bíróság előtt.   6. Ezt követően több tárgyalásra és egy szakvélemény beszerzésére   került sor. 1997. február 4. és 1999. május 20. között az eljárás egy, a   panaszolt perrel összefüggő ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezéséig   felfüggesztésre került.   7. Számos további tárgyalást követően a Kerületi Bíróság 2004. június   30-án elutasította a keresetet. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 2005.   április 13-án lényegében helyben hagyta az elsőfokú határozatot.   A JOG   8.   A kérelmezők azt panaszolták, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   foglalt “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt.   9. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak csak 1992.   november 5-én kezdődött, amikor az egyéni panasz jogának Magyarország   általi elismerése hatályba lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának   megítéléséhez azonban figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli   állapotát is. A Bíróság megjegyzi, hogy 1992 novemberében az ügy már két   hónapja folyamatban volt. A szóban forgó időszak 2005. április 13-án ért   véget. Ilyen módon több mint tizenkét és fél évig tartott. Ezen időszakból le   kell vonni az eljárás – nyilvánvalóan indokolt, ezért az Állam terhére nem   róható – felfüggesztésének megfelelő két évet és három hónapot. A   fennmaradó időszak azonban két bírósági szinten még így is tíz évet   meghaladó. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá   kell nyilvánítani.   10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,   ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy   véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdését megsértették.   11. Az Egyezmény 41. Cikkére hivatkozva a kérelmezők vagyoni   kártérítésként együttesen 8000 eurót, nem vagyoni kártérítésként pedig   30000 eurót követeltek. (Költségek és kiadások tekintetében nem   WOLFGÉHER ÉS TURULA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   terjesztettek elő igényt.) A Kormány vitatta a kártérítési igényeket. A   Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az állított   vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban úgy   véli, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt szenvedtek. Méltányossági   alapon ítélve együttesen 8000 eurót ítél meg számukra.   12. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára nem   vagyoni kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá az ezen   összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie nemzeti valutában, a   teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után.   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. november 3-án,   a Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök