37251/04

CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   Csikós kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (37251/04 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. december 5.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   A Csikós kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A. B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI,   D. JOČIENĖ, bírák   és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes   2006. november 14-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (37251/04   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Csikós István magyar   állampolgár 2004. augusztus 5-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A jogsegélyben részesített kérelmezőt Farkas L. Budapesten praktizáló   ügyvéd képviselte. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) dr. Höltzl Lipót   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. A kérelmező különösen azt állította, hogy a másodfokú bíróság úgy   hagyta helyben elítélését és úgy súlyosbította büntetését, hogy a 6. Cikk 1.   és 3. bekezdését megsértve nem hallgatta meg őt, sem védőügyvédjét.   4. 2005. április 8-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a Kormánnyal   a panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött,   hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   5. A kérelmező 1968-ban született és Budapesten él.   6. 2003. március 18-án az Eger Városi Ügyészség vádat emelt a   kérelmező és két másik személy ellen. A kérelmezőt általa meghatalmazott   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   védőügyvéd képviselte. A Városi Bíróság 2003. június 16-án és október 8-   án tárgyalást tartott, majd október 13-án megállapította a kérelmező   bűnösségét, s három és fél év szabadságvesztésre ítélte a kérelmezőt. A   bíróság az áldozat és számos tanú vallomására alapította az ítéletet.   7. Az ügyész súlyosbításért, a kérelmező felmentésért, illetve az ítélet   enyhítéséért fellebbezett. A kérelmező két további tanú meghallgatását is   kérte a bíróságtól.   8. Zárt ülésen lefolytatott tanácskozást követően 2004. február 20-án a   Heves Megyei Bíróság helyben hagyta a kérelmező elítélését, büntetését   pedig négy év szabadságvesztésre súlyosbította. A tanácskozáson sem a   kérelmező, sem védőügyvédje nem volt jelen. Az ítélet indoklásában a   bíróság nem tért ki a két tanú meghallgatása iránti kérelemre.   II.   RELEVÁNS HAZAI JOG   9. A Magyar Köztársaság Alkotmánya (Az 1949. évi 20. törvény)   57. §   (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga   van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és   kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános   tárgyaláson bírálja el.   (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a   védelem joga…”   10. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi 32. törvény   43. §   (3) Az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály vagy állami irányítás   egyéb jogi eszköze alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az   elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól, és az eljárásban alkalmazott   rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése,   illetőleg a [büntetőjogi] felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.   48. §   (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal   fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály   alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette,   illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.   (2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon   belül lehet írásban benyújtani.   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   11. A[z új] büntetőeljárásról szóló 1998. évi 19.törvény   346. §   „(3) Fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye.”   353. §   “(2) Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyításnak   akkor van helye, ha a megállapított tényállás nincs felderítve vagy hiányos. A bizonyítás   felvételére… tárgyalást kell kitűzni.”   360. § (a 2005. május 26-ig hatályos szöveg)   „(1) A tanács elnöke az ügy érkezésétől számított harminc napon belüli határnapra a   fellebbezés elbírálására tanácsülést, nyilvános ülést vagy tárgyalást tűz ki…   361. §   „(1) A másodfokú bíróság nyilvános ülést tart, ha a megalapozatlanság esetén a hiánytalan,   illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján   megállapítható, illetőleg ha az ügyben a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása   érdekében a vádlott meghallgatása szükséges.   (2) A másodfokú bíróság azt, akinek a meghallgatását szükségesnek tartja, nyilvános ülésre   idézi…”   362. §   „(1) A másodfokú bíróság a nyilvános ülésről értesíti az ügyészt, továbbá - ha az   idézésükre nem került sor - a … vádlottat, a védőt…”   363. §   „(2) Bizonyítás felvételére … tárgyalást kell kitűzni.”   416. § (e rendelkezéseket korábban a 406. § (1) a) és (2) bekezdése tartalmazta)   “(1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha:…   e) az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát   elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő   hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott   intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt   meg,   f) a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy intézkedés   alkalmazására   olyan   büntető   jogszabály   alapján   került   sor,   amelynek   alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, de a terhelt már mentesült a   büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a büntetés végrehajtása   már befejeződött, illetve végrehajthatósága megszűnt, illetőleg a terhelt már nem áll az   intézkedés hatálya alatt…”   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   12. 20/2005. (V. 26.) AB határozat   „1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.   törvény 360. §-ának (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt a határozat kihirdetésének   napjával megsemmisíti…”   . ...   3. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást   követett el azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben nem   szabályozta a jogbiztonság és a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően azon   esetek körét, amikor a másodfokú bírósági eljárásban a fellebbezés elintézésére   tanácsülésnek van helye.   Ezért az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2005.   október 31. napjáig tegyen eleget.   4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.   törvény 360. § (1) bekezdése alkotmányellenes volt, ezért e rendelkezés a Jász-Nagykun-   Szolnok Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság Bf. 671/2003. számú, a Fővárosi Bíróság   mint másodfokú bíróság 29. Bf. 8790/2003. számú, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú   bíróság 22. Bf. 9924/2003. számú, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 20. Bf. XI.   8046/2004. számú, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 25. Bf. VIII. 8647/2004.   számú, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 3. Bf. 328/2003.   számú, a Vas Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság Bf. 200/2004. számú, a Borsod-   Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1. Bf. 996/2004. számú, és a   Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1. Bf. 1905/2004. számú,   valamint a Békés Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1. Bf. 184/2004. számú   jogerősen befejezett ügyeiben nem alkalmazható.”   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. ÉS 3. BEKEZDÉSÉNEK   ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE (NYILVÁNOS TÁRGYALÁS   HIÁNYA)   13. A kérelmező panaszolta, hogy a fellebbviteli bíróság zárt   tanácsülésen, a kérelmező és védőügyvédje távollétében hagyta helyben   elítélését és súlyosbította büntetését, megsértve az Egyezmény 6. Cikkének   1. és 3. bekezdése alapján számára biztosított, védekezéshez fűződő jogokat.   A 6. Cikk releváns része kimondja:   “1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és   pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon   határozatot… az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.   3. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább - arra, hogy…   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   c) személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem   állnak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei   ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet;   d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse, a mentő   tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád tanúit   megidézik, illetve kihallgatják;…”   A. Elfogadhatóság   14. A Kormány úgy érvelt, hogy a kérelmet az Egyezmény 35. Cikkének   1. bekezdése alapján a hazai jogorvoslatok kimerítésének elmulasztása miatt   el kell utasítani. A 35. Cikk 1. bekezdése kimondja:   “Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati   lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak   megfelelően... .”   15. A Kormány azt állította, hogy   a kérelmezőnek az   Alkotmánybíróságról szóló törvény 48. §-a alapján alkotmányjogi panaszt   kellett volna előterjesztenie. A hivatkozott törvény 43. § (3) bekezdése   alapján az Alkotmánybíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy   felülvizsgálja az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával lefolytatott   büntetőeljárást. Az Alkotmánybíróság azon túl, hogy megállapította volna a   kérelmező Alkotmányban biztosított jogainak megsértését, olyan   jogorvoslatot is biztosított volna, amely a jogsértés miatt bekövetkezett   helyzet teljes reparációjához vezetett volna, nevezetesen perújítási eljárás   keretében lehetővé tette volna a per újbóli megnyitását. Tíz olyan személy,   aki a kérelmezővel azonos helyzetben volt, sikerrel terjesztett elő   alkotmányjogi panaszt, amint azt az Alkotmánybíróság 2005. május 26-i   20.sz. Határozata bizonyítja (fenti 12. bekezdés).   16. A kérelmező fenntartotta, hogy valamely jogorvoslat csak akkor   tekinthető “hatékonynak” a 35. Cikk 1. bekezdésének céljaira, hogyha   “közvetlen és gyors” védelemben részesíti az Egyezményben biztosított   jogokat – e feltételnek pedig az alkotmánybírósági eljárás nem tesz eleget: a   2005. május 26-i határozat olyan ügyekben hozott döntést, amelyekben   2003-ban, illetve 2004-ben került sor az elítélésre. Mindenesetre a magyar   jogi irodalomban olyan nézetek fogalmazódtak meg, hogy az alkotmányjogi   panasz nem más, mint az absztrakt normakontroll specifikus formája, hogy   az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy az ítélet reparációja   során kötelezővé tegyen a rendes bíróságok számára valamely értelmezést,   továbbá, hogy az Alkotmánybíróság elé terjesztett panasz nem szakítja félbe   az adott ügyben meghozott ítélet végrehajtását. Az alkotmányjogi panasz   nem hatékony voltát mutatja az a tény is, hogy ahhoz, hogy az   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   Alkotmánybíróság határozatának súlya legyen, a büntetőügyet újból meg   kell nyitni és a rendes bíróságnak tárgyalást kell tartani, ami az eljárás   további elhúzódását eredményezi, s ami miatt kijelenthető, hogy a   kérelmező nem rendelkezett közvetlenül és könnyen hozzáférhető hazai   jogorvoslati lehetőséggel.   17. A Bíróság megismétli: a hazai jogorvoslatok kimerítésének kérdése   rendszerint azon időpontra történő hivatkozással kerül meghatározásra,   amely időpontban a kérelmet a Bíróság elé terjesztették (ld. Baumann   v. France, no. 33592/96, 47. §, ECHR 2001-V (kivonatok)). E főszabály   alól léteznek kivételek, amelyeket az egyes ügyek egyedi körülményei   indokolnak (ld. Nogolica v. Croatia (dec.), no. 77784/01, ECHR 2002-   VIII). A jelen ügyben a Megyei Bíróság 2004. február 20-án hozott jogerős   ítéletet, s a kérelmet 2004. augusztus 5-én terjesztették elő. Ezt követően,   2005. május 26-án, az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új   büntetőeljárásról szóló törvény 360. § (1) bekezdését, amely a kifogásolt   rendelkezést tartalmazta. Mindenesetre, az Alkotmánybíróságról szóló   törvény 43. §-a – amelyre a panaszosok indítványaikat eredményesen   alapozták – már hatályban volt a jelen ügy előterjesztésének időpontjában.   18. A Bíróság azonban észrevételezi, hogy az Alkotmánybíróság anélkül   semmisítette meg a 360. § (1) bekezdését, hogy ténylegesen elrendelte volna   a büntetőeljárás felülvizsgálatát az eredményes panaszosok ügyében. A   felülvizsgálat elrendelésének hiányát nem menti az Alkotmánybíróság azon   rendelkezése, hogy a megsemmisített rendelkezés “nem alkalmazható”   jogerősen befejezett ügyekben (ld. fenti 12. § in fine). A Bíróság megjegyzi,   hogy az elítélés jogkövetkezményei által jelenleg is nyilvánvalóan érintett   kérelmező helyzetét az új büntetőeljárásról szóló törvény 416. (korábbi   406.) § (1) bekezdése szabályozza. Ahhoz azonban, hogy ez a rendelkezés   alkalmazható legyen, az Alkotmánybíróságnak kifejezetten el kell rendelnie   a büntetőeljárás felülvizsgálatát (ld. fenti 11. bekezdés in fine), ilyen módon   téve lehetővé a teljes reparációt. Az Alkotmánybíróság azonban az   eredményes panaszosok ügyeiben nem rendelte el a felülvizsgálatot – a   Kormány pedig nem adott magyarázatot az okot illetően – , és hasonlóan   járt volna el a kérelmező ügyében is, hogyha a kérelmező alkotmányjogi   panaszt terjesztett volna elő. Ezzel kapcsolatban a Bíróság észrevételezi,   hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény 43. § (3) bekezdése (ld. fenti   10. §) csak abban az esetben kívánja meg a felülvizsgálat elrendelését, ha   “az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg   intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a büntetőjogi felelősség   alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.” A Bíróság nincs   meggyőződve arról, hogy e követelmények teljesülnek abban az esetben, ha   – mint a jelen esetben is – nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi jogszabály   alkotmányellenes rendelkezésének megsemmisítéséről van szó. Összegezve,   az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek az új büntetőeljárásról szóló   törvény 416. (korábbi 406.) §-ával együtt olvasott 43. §-a a kérelmezőéhez   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   hasonló helyzetekben nem biztosítja az eredményes panaszosok számára a   fellebbviteli eljárás megismétlését, s ezáltal az Egyezményben védett jogok   megsértésének orvoslását.   19. Ilyen körülmények között a Bíróság nincs meggyőződve arról, hogy   az alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslat lett volna a kérelmező   esetében. Ebből következik, hogy a Kormány hazai jogorvoslat   kimerítésének hiánya miatt előterjesztett előzetes kifogását el kell utasítani.   Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben, és semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   20.   A Kormány előterjesztette, hogy amennyiben   a Bíróság   elfogadhatóvá nyilvánítja a panaszt, akkor elfogadja, hogy a kérelmező   számára az Egyezmény 6. Cikke alapján biztosított jogokat megsértették.   21. A Bíróság megjegyzi, hogy a jelen kérelem a Belziuk v. Poland   ítéletben (25 March 1998, Reports of Judgments and Decisions 1998-II,   571. o., 38-40§) vizsgált kérdéshez hasonló problémát vet fel. A hivatkozott   ítéletben hasonló bánásmód miatt a Bíróság megállapította az Egyezmény 6.   Cikke 3.(c) bekezdésével együtt olvasott 6. Cikk 1. bekezdésének   megsértését. Bár a jelen ügyben a Belziuk ügytől eltérően a “fegyverek   egyenlőségének” kérdése nem merült fel, hiszen sem az ügyész, sem a   kérelmező nem volt jelen a Megyei Bíróság ülésén, a Bíróság úgy találja,   hogy a kérelmezőre kiszabott ítéletet tisztességes tárgyalás keretében nem   lehetett volna súlyosbítani a kérelmező vagy védőügyvédjének jelenléte   nélkül.   22. Ezért az Egyezmény 6. Cikke 3.(c) bekezdésével együtt olvasott 6.   Cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. ÉS 3.(d) BEKEZDÉSÉNEK   ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE (TOVÁBBI TANÚK   MEGHALLGATÁSÁNAK MEGTAGADÁSA)   23. A kérelmező továbbá előterjesztette, hogy a fellebbviteli tárgyalás   hiánya megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy két további tanút   beidéztessen, amely tisztességtelenné tette az eljárást, megsértve az   Egyezmény 6. Cikkének 1. és 3.(d) bekezdését.   24. A Bíróság megismétli, hogy főszabályként a nemzeti bíróságokra   tartozik az elébük terjesztett bizonyítékok, továbbá a terheltek által   előterjeszteni kívánt bizonyítékok relevanciájának megítélése. Speciálisan a   6. Cikk 3.(d) bekezdését illetően e rendelkezés rendszerint a nemzeti   bíróságokra hagyja annak megítélését, hogy szükséges-e a tanúk beidézése;   a rendelkezés nem kívánja meg a védelem minden tanújának megjelenését   és bíróság általi meghallgatását (vö. Solakov v. the former Yugoslav   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT   Republic of Macedonia, no. 47023/99, 57. §, ECHR 2001-X). A Bíróság az   ügy irataihoz csatolt bizonyítékok alapján meggyőződött arról: önmagában   az a tény, hogy a kérelmező a fellebbviteli eljárás során két tanút nem tudott   beidéztetni, nem teszi tisztességtelenné az eljárás egészét. Ezért ez a panasz   nyilvánvalóan megalapozatlan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben,   s a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell   utasítani.   IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   25. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett időben elő igényt. Ebben az   összefüggésben a Bíróság megjegyzi, hogy amennyiben bíróság valakit – a   jelen ügyhöz hasonlóan – olyan eljárásban ítél el, amely nem felel meg a   tisztességes eljárás Egyezményben lefektetett követelményének, akkor az   ügy kérelemre történő újratárgyalása, illetve perújítás vagy felülvizsgálat   lefolytatása elvileg megfelelő jogorvoslatot jelent a jogsértésre (ld. mutatis   mutandis Öcalan v. Turkey [GC], no. 46221/99, ECHR 2005-..., 207-210.   §).   B. Költségek és kiadások   27. A kérelmező 2.265 eurót követelt a Bíróság előtti eljárásban   felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   28. A Kormány vitatta az igényt.   29. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen azon 850 eurós összeg levonásával,   amely az Európa Tanács jogsegélykeretéből már kifizetésre került a   kérelmező számára, a teljes követelt összeg, azaz 1.415 euró megítélését   tartja ésszerűnek.   CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT     C. Késedelmi kamat   30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. A kérelmező távollétében tartott fellebbviteli üléssel kapcsolatos panaszt   elfogadhatónak, a kérelem többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 3.(c) bekezdésével együtt   olvasott 6. Cikk 1. bekezdését megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára költségek és   kiadások tekintetében 1.415 eurót (ezernégyszáztizenöt euró), továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam   nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. december 5-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. NAISMITH   Hivatalvezető-helyettes