37470/06

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (37470/06. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. december 9.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Szabó Béla kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető   2008. november 18-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően az   azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (37470/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy   magyar állampolgár, Szabó Béla („a kérelmező”) 2006. június 5-én   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Szőllős Gy. Salgótarjánban praktizáló ügyvéd   képviselte. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. február 14-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Arról is döntött, hogy a kérelem érdeme és elfogadhatósága   egyidejűleg kerül megvizsgálásra (29. cikk 3. bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező Salgótarjánban él.   5. 1999. szeptember 29-én a kérelmező munkáltatója állítólagos   leltárhiány miatt pert indított a kérelmező ellen.   6. Több tárgyalást követően a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság 2001.   május 15-én helyt adott a felperesi keresetnek.   7. 2001. október 25-én a Nógrád Megyei Bíróság helyben hagyta a   határozatot. 2002. november 27-én a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül   helyezte ezen ítéleteket, és a Munkaügyi Bíróságot új eljárás lefolytatására   utasította.   SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   8. A megismételt eljárásban több tárgyalást és szakvélemények   beszerzését követően a Munkaügyi Bíróság 2005. január 27-én ismét a   felperes javára döntött.   9. 2005. május 26-án a Megyei Bíróság megváltoztatta a határozatot.   10. A kérelmező felülvizsgálati kérelme 2005. szeptember 15-én érkezett   meg a Legfelsőbb Bíróságra. Bár a Polgári perrendtartásról szóló törvény   273. § (4) bekezdése 60 napos határidőt ír elő a kérelem előzetes   vizsgálatára, erre csak 2006. április 12-én került sor. Ezen a napon a bíróság   egyesbírája egy részletesen indokolt, hat oldalas határozatban   megállapította, hogy a kérelmező kérelme nem tárt fel jogszabálysértést,   különösen nem a szakvélemény értelmezésére vonatkozó szabályok   megsértését. Bár a határozat meghozatalára formálisan a kérelem   elfogadhatóságáról döntő eljárásban került sor, valójában a bíróság   érdemben foglalkozott a kérelmező ügyével. A Legfelsőbb Bíróság végzését   2006. május 29-én kézbesítették a kérelmező számára.   11. A kérelmező panaszt terjesztett elő, azt állítva, hogy a 60 napos   határidő megsértése miatt az egyesbírónak nem volt joga elutasítani a   kérelmet, és hogy tárgyalást kellett volna tartani.   12. 2006. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának   vezetője elutasította a kérelmező panaszát.   Elmagyarázta, hogy a   késedelem oka a Legfelsőbb Bíróságon felhalmozódott ügyhátralék volt, s   hogy a 273. § (4) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy a késedelem   tárgyalástartási kötelezettséget keletkeztet a Legfelsőbb Bíróságra nézve.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   13. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   14. A Kormány vitatta a panaszt.   A. Elfogadhatóság   15. A Kormány előterjesztette, hogy az ügyben a Megyei Bíróság hozott   végleges határozatot 2005. május 26-án, és hogy a kérelmező csak 2006.   június 5-én – vagyis a 35. cikk 1. bekezdésében lefektetett hat hónapos   határidő lejárta után – nyújtotta be kérelmét. A kérelmező által   SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   előterjesztett, a Legfelsőbb Bíróság által az elfogadhatósági szakaszban   elutasított felülvizsgálati kérelem a Kormány szerint nem minősült hatékony   jogorvoslatnak, és nem érintette a határidő folyását.   A kérelmező vitatta ezt a nézetet.   16. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás ésszerűségének vizsgálata   céljára a Bíróságnak minden olyan szintet figyelembe kell vennie, amely   befolyásolhatta az ügy kimenetelét (ld. Maria de Lurdes Rosa Marques and   Others v. Portugal (dec.), no. 48187/99, 7 June 2001). Ezzel kapcsolatban a   Bíróság megállapítja, hogy a jelen kérelem tekintetében a Legfelsőbb   Bíróság 2006. május 29-én kézbesített, indoklással ellátott, a kérelmező   felülvizsgálati kérelmével érdemben foglalkozó határozata minősül végleges   határozatnak. Ezért a Kormány kifogását el kell utasítani. Továbbá, a   Bíróság úgy véli, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az Egyezmény   35. cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy   semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell   nyilvánítani   B. Érdem   17. A figyelembe veendő időszak 1999. szeptember 29-én kezdődött és   2006. május 29-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten hat évig és   nyolc hónapig tartott.   18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   20. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   21. A kérelmező a 13. cikk alapján azt is panaszolta, hogy ügyének   megkésett feldolgozása miatt a Legfelsőbb Bíróságnak tárgyaláson kellett   SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   volna megvizsgálnia a kérelmet, s nem egyesbírónak kellett volna   elutasítania úgynevezett előzetes eljárás keretében.   22. Feltételezve a 13. cikk alkalmazhatóságát, a Bíróság annak   felidézésével kezdi, hogy a 13. Cikk szerinti jogorvoslat hatékonysága nem függ   a kérelmező számára kedvező kimenetel bizonyosságától (Sürmeli v. Germany   [GC], no. 75529/01, § 98, ECHR 2006-....). A Bíróság utal a Legfelsőbb   Bíróság Munkaügyi Kollégiumának vezetője által adott magyarázatra (ld.   fenti 12. bekezdés), amely szerint a késedelem a Legfelsőbb Bíróságon   felhalmozódott ügyhátralék miatt következett be, s amely szerint a 273. §   (4) bekezdése – amelyre a kérelmező panaszát alapozta – nem értelmezhető   úgy, hogy az előállt késedelem tárgyalástartási kötelezettséget keletkeztetett   a Legfelsőbb Bíróságra nézve. Ezen körülmények között – s mivel az   önkényesség semmilyen jele nem merült nem – a Bíróság meggyőződött   arról, hogy ez a panasz a hazai jog félreértésén alapult. Ebből következően   ez a panasz nyilvánvalóan alaptalan az Egyezmény 35. cikkének 3.   bekezdése szerinti értelemben, így azt az Egyezmény 35. cikkének 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   23. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   24. A kérelmező 6000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.   25. A Kormány vitatta az igényt.   26. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon a Bíróság 1200 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   27. A kérelmező további 1000 eurót kért a Bíróság előtti eljárás miatt   felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   28. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.   29. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a   költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok   ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve   SZABÓ BÉLA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   ésszerűek. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítési igényét   semmilyen dokumentummal nem támasztotta alá, ezért az igényt el kell   utasítani.   C. Késedelmi kamat   30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a   kérelem többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 1200 (egyezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie magyar forintban, a teljesítéskori   átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. december 9-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök