37494/02

KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   KARÁCSONYI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (37494/02 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 18.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT   A Karácsonyi kontra Magyarország ügyben   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   K. JUNGWIERT,   M.UGREKHELIDZE,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. március 28-án tartott zárt ülésén   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (37494/02   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Karácsonyi Erzsébet (a “kérelmező”) 2002. szeptember 16-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Karlosák E. Tatabányán praktizáló ügyvéd képviselte.   A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt. Az   Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1961-ben született és Tatabányán él.   5. 1992. május 21-én a kérelmező házassági bontópert indított férje ellen,   és a gyermekek nála történő elhelyezését, gyermektartás megítélését,   továbbá a házassági közös vagyon megosztását kérte a bíróságtól.   6. 1993. május 17-én a Tatabányai Városi Bíróság felbontotta a   házasságot, s a gyermekeket a kérelmezőnél helyezte el. A bíróság az   KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT   alperest tartásdíj fizetésére kötelezte, szabályozta láthatási jogát, s a közös   tulajdonú lakás használatát olyan módon osztotta meg, hogy a terület 2/3   részét a kérelmező számára, 1/3 részét pedig az alperes számára ítélte meg.   7. 1993. július 15-én a kérelmező fellebbezett a határozat ellen, a lakás   kizárólagos használatának jogát, és az alperes számára korlátozottabb   láthatási jog megítélését kérte a bíróságtól.   8. 1994. szeptember 22-én a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság   hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítélet megfellebbezett részét, s ebben a   vonatkozásban az ügyet visszautalta a Városi Bíróság elé.   9. A megismételt eljárásban a Városi Bíróság tárgyalást tartott és 1995.   szeptember 4-én két értékbecslő szakértőt rendelt ki. 1996. június 3-án,   1997. június 10-én, 1998. szeptember 1-én, 1999. január 25-én, továbbá   2000. február 14-én, szeptember 6-án és október 25-én további   tárgyalásokra került sor.   10. 2001. január 8-tól a bíróság elrendelte a szakvélemények   kiegészítését. 2001. augusztus 31-én és november 27-én további   tárgyalásokra került sor.   11. 2001. december 18-án a Városi Bíróság a kérelmezőnek ítélte a lakás   tulajdonjogát, s arra kötelezte, hogy 927.282 forint kártérítést fizessen az   alperes számára. A kérelmező többi igényét elutasította.   12. 2002. április 24-én a Megyei Bíróság helybenhagyta az elsőfokú   határozatot. E határozat 2002. május 10-én került kikézbesítésre.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   13. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. További részletek, illetve érvek előterjesztése nélkül az   Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére is hivatkozott.   14. A Bíróság úgy véli, hogy a panasz lényege az Egyezmény 6. Cikke 1.   § alá esik (Zanghì v. Italy, judgment, 1991. február 19., Series A no. 194-C,   47. o., 23. §), amely kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság… ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   15. A Kormány vitatta a kérelmező érveit.   16. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. A Bíróság   észrevételezi, hogy 1992 novemberében az ügy már több mint öt hónapja   folyamatban volt.   17. A figyelembe veendő időszak 2002. május 10-én zárult le. Ilyen   módon két bírósági szinten kilenc és fél évig tartott.   A. Elfogadhatóság   18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   21. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   23. A kérelmező 564.088 forint1 vagyoni és 8.000.000 forint2 nem   vagyoni kártérítést követelt.   24. A Kormány vitatta az igényeket.   25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon 7.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező 150.0003 forintot kért a hazai bíróságok előtti eljárásban   felmerült költségek és kiadások megtérítéseként, 300.000 forintot4 pedig a   Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások megtérítéseként.   27. A Kormány vitatta az igényeket.   28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy a költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság a hazai bíróságok előtt felmerült költségekkel és   kiadásokkal kapcsolatos igényt elutasítja, a Bíróság előtti eljárással   kapcsolatos igényt pedig teljes mértékben megítéli (1.180 EUR –   megközelítőleg 300.000 forintnak megfelelő összeg).   2.200 EUR   31.400 EUR   590 EUR   1.180 EUR   KARÁCSONYI v. HUNGARY JUDGMENT   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az   Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   7.000 eurót (hétezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.180 eurót   (egyezeregyszáznyolcvan euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók   összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor   alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 18-án került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető