37501/06
WyrokETPCz2008-12-09ECLI:CE:ECHR:2008:1209JUD003750106
Analiza orzeczenia
Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.
Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania sądowego dotyczącego kontroli decyzji o wywłaszczeniu na Węgrzech, trwającego 13 lat, naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?Ratio decidendi
Trybunał uznał, że postępowanie sądowe dotyczące kontroli decyzji o wywłaszczeniu, które trwało 13 lat na dwóch instancjach, było nadmiernie długie i nie spełniało wymogu "rozsądnego terminu" z art. 6 ust. 1 Konwencji. Oceniając rozsądny termin, Trybunał wziął pod uwagę złożoność sprawy, zachowanie skarżących i władz krajowych oraz stawkę sporu dla skarżących. Pomimo braku złożoności sprawy i braku zarzutów co do zachowania skarżących, długość postępowania była nieuzasadniona.Stan faktyczny
Skarżący, małżeństwo z Węgier, w 1992 roku zainicjowali sądową kontrolę decyzji o wywłaszczeniu. Postępowanie sądowe zostało zawieszone na pewien czas z powodu sporu dotyczącego wpisu do księgi wieczystej. Po wznowieniu i przeniesieniu sprawy do innego sądu, ich roszczenie zostało ostatecznie oddalone przez sąd okręgowy w 2005 roku, a apelacja i wniosek o rewizję zostały odrzucone odpowiednio w listopadzie 2005 i maju 2006 roku. Całe postępowanie trwało 13 lat.Rozstrzygnięcie
Skarga dotycząca nadmiernej długości postępowania została uznana za dopuszczalną, pozostała część skargi za niedopuszczalną. Stwierdzono naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji. Zasądzono 11 000 EUR tytułem zadośćuczynienia za szkodę niemajątkową na rzecz skarżących łącznie, wraz z odsetkami. Pozostałe roszczenia skarżących o słuszne zadośćuczynienie zostały oddalone.Pełny tekst orzeczenia
CONSEIL
DE L’EUROPE
COUNCIL
OF EUROPE
COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME
EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA
MÁSODIK SZEKCIÓ
SEFCSUK kontra MAGYARORSZÁG ÜGY
(37501/06. sz. kérelem)
ÍTÉLET
STRASBOURG
2008. december 9.
Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.
SEFCSUK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
A Sefcsuk kontra Magyarország ügyben,
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:
Françoise Tulkens, Elnök,
Ireneu Cabral Barreto,
Vladimiro Zagrebelsky,
Danutė Jočienė,
Dragoljub Popović
Sajó András,
Nona Tsotsoria, bírák
és Sally Dollé, Hivatalvezető
2008. november 18-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően az
azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:
AZ ELJÁRÁS
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem
(37501/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok
védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján két
magyar állampolgár, Sefcsuk Károly és Sefcsuk Károlyné („a kérelmezők”)
2006. június 25-án terjesztett a Bíróság elé.
2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő
képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.
3. 2008. február 25-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy
közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem
érdeme és elfogadhatósága egyidejűleg kerül megvizsgálásra (29. cikk 3.
bekezdés).
A TÉNYEK
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI
4. A kérelmezők 1943-ban, illetve 1944-ben születtek és Budapesten
élnek.
5. 1992. augusztus 3-án a kérelmezők kisajátítási ügyben hozott határozat
bírósági felülvizsgálatát kezdeményezték. Két tárgyalást követően a bíróság
az eljárást az ingatlan földhivatali bejegyzésével kapcsolatos, folyamatban
lévő jogvita lezárásáig felfüggesztette.
6. 2002. augusztus 29-én a keresetet áttették a hatáskörrel rendelkező
Pest Megyei Bírósághoz.
SEFCSUK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
7. 2004. március 26-án az Érdi Körzeti Földhivatal jogerős határozatot
hozott a földhivatali eljárásban. A kérelmezők nem nyújtottak be
fellebbezést a Pest Megyei Földhivatalhoz.
8. Két további tárgyalást követően 2005. február 15-én a Megyei Bíróság
elutasította a kérelmezők keresetét. A bíróság megállapította, hogy a
kisajátítást végző hatóságok a jogszabályoknak megfelelően jártak el.
9. 2005. november 2-án a Fővárosi Ítélőtábla elutasította a kérelmezők
fellebbezését. A határozatot 2005. december 27-én kézbesítették a
kérelmezők ügyvédjének.
10. 2006. május 16-án a Legfelsőbb Bíróság alaptalanként elutasította a
felülvizsgálati kérelmet, mivel a kérelemben foglaltak nem feleltek meg a
jogszabályi feltételeknek.
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
11.
A
kérelmezők panaszolták, hogy az eljárás hossza
összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében
lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése
kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”
12. A Kormány vitatta a panaszt.
13. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,
amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba
lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban
figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. Ezzel
kapcsolatban a Bíróság megjegyzi, hogy 1992 novemberében az ügy már
három hónapja folyamatban volt.
14. A szóban forgó időszak 2006. május 16-án zárult le. Ilyen módon
tizenhárom évig és hat hónapig tartott. A Bíróság azonban úgy véli, hogy az
a hat hónapot valamivel meghaladó időszak, amely a kérelmezők sikertelen
felülvizsgálati kérelmének felel meg, nem róható az Állam terhére, ezért azt
le kell vonni a teljes hosszból. A releváns időszak ezért két bírósági szinten
tizenhárom év.
A. Elfogadhatóság
15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az
Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá
SEFCSUK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért
elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).
18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az
“ésszerű idő” követelményének.
Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.
II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE
19. A kérelmezők az Egyezmény 13. cikke és az Első kiegészítő
jegyzőkönyv 1. Cikke alapján a 2004-ben lezárult földhivatali eljárás
kimenetelét is panaszolták.
20. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezők nem nyújtottak be
fellebbezést a Körzeti Földhivatal 2004. évi határozata ellen (ld. fenti 7.
bekezdés). Ezért ez a panasz a hazai jogorvoslatok kimerítésének hiánya
miatt elfogadhatatlan, így az Egyezmény 35. cikkének 1. és 4. bekezdése
alapján el kell utasítani.
III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA
21. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt
tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett
félnek.”
SEFCSUK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
A. Károk
22. A kérelmezők együttesen 50000 euró vagyoni kártérítést és 11000
euró nem vagyoni kártérítést követeltek.
23. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdésben.
24. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az
állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban
úgy véli, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt szenvedtek, s hogy a teljes
kért összeget meg kell ítélni számukra.
B. Költségek és kiadások
25. A kérelmezők ilyen címen nem terjesztettek elő igényt.
C. Késedelmi kamat
26. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,
amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG
1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a
kérelem többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését
megsértették;
3. Megállapítja:
(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára együttesen
nem vagyoni kár tekintetében 11000 (tizenegyezer) eurót, továbbá az
ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie magyar forintban, a
teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank
marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;
SEFCSUK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit
elutasítja.
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. december 9-én, a
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.
Sally Dollé
Hivatalvezető
Françoise Tulkens
Elnök
© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło