37778/04

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KULCSÁR kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (37778/04. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. január 24.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KULCSÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kulcsár kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök   András Baka,   Ireneu Cabral Barreto,   Riza Türmen,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető,   2008. január 4-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (37778/04.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kulcsár Jenő (a “kérelmező”) 2004. augusztus 2-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2006. december 8-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1949-ben született és Budapesten él.   5. 1996. november 6-án büntetőeljárás indult a kérelmező ellen.   6. 1997. március 3-án a Fővárosi Főügyészség vádat emelt a kérelmező   ellen közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt.   7. Három tárgyalást követően és két szakvélemény beszerzése után 2001.   október 11-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság bűnösnek találta a   kérelmezőt az ellene felhozott vádban, és 6 hónap szabadságvesztés   büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évre felfüggesztette, valamint   pénzbüntetést szabott ki a kérelmezőre.   8. Fellebbezés nyomán 2004. február 12-én a Fővárosi Bíróság egy   másik szakértő véleményének beszerzését követően felmentette a vádlottat.   KULCSÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   9. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … tisztességesen … és ésszerű időn belül   ... hozzon határozatot … az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően   ...”   10. A Kormány vitatta a panaszt.   11. A figyelembe veendő időszak 1996. november 6-án kezdődött, és   2004. február 12-én zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten több mint hét   éve és három hónapja tart.   A. Elfogadhatóság   12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, valamint a kérelmező és   a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között, Pélissier and Sassi v.   France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II)   14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).   15. A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés levonására bírná.   A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy   az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   KULCSÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   16. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján a kérelmező az   eljárás állítólagosan tisztességtelen voltát is panaszolta. A Bíróság   észrevételezi, hogy a Fővárosi Bíróság végül felmentette a kérelmezőt; ezért   ebben a vonatkozásban nem állíthatja magáról, hogy az Egyezmény alapján   számára biztosított jogok megsértésének áldozata. Ebből következően ez a   panasz   a 35. Cikk 3. bekezdése alapján ratione personae   összeegyeztethetetlen az Egyezmény rendelkezéseivel, s az Egyezmény 35.   Cikkének 4. bekezdése alapján a panaszt el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   17. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   18. A kérelmező 40000 euró nem vagyoni, és 40000 euró vagyoni   kártérítést követelt.   19. A Kormány vitatta az igényt.   20. mA Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság   azonban úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon ítélve 4800 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   21. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   22. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   KULCSÁR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három hónapon   belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdése szerint   véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében 4800   (négyezer nyolcszáz) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét   kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a teljesítéskori átváltási   árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. január 24-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök