3840/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   NÉMETH LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (3840/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. október 21.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Németh kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Işıl Karakaş, bírák   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes   2008. szeptember 30-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (3840/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről   szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar   állampolgár, Németh Lajos („a kérelmező”) 2005. január 21-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Barbalics I., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2007. december 5-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1959-ben született és Győrben él.   5. 1995. február 3-án a G. gazdasági társaság pert indított a kérelmező   ellen, többek között annak megállapítását kérve a Győri Városi Bíróságtól,   hogy egy bérleti szerződés megszüntetése érvényes volt.   6. 1995. október 12-i részhatározatában a bíróság megállapította a   megszüntetés érvényességét, s a kérelmezőt a szóban forgó ingatlan   kiürítésére kötelezte. Fellebbezés nyomán 1996. november 7-én a Győr-   Moson-Sopron Megyei Bíróság a részhatározatot megváltoztatva elutasította   a felperes megszüntetés érvényességével kapcsolatos keresetét.   7. A megismételt elsőfokú eljárásban a Városi Bíróság 1997. július 3-án   1,1 millió forint kártérítés fizetésére kötelezte a kérelmezőt, és elutasította   NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   ellenkeresetét. Fellebbezés nyomán 1998. január 21-én a Megyei Bíróság   helyben hagyta az 1,1 millió forint fizetésére kötelező rendelkezést, de az   elsőfokú ítélet többi részét hatályon kívül helyezte.   8. A megismételt elsőfokú eljárásban a Városi Bíróság több tárgyalást   tartott, szakvéleményt szerzett be, s 2001. május 22-én elutasította a   kérelmező ellenkeresetét. Fellebbezés nyomán 2001. november 28-án a   Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte a határozatot.   9. A megismételt eljárásban az ügy tárgyalását áttették a Megyei Bíróság   illetékes tanácsához. Ez a bíróság több tárgyalást tartott és szakvéleményt   szerzett be. 2004. április 6-án a bíróság 2,8 millió forint kártérítést és   kamatot ítélt meg a kérelmező számára. Fellebbezés nyomán 2004. július 6-   án a Fővárosi Ítélőtábla csökkentette az összeget. A határozatot 2004. július   29-én kézbesítették a kérelmező számára.   10. A kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő arra hivatkozva,   hogy a jogerős határozat megalapozatlan volt, és ellentétben állt a releváns   anyagi jogi jogszabállyal.   11. A polgári perrendtartásról szóló törvény 273. § alapján lefolytatott   előzetes vizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság 2004. november 5-én   elutasította a kérelem érdemi vizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a polgári   perrendtartásról szóló törvény 270. § (2) bekezdésének a szóban forgó   időszakban hatályos szövegét alkalmazta, amely szerint jogerős határozat   anyagi jogszabályt sértő voltának felülvizsgálatára csak abban az esetben   kerülhetett sor, ha a felülvizsgálatot a bíróság a joggyakorlat egysége és   továbbfejlesztése érdekében szükségesnek ítélte.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   12. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   13. A Kormány vitatta a panaszt.   14. A figyelembe veendő időszak 1995. február 3-án kezdődött, és   legkorábban 2004. július 29-én zárult le. Ilyen módon három bírósági   szinten csaknem kilenc és fél évig tartott.   A. Elfogadhatóság   NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá   megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, 43. bek., ECHR 2000-   VII).   17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   19. A kérelmező azt is panaszolta, hogy felülvizsgálati kérelme érdemi   vizsgálatának Legfelsőbb Bíróság általi elutasítása az Egyezmény 13.   Cikkének megsértését jelentette. Végezetül előterjesztette, hogy a magyar   bíróságok határozatai az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján őt   megillető jogok megsértését jelentették.   20. Azt illetően, hogy a bíróság nem engedélyezte a kérelmező számára a   felülvizsgálatot, a Bíróság észrevételezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság   álláspontja szerint a kérelmező ügyében nem merült fel fontos, közérdekű   jogkérdés, ami a felülvizsgálat elvégzésének feltétele volt. A Bíróság   továbbá észrevételezi, hogy amennyiben valamely legfelsőbb bíróság   jogalap hiányára hivatkozva utasítja el egy ügy felülvizsgálatát, akkor   nagyon korlátozottá válik azon érvek köre, amelyek kielégítik az   Egyezmény 6. Cikke által támasztott követelményeket (ld. mutatis mutandis   Nerva and Others v. the United Kingdom (dec.), no. 42295/98, 11 July   2000). Ez az elv alkalmazandó a magyar Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálat   NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   engedélyezése iránti kérelmekkel kapcsolatos határozataira is (Jaczkó   kontra Magyarország, 40109/03. sz. kérelem, 29. bekezdés, 2006. július   18.). Mivel semmilyen jel nem utal önkényességre, a panasz nyilvánvalóan   alaptalan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, ezért azt az   Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   21. Továbbá, a Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező által az Első   kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján előterjesztett panasz semmilyen   jogsértést nem tár fel a kérelmező Egyezményben biztosított jogai   vonatkozásában, ügyét – amely magánfelek közötti jogvita volt – az   önkényesség bármilyen jele nélkül bírálták el. A kérelmező nem tekinthető   az Állam által tulajdonától megfosztott személynek. Ezért ez a panasz is   alaptalan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, és azt az Egyezmény   35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Kár   23. A kérelmező 200000 euró vagyoni és 20000 euró nem vagyoni   kártérítést követelt.   24. A Kormány vitatta az igényt.   25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon a Bíróság 4800 eurót ítél meg a kérelmező számára   ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező 2000 eurót követelt a hazai bíróságok előtti eljárásban   felmerült költségek és kiadások megtérítésére, további 2000 eurót a Bíróság   előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások tekintetében, valamint 1000   eurót adminisztratív és postai költségek tekintetében.   27. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.   28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a   költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok   NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve   ésszerűek. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítés iránti   igényét semmilyen releváns dokumentummal nem támasztotta alá, ezért azt   el kell utasítani.   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 4800 (négyezer nyolcszáz) eurót, továbbá az ezen   összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 21-én, a   Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   NÉMETH kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök