38904/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (38904/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2009. október 20.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Székely kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Kristina Pardalos, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető   2009. szeptember 29-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (38904/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Székely Ilona („a kérelmező”) 2005. október 20-án   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Németh I, Győrben praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. november 17-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1953-ban született és Győrszentivánban él.   5. 1998 júliusában a kérelmező házassági bontópert indított. Több   tárgyalást követően 1999. október 1-jén a per egy apasági jogvita lezárásáig   felfüggesztésre került. E vita lezárulását követően az eljárás 2001. január   24-én folytatódott. 2001. március 21-én a bíróság részítélettel felbontotta a   házasságot. A felek megegyezése alapján elrendelt három hónapos   szünetelést követően 2001. július 4-én az eljárás a vagyonjogi kérdések   tekintetében folytatódott. Számos tárgyalás után és szakvélemények   SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   beszerzését követően a Győri Városi Bíróság 2005. február 4-én ítéletet   hozott. A Győr-Moson Sopron Megyei Bíróság 2005. szeptember 1-jén   helyben hagyta a határozatot. 2006. március 21-én a Legfelsőbb Bíróság   elutasította a felülvizsgálati kérelmet.   6. Egy, a válással kapcsolatos ingatlanvitával – melynek során a   kérelmező, úgy tűnik, elveszítette lakását – összefüggésben a kérelmező   pert indított korábbi ügyvédje ellen. Ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság   2003. december 18-án hozott jogerős határozatot.   7. Szintén   a szóban forgó, ingatlannal kapcsolatos vitával   összefüggésben a Győri Városi Bíróság 2005. november 16-án elrendelte   annak a lakásnak a kiürítését, amely tekintetében a kérelmező bérleti   szerződése 2004. december 31-én lejárt. 2006. május 19-én kényszer-   kilakoltatás elrendelésére került sor.   A JOG   8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében foglalt “ésszerű idő”   követelményével. A Kormány vitatta a panaszt.   9. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező által felhozott három eljárás   közül csak az első tekinthető olyannak, mint ami a 6. Cikk 1. bekezdése alá   tartozó túlzott késedelem (1998 júliusától 2006 márciusáig, ld. fenti 5.   bekezdés) kérdését felveti. Ilyen módon a figyelembe veendő időszak   mintegy hét évig és nyolc hónapig tartott. Ebből a tartamból a felek   megegyezése alapján elrendelt szünetelésnek megfelelő három hónapot,   valamint az eljárás – nyilvánvalóan szükséges – felfüggesztésének   megfelelő egy évet és négy hónapot le kell vonni. A fennmaradó időszak   azonban három bírósági szinten még így is hat évet meghaladó. Az eljárás   ezen hosszára figyelemmel a panaszt elfogadhatónak kell nyilvánítani.   10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,   ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az első eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdését megsértették.   11. A kérelmező az Egyezmény 1., 6. és 13. Cikkére hivatkozva   mindhárom eljárás kimenetelét is panaszolta. A házassági közös vagyonnal   kapcsolatos jogvitát illetően (ld. fenti 5. bekezdés) a Bíróság észrevételezi:   az ügyiratok átvizsgálása semmilyen bizonyítékot nem tárt fel arra   SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   vonatkozóan, hogy e rendelkezéseket megsértették. Különösen nincs jele   annak, hogy a bíróságok nem voltak pártatlanok, vagy hogy az eljárás más   módon tisztességtelen volt.   Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a fenti 6. bekezdésben ismertetett   eljárással kapcsolatos panasz a 35. Cikk 1. bekezdésében lefektetett hat   hónapos határidőn túl került előterjesztésre, mivel a jogerős hazai   határozatot 2003. december 18-án hozták meg, a kérelmet viszont csak   2005. október 20-án terjesztették elő.   Végezetül, a fenti 7. bekezdésben ismertetett üggyel kapcsolatos panaszt   illetően a Bíróság úgy véli, hogy – amennyiben a panasz úgy érthető, hogy   az a kérelmező otthona tiszteletben tartásához fűződő jogát érinti, s   feltételezve, hogy e tekintetben a kérelmező kimerítette a hazai   jogorvoslatokat – a kérelmezőt olyan intézkedés alá vonták, amelynek   törvényessége nem vitatott, s amely a 8. Cikk 2. bekezdése alapján a mások   – nevezetesen a szóban forgó lakás tulajdonosának – jogai védelmére   irányuló törvényes cél eléréséhez szükségesként, indokoltnak tekinthető.   Ebből következően a kérelemnek ezt a részét az Egyezmény 35.   Cikkének 1., 3. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   12. Az Egyezmény 41. Cikkére hivatkozva a kérelmező összesen 39600   euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt. A Kormány vitatta az   igényt. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedhetett. Méltányossági   alapon ítélve ilyen címen 1200 eurót ítél meg számára.   A kérelmező nem terjesztett elő külön költségtérítés iránti igényt.   13. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   SZÉKELY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   kár tekintetében 1200 (egyezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen   összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie nemzeti valutában, a   teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. október 20-án, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök