39138/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KOKAVECZ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (39138/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2010. június 15.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KOKAVECZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kokavecz kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Kristina Pardalos,   Guido Raimondi, bírák   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes   2010. május 25-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (39138/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy   magyar állampolgár, Kokavecz Pál („a kérelmező”) 2005. október 6-án   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Futaki G., Békéscsabán praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2009. augusztus 25-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1959-ben született és Békéscsabán él.   5. A kérelmező korábbi (27312/95. sz.) kérelmét az egyik Kamara 1999.   április 20-án elfogadhatatlanná nyilvánította. Annak az ügynek a tárgya a   kérelmező megvádolása volt, melynek során 1994. március 21-én szándékos   emberölésre való felbujtás vádjával őrizetbe is vették. 1996. február 29-én a   KOKAVECZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Békés Megyei Bíróság e vád alól felmentette, de lőfegyverrel való   visszaélés miatt elítélte a kérelmezőt. 1997. január 29-én a Legfelsőbb   Bíróság lőszerrel való visszaélésre változtatta a cselekmény minősítését, s   büntetését csökkentette. 2002. december 9-én a Legfelsőbb Bíróság   felülvizsgálati tanácsa felmentette a kérelmezőt ez utóbbi vád alól.   Időközben, 1999. január 29-én, a Megyei Bíróság perújítást rendelt el, s   szándékos emberölésre való felbujtásban bűnösnek találta a kérelmezőt.   2000. január 11-én a Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli tanácsa hatályon kívül   helyezte a határozatot, s az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására   utasította. A megismételt eljárásban a Pest Megyei Bíróság 2002. április 22-   én megállapította, hogy nem állt fenn perújítási ok, s hatályában fenntartotta   a kérelmezőt felmentő korábbi határozatot.   6. Időközben, 1997. július 29-én, a kérelmező kártérítés iránti polgári   pert indított az állam ellen jogellenes fogvatartás és téves elítélés miatt.   1998-ban a Békés Megyei Bíróság az előző bekezdésben ismertetett   büntetőper jogerős lezárásáig felfüggesztette az eljárást. A Legfelsőbb   Bíróság 2002. december 9-i határozatát követően a Megyei Bíróság 2003   februárjában folytatta az eljárást, 2004. október 19-én pedig ítéletet hozott.   Fellebbezés nyomán a Szegedi Ítélőtábla 2005. április 22-én megváltoztatta   a határozatot, 15 190 000 forintra, és ezen összeg felgyülemlett kamatainak   összegére emelte a kérelmező számára fizetendő kártérítési összeget, s   csökkentette a kérelmező által fizetendő eljárási díjat. A Legfelsőbb Bíróság   2005. szeptember 1-jén elutasította a kérelmező felülvizsgálati kérelmét.   A JOG   7. A kérelmező azt panaszolta, hogy a polgári eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt,   előterjesztve, hogy az eljárás mintegy négy évig tartó felfüggesztése az   adott körülmények között elkerülhetetlen volt, s hogy annak tartamát a teljes   hosszból le kell vonni.   8. A Bíróság észrevételezi, hogy a büntetőeljárás – amelyre tekintettel a   kérelmező kártérítési keresetének tárgyalását 1998 és 2003 eleje között   felfüggesztették – három bírósági szinten maga is nyolc évig és nyolc   hónapig tartott. A Bíróság számára ez a tartam önmagában is aggodalomra   ad okot, még bonyolult emberölési ügy esetén is. Következésképpen az   eljárás ezen büntetőeljárás miatti felfüggesztésének a szükségessége nem   szolgálhat mentségül a hatóságok számára a kérelmező kártérítési perének   elhúzódására.   9. Ezért a figyelembe veendő időszak 1997. július 29-én kezdődött és   2005. szeptember 1-jén zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten nyolc   KOKAVECZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   évig és egy hónapig tartott. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,   ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy   véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdését megsértették.   11. A kérelmező lényegében azt is panaszolta, hogy a számára megítélt   összeg elégtelen volt; ezzel kapcsolatban az Egyezmény 5. cikkének 5.   bekezdésére, a 6., 8. és 13. cikkekre, az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.   cikkére, valamint a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkére   támaszkodott. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező jelentős összegű   kártérítésben részesült, s ebben a tekintetben már nem állíthatja magáról,   hogy áldozat. Továbbá, a kérelmező a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4.   cikke alapján azt is panaszolta, hogy az ellene lefolytatott büntetőeljárás   perújítást is magában foglalt, amely véleménye szerint az adott   körülmények között indokolatlan volt. Ezzel összefüggésben a Bíróság   észrevételezi, hogy a büntetőeljárás 2002-ben, vagyis a kérelem benyújtása   előtt több mint hat hónappal zárult le. Ebből következően ezeket a   panaszokat az Egyezmény 35. cikkének 1., 3. és 4. bekezdése alapján el kell   utasítani.   12. Az Egyezmény 41. cikkére hivatkozva a kérelmező 4 509 815 000   forint vagyoni, és 100 000 000 forint nem vagyoni kártérítést követelt. A   Kormány vitatta az igényeket. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a   megállapított jogsértés és az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt   elutasítja. A Bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos   mértékű nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon a Bíróság 3200   eurót ítél meg számára ilyen címen.   13. A kérelmező további 5 000 000 forintot követelt a hazai bíróságok és   a Bíróság előtt felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A Kormány   vitatta az igényt.   14. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak annyiban jogosult   költségei és kiadásai megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy e   költségek ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve   ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra és a fenti   kritériumokra figyelemmel, a Bíróság 500 euró megítélését tartja ésszerűnek   az összes felmerült költség megtérítésére.   KOKAVECZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   15. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára   (i) nem vagyoni kár tekintetében 3200 (háromezer-kétszáz) eurót,   továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét,   (ii) költségek és kiadások tekintetében 500 (ötszáz) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét   kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után.   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. június 15-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök