40109/03

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   Jaczkó kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (40109/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. július 18.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   A Jaczkó kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI,   D. JOČIENĖ, bírák   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. június 27-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően az azon   időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (40109/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Jaczkó Dezső magyar   állampolgár 2003. március 31-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Ruszthy G. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) dr. Höltzl Lipót képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.   bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát   együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1948-ban született és Budapesten él.   5. 1987. december 28-án a kérelmező házassági vagyonközösség   megosztása iránti pert indított volt felesége ellen.   6. 1988. március 29. és 1992. május 19. között a bíróság tíz tárgyalást   tartott és több értékbecslői szakvéleményt szerzett be.   JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   7. 1994. szeptember 19-én és december 16-án, valamint 1995. február 2-   án és március 23-án további tárgyalásokra került sor. Időközben a szakértő   új szakvéleményt terjesztett elő, amit később kiegészített.   8. 1995. június 20-án a Budai Központi Kerületi Bíróság arra kötelezte a   kérelmezőt, hogy 675.000 forintot fizessen volt feleségének.   9. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 1996. március 8-án hatályon   kívül helyezte a megfellebbezett ítélet egy részét, ezen rész vonatkozásában   új eljárásra utasította a Kerületi Bíróságot, továbbá megosztotta a közös   vagyont.   10. 1997. május 27-én a kérelmező felülvizsgálati kérelme nyomán a   Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a másodfokú ítélet   vagyonmegosztással kapcsolatos részét. Emiatt a Kerületi Bíróságnak e rész   vonatkozásában is új eljárást kellett lefolytatnia.   11. A megismételt eljárásban a Kerületi Bíróság 1998. június 19-én,   szeptember 1-én és október 27-én tárgyalást tartott és újabb szakértőt   rendelt ki. 1999. január 21-én a bíróság elutasította a kérelmező elfogultsági   kifogását.   12. 1999. október 19-én, valamint 2000. január 24-én és március 6-án   további tárgyalásokra került sor. A 2000. szeptember 19-re kitűzött   helyszíni szemlét el kellett halasztani, mert a kérelmező nem járult hozzá az   alperes személyes megjelenéséhez. 2001. február 28-án a szakértő újabb   szakvéleményt terjesztett elő.   13. 2001. június 19-én újabb tárgyalásra került sor. A 2001. július 10-re   kitűzött következő tárgyalást a kérelmező kérelmére 2001. augusztus 23-ra   halasztotta a bíróság.   14. 2001. szeptember 5-én a Kerületi Bíróság egy közös tulajdonú   ingatlan tulajdonjogát megosztotta, a tulajdonjogot a kérelmezőnek ítélte, s   arra kötelezte a kérelmezőt, hogy volt felesége számára kártérítést és   elmaradt bérleti díjat fizessen. A bíróság okirati bizonyítékokra, a felek   vallomásaira és két építész szakértő szakvéleményére támaszkodott. 2001.   november 12-én a kérelmező fellebbezett.   15. 2002. március 1-én fellebbezési tárgyalásra került sor. 2002. március   22-én a fellebbviteli bíróság szakértőt rendelt ki, aki 2002. június 25-én   terjesztette elő szakvéleményét.   16. 2002. november 6-án a Fővárosi Bíróság megnövelte a kérelmező   által fizetendő kártérítés összegét. Továbbá hatályon kívül helyezte a   Kerületi Bíróság ítéletének az elmaradt bérleti díjjal kapcsolatos részét, s   ebben a vonatkozásban az eljárást megszüntette. Az ítélet jogerőre   emelkedett.   17. 2002. december 19-én a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett   elő, azt állítva, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan volt és nem állt   összhangban a releváns anyagi jogi szabályokkal.   18. Előzetes vizsgálatában   a Legfelsőbb Bíróság   a polgári   perrendtartásról szóló törvény 273. § alapján 2003. május 13-án elutasította   JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   a felülvizsgálati indítvány érdemi vizsgálatát. A bíróság a polgári   perrendtartásról szóló törvény 270. § (2) – releváns időszakban hatályos –   szövegét alkalmazta, amely szerint jogszabálysértésre hivatkozva akkor   lehet jogerős ítéletet felülvizsgálni, hogyha a felülvizsgálat a joggyakorlat   egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges.   19. 2003. szeptember 24-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező   jogerős ítélet kiigazítása iránti kérelmét. A Bíróság úgy vélte, hogy a   kérelem lényegében a jogerős határozat egyes – ítélt dolognak minősülő –   rendelkezéseinek megváltoztatására irányult, így a kérelem ratione materiae   összeegyeztethetetlen volt a határozatok kijavítására vonatkozó eljárásjogi   szabályokkal.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   20. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   21. A Kormány vitatta a panaszt.   22. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. A Bíróság   észrevételezi, hogy ezen időpontban az eljárás már csaknem öt éve   folyamatban volt.   A szóban forgó időszak 2003. május 13-án zárult le. Ilyen módon az   eljárás három bírósági szinten tíz és fél évig tartott.   JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   A. Elfogadhatóság   23. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   24. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között   Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   25. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   26. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   27. A kérelmező az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján   panaszolta, hogy az eljárás tisztességtelen volt, mivel az ítélet kijavítása   iránti kérelmét a bíróság elutasította. Azt is előterjesztette, hogy a   Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban megtagadták tőle a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot.   28. Amennyiben a kérelmező panasza a bizonyítékok értékelését és a   Fővárosi Bíróság előtt lefolytatott eljárás eredményét érinti, úgy a Bíróság   megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének megfelelően feladata a   Szerződő Államok által az Egyezménnyel kapcsolatban tett vállalások   tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen nem feladata a Bíróságnak,   hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és jogbeli   JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e tévedések az Egyezményben   védett jogokat és szabadságokat sérthetik. Továbbá, miközben az   Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot,   semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy   értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti   jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk (Schenk v.   Switzerland, judgment of 12 July 1988, Series A no. 140, p. 29, §§ 45-46).   A jelen ügyben az ügyiratok alapján nincs jele annak, hogy a Fővárosi   Bíróság elfogult lett volna, vagy hogy az eljárás egyéb módon   tisztességtelen lett volna. Továbbá, a kérelmező beadványai alapján nincs   jele annak, hogy az Egyezményben vagy annak jegyzőkönyveiben számára   biztosított egyéb jogokat megsértették volna.   Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan   az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az   Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   29. Azt illetően, hogy a kérelmező számára nem engedélyezték a   felülvizsgálatot, a Bíróság észrevételezi: a Legfelsőbb Bíróság álláspontja   szerint a kérelmező ügyében nem merült fel fontos, közérdekű jogkérdés,   ami a felülvizsgálat elvégzésének feltétele lett volna. A Bíróság továbbá   észrevételezi, hogy amennyiben egy legfelsőbb bíróság jogalap hiányára   hivatkozva utasítja el valamely ügy vizsgálatát, akkor nagyon korlátozottá   válik azon érvek köre, amelyek kielégítik az Egyezmény 6. Cikke által   támasztott követelményeket (ld. mutatis mutandis Nerva and Others v. the   United Kingdom (dec.), no. 42295/98, 11 July 2000). A Bíróság véleménye   szerint ez az elv alkalmazandó a magyar Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálat   iránti kérelmekkel kapcsolatos határozataira is. Mivel semmilyen jel nem   utal arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság önkényesen járt volna el, a Bíróság úgy   véli, hogy ez a panasz is nyilvánvalóan megalapozatlan a 35. Cikk 3.   bekezdése alapján, ezért a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   30. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   31. A kérelmező 11.5 millió forint vagyoni és 5 millió forint nem   vagyoni kártérítést követelt.   32. A Kormány túlzottnak találta az igényt.   33. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Azonban úgy véli,   hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve   7.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   34. A kérelmező további 3.010.320 forintot követelt a hazai bíróságok és   a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek megtérítésére.   35. A Kormány vitatta az igényt.   36. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 1.500 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   37. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a panasz   többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;   JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   7.000 eurót (hétezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.500 eurót   (ezerötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell   kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott   átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. július 18-án került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető   Az Egyezmény 45. Cikkének 2. bekezdésével és a Bírósági eljárási   szabályzat 74. szabály 2. bekezdéssel összhangban a Bíróság az alábbi   különvéleményt csatolja az ítélethez:   (a) Mularoni bíró különvéleménye.   J.-P.C.   S.D.   JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT   MULARONI BÍRÓ KÜLÖNVÉLEMÉNYE   Egyetértek a többség indoklásával és következtetésével, kivéve az ítélet   29. bekezdését, amely a kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmének   Legfelsőbb Bíróság általi megtagadásával kapcsolatos.   A jelen kérelem ezen része vonatkozásában is azt az indoklást kellene   alkalmazni, amit a Bíróság – többek között – az Ilvesviita-Sallinen v.   Finland (no. 59578/00, decision of 22 June 2004) ügyben alkalmazott.   Amikor egy ügy előzetes vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság arról   határoz,   hogy   a felülvizsgálat   engedélyezéséhez   szükséges   követelményeknek eleget tettek-e, akkor a bíróság nem “polgári jogi   jogokról és kötelezettségekről” határoz. Véleményem szerint a 6. Cikk 1.   bekezdése nem alkalmazható a szóban forgó eljárásra, amelyben a magyar   Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemének vizsgálata nélkül elutasította a   Fővárosi Bíróság határozata elleni felülvizsgálat engedélyezését.   Úgy vélem, hogy a kérelem ezen része a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti   értelemben ratione materiae összeegyeztethetetlen az Egyezmény   rendelkezéseivel, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése   alapján el kell utasítani.