40360/04

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (40360/04. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. május 27.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Mikó kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Antonella Mularoni,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák,   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes   2008. május 6-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (40360/04. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Mikó Istvánné (a “kérelmező”) 2004. szeptember 7-én   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Lakatos Cs., Miskolcon praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte   az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2006. február 8-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1961-ben született és Putnokon él.   5. 1998. augusztus 31-én a kérelmező kártérítés iránti pert indított az   Ózdi Városi Bíróságon. Egy sikertelen szemműtéttel összefüggésben orvosi   műhiba miatt követelt kártérítést egy klinikától.   6. 1998. október 7-én az ügyet illetékességből áttették a Pesti Központi   Kerületi Bírósághoz. Több tárgyalást és két szakvélemény beszerzését   követően ez a bíróság 2003. január 31-én részben helyt adott a kérelmező   keresetének.   7. 2004. április 14-én a Fővárosi Bíróság helyben hagyta a határozatot.   MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   9. A Kormány vitatta a panaszt.   10. A figyelembe veendő időszak 1998. augusztus 31-én kezdődött és   2004. április 14-én zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten több mint öt   évig és hét hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   11. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   12. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   13. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   14. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   15. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   16. A kérelmező 10000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.   17. A Kormány vitatta az igényt.   18. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon ítélve a Bíróság 3200 eurót ítél meg számára ilyen   címen.   B. Költségek és kiadások   19. A kérelmező további 1000 eurót kért a Bíróság előtti eljárás miatt   felmerült ügyvédi munkadíj megtérítésére. Nyilatkozata szerint ez az összeg   eurós óradíjjal számolva az ügyvédje által az ügyre fordított 12 és fél   órányi munka díjának felel meg (5 óra ügyirat tanulmányozás, valamint 7,5   óra beadványkészítés).   20. A Kormány vitatta az igényt.   21. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben – a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel – a Bíróság úgy véli, hogy a teljes kért összeget meg kell ítélni.   C. Késedelmi kamat   22. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   MIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, az alábbi összegeket kell kifizetnie a   kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a   teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával:   (i) nem vagyoni kár tekintetében 3200 (háromezer kettőszáz) eurót,   továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét;   (ii) költségek és kiadások tekintetében 1000 (egyezer) eurót, továbbá   az ezen összeget terhelő adók összegét;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. május 27-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Tulkens   Elnök   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes