40465/04

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (40465/04. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2007. október 9.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Barna kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   F. TULKENS, Elnök,   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI,   D. POPOVIĆ, bírák   és F. ELENS-PASSOS Hivatalvezető-helyettes   2007. szeptember 18-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (40465/04.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Barna Zsuzsanna (a “kérelmező”) 2004. szeptember 23-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2006. november 23-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1957-ben született és Budapesten él.   5. 1990-ben a kérelmező és más felperesek számadási kötelezettség   megállapítása iránti pert indított olyan személyek ellen, akikkel együtt   épített fel egy tömbházat. 1990. szeptember 11-én a Budai Központi   Kerületi Bíróság megszüntette az eljárást. Fellebbezés nyomán 1990.   december 19-én a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasította az   elsőfokú bíróságot.   BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. A megismételt eljárásban számos tárgyalást követően 1996. április 24-   én a kerületi bíróság részben helyt adott a kérelmező keresetének.   Fellebbezés nyomán 1998. március 6-án a Fővárosi Bíróság hatályon kívül   helyezte az ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására   utasította.   7. A megismételt eljárásban 1999. február 11. és 2004. december 2.   között számos tárgyalásra került sor. A bíróság szakvéleményt is beszerzett.   8. 2005. április 19-én a Kerületi Bíróság részben helyt adott a kérelmező   keresetének. 2006. február 22-én a Fővárosi Bíróság részben megváltoztatta   az ítéletet.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   9. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   10. A Kormány vitatta a panaszt.   11. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni kérelem jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság   észrevételezi, hogy azon időpontban az eljárás mintegy két éve már   folyamatban volt. A szóban forgó időszak 2006. február 22-én zárult le.   Ilyen módon az eljárás két bírósági szinten több mint tizenhárom évig és   három hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, 43. §, ECHR 2000-VII).   14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   15. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   16. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt íl meg a sértett félnek.”   A. Károk   17. A kérelmező 28000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.   18. A Kormány vitatta az igényt.   19. A Bíróság méltányossági alapon 13000 eurót ítél meg a kérelmező   számára nem vagyoni kárként.   B. Költségek és kiadások   20. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.   C. Késedelmi kamat   21. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 13 000 (tizenhárom ezer) eurót, továbbá az ezen   összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2007. október 9-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   F. TULKENS   Elnök   F. ELENS-PASSOS   Hivatalvezető-helyettes